A magyar, akinek Woody Allen és Marilyn Monroe is rendszeres látogatója volt.

Egy magyar gentleman New York szívében: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban megnyílt kiállítás, amely Kövi Pál születésének centenáriumát ünnepli, bepillantást nyújt a neves gasztronómus életének izgalmas pillanataiba.

Örülök, hogy (...) ismerhettem, örülök, hogy itt-ott eszegethettem vele, hogy láthattam olykor működésben, ahogy például megbeszélt egy menüt a szakáccsal, kicsi ügyek, melyek mögött azonban egy élet összefüggései vannak. Egy magyar úr New Yorkból (vagy inkább: New Yorktól Balassagyarmatig), egy polgári grand-seigneur, világkonyha és plebejus receptek, egy "komoly, magyar verzió" - így emlékezett nekrológjában Esterházy Péter 1998-ban, az Élet és Irodalom hasábjain Kövi Pálra. A magyar származású, de Amerikában a Four Seasons (Négy Évszak) étterem vezetőjeként világhírnevet szerző gasztronómus szellemi hagyatékát az utóbbi években kezdjük újra felfedezni magunknak, öröksége és emlékezete már nemcsak a magyar diaszpórában él élénken. Erdélyi lakoma című, az eredetileg a nyolcvanas években megjelent kötetét több ízben újra kiadták. Mautner Zsófia gasztroblogger-szakíró több mint egy évtizedig foglalkozott a gyűjtemény feldolgozásával, ennek eredményeként jelent meg két éve szakácskönyve, amelyben a Kövi Pál által gyűjtött recepteket szellemiségüket megtartva hangolta maivá. De az ő ötletére született meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) jövő februárig látható kamaratárlata is a PÁVA KulinarIQum Egyesület közreműködésével, amely Kövi Pál nem mindennapi életútját mutatja be.

Kövi Pál a gasztronómia területén olyan jelentőséggel bír, mint Kodály Zoltán a zeneművészetben, de kalandos élete miatt akár irodalmi alakká, mozihőssé is válhatott volna. Palócföldön, Balassagyarmaton született, egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta, az itt eltöltött rövid idő örökre meghatározta életét, a gasztronómiához fűződő viszonyát. A háború közbeszólt, agrártudományi tanulmányait végül Keszthelyen fejezte be, a forradalom miatt azonban élete újabb fordulatot vett. Olaszországba ment, ahol focistának állt, a Foggia, majd az AS Roma játékosa lett, később azonban a labdát lecserélte a fehér abroszra, és egy kisvendéglőt, a Piccola Budapestet vezette.

Számításai kezdetben nem hozták meg a várt eredményeket, ezért új utakat keresett, és az Egyesült Államokba költözött, hogy a vendéglátás területén próbálkozzon. Pályafutását a legendás Waldorf Astoria szállodában kezdte pincérként, de hamarosan kiemelkedő teljesítményének köszönhetően gyorsan a ranglétrán felfelé ívelt. 1972-ben társával, Margittai Tamással közösen megvásárolták a Seagram felhőkarcoló alsó szintjén található Four Seasons éttermet, amelyet egészen 1995-ig irányítottak. Az MKVM kiállítása kiemelt figyelmet fordít arra, hogy bemutassa, Kövi Pál hogyan alakította az étterem sikerét. Az egykori étkészletek, a szakácskönyv Kövi által összeállított változata mellett a legérdekesebb relikvia egy dokumentumfilm, amelyet a Magyar Televízió készített a nyolcvanas években. Ebben a gasztronómus részletesen beszél az étterem működéséről és a benne zajló élet mindennapjairól.

A Four Seasons, vagyis a Négy Évszak étterem a New York egyik jelképének tartott és Ludwig Mies van der Rohe által tervezett Seagram felhőkarcoló első emeletén működött 1959 óta. A Philip Johnson belsőépítész jegyezte enteriőr pont azt a letisztult és kifinomult eleganciát tükrözte, amit az étterem képviselt. Ahogy a neve is jelzi, az étterem az idő múlását, a változást, a folyamatos megújulást és a természetközeliséget egyaránt hivatott volt bemutatni. A központi vacsorateremben (Pool Room) a fehér márványmedence körül élő fákat helyeztek el, azokat kertészek gondozták, míg a falakat olyan hírességek képei díszítették, mint Chagall, Miró, Jean Arp, Jacques Lipchitz, Jackson Pollock vagy Fernand Léger. A Modern Művészetek Múzeumából (MoMA) kölcsönzött alkotások évszakonként cserélődtek.

Kövi Pál és Margittai Tamás a hatvanas évek végén először éttermi igazgatóként csatlakoztak a Four Seasonshöz, pár évvel később pedig már tulajdonosként vezették. Margittai lett a menedzser, Kövi a vendéglátásért felelt: francia mesterszakácsokat hívtak, és a nouvelle cuisine bevezetésével új szintre emelték a gasztronómiát. A hangsúly az új főzési technikán volt, amely által az ételek könnyedebbek és egészségesebbek lettek, és elemi erővel hatott a szénhidrátban és a zsírban gazdag amerikai konyhára, de Kövi irányította rá a közönség figyelmét a kaliforniai, Napa-völgyi borokra is. Egy évtizedig meghatározó társadalmi eseménynek számított a hat-nyolc borászatot bemutató hordókóstoló, ahová a fizető vendégeken túl alkalmanként prominens személyiségek és a szaksajtó is bebocsájtást nyert.

Az étterem bejáratánál egy lenyűgöző Pablo Picasso-mű, a 1919-ben készült Le Tricorne című színpadi függöny lógott. Kövi elmondása szerint minden reggel, miután átlépte a küszöböt, letérdelt a kép előtt, és így fohászkodott: "Istenem, add, hogy ez a nap is sikeresen alakuljon." A hely újjáéledését a The New York Times híres étterem- és ételkritikusa, Craig Claiborne is méltatta, és ettől kezdve a Four Seasons New York a város első számú éttermévé emelkedett. John F. Kennedy, Jackie Kennedy Onassis, Henry Kissinger, Martha Stewart, Truman Capote, David Rockefeller, Woody Allen és Marilyn Monroe mind visszatérő vendégeknek számítottak, akik rendszeresen megfordultak itt.

Az étterem lenyűgöző kapacitása körülbelül négyszáz fő befogadására volt képes, miközben naponta ötszáz és ezer közötti vendég látogatta meg. Az évszakok váltakozása különleges hangulatot kölcsönzött a helynek: a berendezés, a virágok, a fák, a pincérek öltözete és a falakon függő festmények mind az adott évszak szín- és ízvilágát tükrözték. A Four Seasons fénykorát 1976 és 1987 között élte, amikor Kövi és Margittai irányítása alatt virágzott. Végül, 1995-ben, a két alapító úgy döntött, hogy eladja az éttermet, ezzel egy új fejezetet nyitva a hely történetében.

Csak az képes igazán megérteni és értékelni a szülőföldet, annak évszázados kulturális örökségével együtt, aki valaha elszakadt tőle, és akiben a régi, otthoni ízek iránti olthatatlan vágy él. E vágy különösen erősen él azokban, akik a friss, ropogós, illatos kenyér ízére emlékeznek, amelyet káposztalapon sütöttek. Kövi Pál, aki az Egyesült Államokban szerzett hírnevet, soha nem feledte el gyökereit. Sikerei csúcsán is arról álmodozott, hogy összegyűjti az erdélyi konyha autentikus receptjeit, amelyekbe harminc évvel ezelőtt, egyetemistaként szeretett bele. Az 1980-as évektől kezdve rendszeresen visszatért Erdélybe, ahol a Kodály-módszer nyomán dolgozott: helyi értelmiségiek és partnerei receptgyűjtésbe kezdtek, faluról falura, tűzhelyről tűzhelyre járva, hogy megőrizzék és átadják a hagyományos ízeket.

Kövi Pál úgy vélekedett, hogy az erdélyi konyha, sajátos ízvilágával, a francia és a kínai mellett a nagy konyhák triumvirátusába tartozik. Munkásságának köszönhetően sikerült megörökítenie az eltűnőfélben lévő recepteket, amelyekből az "Erdélyi lakoma" című könyve született. Ezt a művet 1980-ban Romániában a Kriterion kiadó jelentette meg kizárólag magyar nyelven. Az ezt követő angol nyelvű kiadás New Yorkban látott napvilágot, majd 1985-ben a Corvina kiadó jóvoltából Magyarországon is elérhetővé vált. A könyv 2019-ben a Helikon által újra megjelent, modern írók kulináris esszéivel gazdagítva, és azóta még egy újabb kiadást megélt. Mautner Zsófia is feldolgozta a benne található recepteket, saját, azonos című szakácskönyvében.

Kövi Pál 1998-ban New Yorkban távozott az élők sorából. Utolsó kívánságát tiszteletben tartva hamvait hazaszállították, hogy szeretett szülőföldjén, Balassagyarmaton leljen végső nyugalomra.