A színpadon elbűvölte a közönséget, míg a Szomszédok karaktereként sokan megvetették.

Új korszak kezdődik a BKK-nál: elbúcsúzik a bérletrendszertől, és bemutatjuk, milyen innovatív megoldások lépnek a helyébe!

Palócz Lászlót a magyar közönség többsége a Szomszédok című sorozatból ismerheti, ahol a jellegzetes Sümeghy karakterét alakította. Ez a televíziós szerep csupán egy kis ízelítőt jelentett a tehetségéből, hiszen a színész igazi otthonra az Operaház színpadán talált, ahol megannyi emlékezetes előadásban brillírozott.

Kapóra jött az operaénekesnek, hogy kikacsingatott a színpadról, mert a Szomszédok forgatókönyvírói éppen egy olyan karaktert kerestek, aki ellenszenves, nagyképű művészlélek. Egy ripacs, aki a saját lakásának falán önmagáról készült fotókat helyezett el.

A tökéletes alakításhoz elengedhetetlen volt a megfelelő színész: Palócz László, aki a való életben szöges ellentéte volt Sümeghynek, éppen ezért működött az egész annyira jól.

Sümeghy folyton csak zúgolódik, feszülten berzenkedik, és hangját rendre hallatja a ház falain belül... Számomra ennek a Sümeghynek az a különlegessége, hogy lehetőséget ad arra, hogy kifejezhessem mindazt, amit másokban annyira megvetek. Tudja ő, hogy mennyire élvezem ezt a szerepet? Számomra a legidegenebb dolog, hogy hangosan, feltűnően hirdessem művészi mivoltomat. Most azonban megkaptam Sümeghy belső világát, hogy végre kiélhessem azt a részemet, ami eddig hiányzott. Játszom a saját ellentétemmel – ezt mondta egykor a színész, amit az Újságmúzeum emelt ki.

Horváth Ádám, a híres Szomszédok rendezője, éppen a sorozat főszereplőit kereste, amikor egy ifjú rendezőhallgató vizsgafilmjébe botlott. A film egy vidám és szórakoztató operaparódia volt, amely lenyűgözte a mestert. A produkcióban feltűnt Palócz, akit Horváth Ádám azonnal észrevett, és a tehetsége alapján úgy döntött, hogy meghívja a Szomszédok stábjába.

Ám nem csupán a tévénézők figyelmét ragadta meg, hiszen operaénekesként számtalan felejthetetlen szerepben brillírozott. Puccini Toscájában ő volt Scharpia, míg Rossini Tell Vilmosában magát Tell Vilmost alakította. Verdi Otellójában pedig Jago bőrébe bújt. A közönség vastapssal és lelkes ovációval hálálta meg minden előadását.

A 2. világháború idején került az Operaház kórusába, és ott 1943-tól 1947-ig énekelhetett. Később a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként aratott hangos sikereket, majd visszaköltözött Budapestre, ahol az Operettszínház tagja lett.

A legemlékezetesebb teljesítményét az Operaház magánénekeseként hozta létre. Éppen ez a bariton szerep tette őt népszerűvé és elismertté, és ez a hangzásvilág ajándékozta meg őt számos díjjal és kitüntetéssel.

Ám az igazi népszerűséget tagadhatatlanul a könnyű műfaj, a szappanopera hozta el neki. Sümeghy Oszkár szerepe a Szomszédokban, amellyel 1999. december 30-ig valóságos családtagként élt köztünk, mintha csak ott ült volna a szoba sarkában a díványon.

Amikor a Szomszédok sorozat befejeződött, a karaktere is eltűnt a képernyőről. A valódi búcsú pillanata 2003. november 28-án érkezett el, amikor 82 éves korában, saját otthonában távozott az élők sorából.