A liberális Budapest a drogérdekkör hatása alatt áll.

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/kokain-marihuana-biofu-es-kristaly-911647/

A drogfüggés olyan sötét örvény, amely még a legmélyebb ponton sem engedi el áldozatát. Azok, akik belekerülnek, gyakran olyan lelki és fizikai mélységekbe süllyednek, ahonnan már önerőből nincs visszaút. Ezt tükrözik a csendes, sötét budapesti utcákon összegyűlt hajléktalanok, akik körül nem a megszokott alkoholgőz terjeng, hanem egyfajta fásultság és közömbösség. A tekintetük üres, mintha teljesen elvesztek volna a külvilágban. A józsefvárosi Lujza utcában kóborló férfi, aki gatyában jár, és az Orczy úti villamossíneken táncoló, megviselt testű, meztelen nő mindennapi látványt nyújtanak. Az asszony, akinek nehézségei adódnak abból, hogy próbálja összeszedni széthagyott ruháit és alsóneműit a zúgó autók között, a drogok rabságának szomorú szimbóluma.

Ma már nem létezik olyan terület az ország térképén, amely mentes lenne a drogproblémától; az egész ország drogszennyezettnek tekinthető – nyilatkozta Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója.

A használati szokások alapján jól megfigyelhetők bizonyos társadalmi csoportok. A gazdasági elit és a hírességek zöme általában a kokaint részesíti előnyben, amelynek ára körülbelül húszezer forint egy adagért. Ez a szer viszonylag könnyen elérhető, mivel az utóbbi években egyre nagyobb mennyiség érkezik az országba. A marihuána, amely továbbra is a legkedveltebb választás, főként a nagyvárosi fiatalok és egyetemisták körében népszerű, és egy pár ezer forintért könnyedén feldobhatja a bulikat. Ezzel szemben a szintetikus drogok, amelyek mesterséges alapanyagokból készülnek, csupán ötszáz forint körüli áron beszerezhetők.

Mint a stratégiai igazgató elmondja, a pusztító szintetikus anyagok, mint amilyen a ma legnépszerűbb biofű és a kristály, elsősorban a legszegényebbek és az ország úgynevezett leszakadó régióinak lakói körében terjed. Leginkább veszélyeztetettnek tekinthetők a cigány telepek lakói. E zárt közösségek császárai a fekvő lámpás Mercedesszel érkező dílerek, akiknél mindig rengeteg pénz van, és süt róluk a jólét magabiztossága.

- Ezek a szegregátumok gyakorlatilag teljesen zártak - mondja Téglásy Kristóf -, csak az jut be a telepekre, akit egy belső ember, például a vajda vagy egy pap bekísér. Ilyen segítő nélkül gyakorlatilag az itt lakók elérhetetlenek még a prevenciós munkát végző aktivisták számára is. Nem ritka, hogy mire a gyerekek hazaérnek az iskolából, addigra a család minden tagja be van lőve. Kutatásaink során kiderült, hogy e körben az első szerhasználat 12-14 éves körül megtörténik, de találkoztunk már hétéves próbálkozóval is.

A szakember határozottan hangsúlyozza, hogy a drogprobléma nem csupán a cigányságra korlátozódik. Ugyanakkor a cigány közösségekben, telepeken és falvakban a helyzet egyre súlyosabbá válik. A szegényebb rétegek által használt szintetikus drogok összetétele és hatásmechanizmusa szinte teljesen ismeretlen, ami még aggasztóbbá teszi a problémát. Amikor a hatóságok sikeresen kiszűrnek egy adott drogtípust és betiltják, a gyártók és forgalmazók azonnal reagálnak, új formulákkal és eltérő nevekkel jelennek meg a piacon, ezzel állandó kihívást jelentve a hatóságok számára.

Téglásy Kristóf hangsúlyozza, hogy a dizájnerdrogok globális terjedése szoros összefüggésben áll a tálibok hatalomra jutásával Afganisztánban. A tálibok kemény fellépése a drogtermelés ellen drámai mértékben, körülbelül 80 százalékkal csökkentette a heroin alapanyagainak exportját. Ezzel a piacon keletkezett űrt a világszerte elhelyezkedő kínaiak által működtetett droglaborok töltötték ki, így bővítve a kínálatot olcsó, ám rendkívül veszélyes termékekkel.

Bár a droglobbi által viszonylag veszélytelennek tartott marihuána sem mentes a kockázatoktól, fontos figyelmet szentelni ennek a kérdésnek. Téglásy Kristóf megállapítása szerint a rendszeresen fogyasztók körében körülbelül 30 százalékuk függőséget fejleszthet ki. A hazai helyzetet tovább súlyosbítja, hogy míg más országokban csupán olyan kannabiszt engednek forgalomba, amelynek THC-tartalma legfeljebb 7-15 százalék, addig nálunk az utcán kapható termékek esetében ez az arány akár 25 százalékra is rúghat.

Nem véletlen a THC-tartalom limitálása. Mint a szakértő elmondja, vannak országok, például Thaiföld, ahol eltörölték ezt a korlátot. Az ennek nyomán előállt helyzet azonban hamar visszakozásra késztette a hatóságokat. A legendásan liberális holland hatóságok is szigorítottak a szabályokon a drogbalesetek - amelyek akár kómával is végződhetnek - elszaporodása miatt. Ma már a Hollandiában forgalmazható marihuána THC-tartalma sem haladhatja meg a hét százalékot, a drogklubokban pedig elméletileg csak holland állampolgársággal és lakcímmel rendelkezők hódolhatnak a szenvedélyüknek. Mára, hasonlóan a holland példához, a svájci drogliberalizáció is kudarcba fulladt. Ott is szigorítottak a játékszabályokon.

A német kormány, amely éppen a bukás szélén egyensúlyozik, úgy döntött, hogy a drogliberalizáció útjára lép. A tervezet szerint a németek számára 15 százalékos THC-limitet állapítottak meg, ami azonban széleskörű felháborodást váltott ki. Az aggodalom fő forrása, hogy a német közlekedési szabályok értelmében, ha valaki egy korsó sör mellett elszív egy kannabisz cigarettát, az jelentősen csökkentheti a helyzetfelismerési képességeit. Ebből adódóan a közúti balesetek számának növekedése és azok súlyossága csak tovább fokozza a társadalmi feszültséget. A közvélemény reagálása és a balesetek következményei miatt a német hatóságok most már a szigorítás lehetőségét mérlegelik.

Mindez azonban nemcsak a németek problémája, hiszen a schengeni határon keresztül Magyarországra is ömlik a drog, tovább bővítve az amúgy sem csekély hazai kínálatot.

A droghelyzet romlására válaszul a magyar kormány kénytelen volt kidolgozni egy átfogó nemzeti drogellenes stratégiát. Ennek középpontjában a drogkereskedelemmel, csempészettel és terjesztéssel szembeni nullatolerancia áll. A drogkereskedők és bűnözők felkutatása a rendőrség feladata, de a hatóságok munkája sokszor embert próbáló, küzdelmes feladatnak tűnik, mintha egy szélmalomharc lenne, amely a társadalom védelme érdekében folytatott harc minden nehézségét magában hordozza.

Az Országos Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a marihuána behozatalának legfőbb útvonalai különböző régiókból érkeznek Magyarországra. Kiderült, hogy a drog legnagyobb része Nyugat-Európából, különösen Hollandiából és Spanyolországból érkezik, ahol mind legális, mind illegális termesztés zajlik. Emellett nem elhanyagolható a Balkán és Észak-Afrika szerepe sem, hiszen Albánia az egyik legnagyobb marihuánatermelő ország Európában, míg Marokkóból kisebb mennyiségben hasisgyanta kerül az országba.

A Balkán-félsziget számos csempészútvonal középpontjában áll, ahol Albánia, Koszovó és Szerbia kulcsfontosságú szereplőként jelenik meg a kábítószer-kereskedelem szövevényes hálózatában. A nyugat-európai forrásokból származó marihuána gyakran Csehország, Szlovákia és Németország érintésével jut el hozzánk, felfedve ezzel a nemzetközi drogkereskedelem bonyolult és rejtett folyamatait.

Szerencsés helyzetnek tekinthetjük, hogy a hazai termesztők és gyártók jelenleg még viszonylag alacsony szinten állnak. Az ORFK által közzétett információk szerint Magyarországon nem jellemző a kábítószerek nagy volumenű termesztése vagy előállítása. Általában kisebb ültetvények és laboratóriumok kerülnek a hatóságok látóterébe, néhány kivételtől eltekintve. Összességében megállapítható, hogy a marihuána, az amfetamin, a különféle dizájnerdrogok, valamint az MDMA-tartalmú ecstasytabletták jelentős mennyiségben érkeznek hazánkba.

Az ORFK legfrissebb tájékoztatása rávilágít, hogy az elmúlt tizenöt év során a nemzetközi és a hazai piac jelentős változásokon ment keresztül az új pszichoaktív anyagok megjelenése következtében. E szerek népszerűsége a 2010-es évek elején kezdett felfutni, és 2014-re már a lefoglalt tiltott anyagok 60 százalékát tették ki. A rendőrség összehangolt akcióinak hatására a piaci részesedésük valamelyest csökkent, de 2022 óta ismét jelentős mennyiségben bukkannak fel az új pszichoaktív anyagok az illegális kereskedelem színterén. Az új szerek folyamatos átalakulása komoly kihívás elé állítja a kínálat csökkentésére irányuló erőfeszítéseket is. Az új pszichoaktív anyagok piaci dominanciája 2010 és 2014 között nőtt meg, a 2014-es rendőrségi lefoglalások 60 százaléka e tiltott szerekhez kapcsolódott. 2015-től ugyan volt egy enyhe visszaesés, de 2022-től kezdve ismét emelkedésnek indult a pszichoaktív anyagok mennyisége az illegális forgalomban, így a lefoglalások száma is növekedett.

A függők teljes rehabilitációja kiemelt célként szerepel a programban. Ezt a feladatot leginkább egyházi és alapítványi keretek között működő rehabilitációs intézmények végzik. Fontos hangsúlyozni, hogy a rehabilitációs folyamatban való részvétel önkéntes alapon történik. A sikerhez elengedhetetlen, hogy a függő maga is elkötelezze magát a teljes gyógyulás iránt.

A baloldali vezetésű főváros - egyedüliként az ország baloldali önkormányzatai között - felvette a harcot a konzervatív drogpolitikával. A tavalyi önkormányzati választások előtt a közgyűlésnek sikerült elfogadni Európa egyik legliberálisabb drogstratégiáját, vélhetően a droglobbi nyomásának hatására. Igaz, a stratégia összeállításába bevonták a Magyar Addiktológiai Társaság szakértőit és négy-öt fős fókuszcsoportos beszélgetések formájában más, meg nem nevezett szakértőket is. A kívülálló csak remélheti, hogy e fókuszcsoportokban nem a drogliberalizációért küzdő, külföldről finanszírozott NGO-k képviselő kaptak helyet. A stratégia kidolgozói "kutatást" is folytattak, mintegy negyven érintett kérdőíves megkérdezésével.

A stratégia kiemelkedő jellemzője, hogy összemosódik a drogfüggőség kockázatai a dohányzás és az alkoholfogyasztás által okozott problémákkal. Miközben hangsúlyozza a megelőzés jelentőségét, a középpontban mégis az ártalmak minimalizálására irányuló intézkedések állnak. A dokumentumban a következő megállapításokat találhatjuk:

"...az ún. ártalomcsökkentő programok oda viszik a segítséget és azt a segítséget, amire a szerhasználóknak abban a helyzetben szükségük van anélkül, hogy megkövetelnék tőlük a teljes szermentességet (ún. alacsony küszöbű szolgáltatások). Így például tájékoztatást, hideg vizet biztosítanak a szórakozó fiataloknak (partyszerviz), pihenőhelyet... az utcai szerhasználóknak (pl. ún. drop-in), steril eszközöket szolgáltatnak a fertőzések megelőzésére (tűcsere), vagy gyógyszerekkel helyettesítik az illegális szereket (pl. ún. opioid-agonista terápia)."

Az ártalomcsökkentés ezen formáját a balliberális várospolitikusok úgy vélik, hogy hosszú távon hozzájárulhat a szerhasználat mérsékléséhez. Ugyanakkor számos külföldi példa mutat arra, hogy ez a megközelítés nem mindig bizonyul hatékony nak. Jelenleg még nem világos, hogy a főváros vagy a kerületek honnan fogják előteremteni a szükséges forrásokat például a szórakozóhelyeken tervezett drogszobák vagy a "pihenőhelyek", más néven drogklubok üzemeltetéséhez.

Mindazonáltal a fővárosi kerületek többségében Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok is alakultak a főváros útmutatása szerint. E testületek meghatározzák, mi a kerületi rendőrség és a polgárőrség, és mi az egészségügyi ellátás vagy más intézmények feladata. Mozgásterük szűk, alig terjed túl a felvilágosításon. Dokumentumaikból és határozataikból azonban kitűnik: e grémiumok nem sokat tudnak hozzátenni ahhoz a küzdelemhez, amit az ország a kábítószerpiac visszaszorítása vagy akár a felszámolása érdekében folytat. Pedig számos példa mutatja: a drogfüggőség járványszerű terjedése zombitársadalmat eredményez. Olyat, ahol a még meg sem született gyerekek is veszélyben vannak.