A természet csodás kalendáriuma (DCXC.) A természet ritmusai és ciklusai egy különleges kalendáriumot alkotnak, amely minden évszakban új élményeket és csodákat kínál. Az év folyamán a természet folyamatosan változik, a fák levelei színt váltanak, a virá

Belesétálok Gál Éva Emese Gyergyói őszébe, és ha van egy kis időd és kedved, örömmel várlak, hogy együtt fedezzük fel ezt a különleges élményt, kedves Olvasóm!

Október második péntekje, idén 10-e, a tojás világnapja, amely már évezredek óta kiemelkedő szerepet játszik táplálkozásunkban. Ez a kis, ovalis csoda nem csupán tápláló étel, hanem kultikus jelentőséggel is bír, hiszen a termékenység és az új élet szimbóluma. Számos nép mitológiájában, például az egyiptomiak, finnek és észtek legendáiban, a tojás a világ teremtésének középpontjában áll, a tökéletesség és a feltámadás jelképévé vált. A tojás tápláló értéke páratlan: gazdag fehérjében, amely minőségében és vitamin-tartalmában csupán az anyatejhez hasonlítható. Nemcsak a fehérjék kiváló forrása, hanem D-vitaminban is bővelkedik, ami elengedhetetlen az egészséges csontozat fenntartásához. Emellett a benne található ásványi anyagok, különösen a szelén, fontos szerepet játszanak a szervezet optimális működésében, támogatva ezzel az immunrendszert és a sejtek egészségét. Ahogy ünnepeljük ezt a különleges napot, érdemes megemlékezni a tojás sokoldalúságáról és jótékony hatásairól, amelyek évszázadok óta gazdagítják táplálkozásunkat.

Ezen a napon, október 10-én, 1911-ben lépett be a csillagok birodalmába Hünninger Adolf, a jezsuita csillagász, aki a Nap protuberanciáinak tanulmányozásának úttörője volt. Csillagászati tanulmányait Rómában végezte, majd Kalocsán tökéletesítette a napfoltok megfigyelésének módszereit, és bevezette a protuberenciák rendszeres észlelését. 1882-től a Haynald Obszervatóriumban dolgozott P. Carl Braun S. J. mellett asszisztensként, és 1884/85-ben az intézmény igazgatójaként irányította a munkát. Ezen időszak alatt a kalocsai gimnázium meteorológiai állomását is az intézményhez csatolta, saját meteorológiai eszközöket tervezett, és bővítette a csillagvizsgáló légkörnyezeti megfigyeléseit. A Haynald Obszervatórium Közleményeiben ő volt az első, aki rendszeresen közölte a napfoltmegfigyeléseket a világon.

Október 12-én, 1891-ben született Tulogdi János geológus, geográfus. A kolozsvári tudományegyetemen tanári oklevelet (1919), a budapesti tudományegyetemen doktori diplomát (1925) szerzett Kolozsvár környékének pleisztocén képződményei témakörből. A II. világháború befejezéséig középiskolai tanár a Kolozsvári Református Kollégiumban. A kolozsvári tudományegyetemen 1943-ban magántanárrá habilitálták, majd 1945-ben a Bolyai Egyetem Földrajzi Tanszékén egyetemi tanárnak nevezték ki, s ott működött 1959-ig, nyugdíjazásáig. Kutatómunkája főként Erdélyre, s azon belül Kalotaszegre és Kolozsvárra terjedt ki. Szakmai publikációinak száma megközelíti a háromszázat. Épp ilyen fontos, hogy az erdélyi turistamozgalom egyik kezdeményezője, a természetvédelem egyik legkorábbi szószólója volt. Ez alkalommal az 1959-ben megjelent Természetjárók könyvéből A természetjárás szabályait teszem eléd, kedve Olvasóm:

1. Éld meg a természet csodáit!

2. Mint természetjáró is kultúrember maradj, mert természetjáróhoz nem méltó magatartással ártasz a természetjárás ügyének.

3. Ne élj a vendégjog előnyeivel, és mindig tiszteletben tartsd mások értékeit.

4. Csak olyan útra vállalkozzál - különösen magashegyjárásra -, amelyhez megvan a képességed.

5. Légy örömteli, de tartsd meg a higgadtságodat; ne zavarj meg a természet nyugalmát. Az erdőben ne az emberek, hanem a madarak dallamai töltsék be a levegőt. A menedékházat ne degradáld egyszerű ivóhellyé; őrizd meg varázsát és békéjét.

6. Vigyázz a természet szépségére: ne fess sziklákra, és ne vésd bele a nevedet a fákba. Őrizd meg a források és pihenőhelyek tisztaságát; az ételhulladékot égesd el, vagy hozd vissza magaddal.

7. Égő tárgyat ne dobj el, erdőben tüzet csak a legnagyobb vigyázattal rakj, eltávozás előtt teljesen oltsd el.

8. Kíméld az állatokat és a növényeket, gyümölcsfákról még virágot se szakíts.

9. Válj a természet védelmezőjévé!

10. Tartsd nagyrabecsültnek a természetjáró társadat, és soha, semmilyen körülmény között ne hagyd magára a nehéz időkben.

E tízparancsolat minden egyes rendelkezése ma is irányadó számunkra. (Ó, hány olyan embert figyeltem meg már a természetben, aki nem éppen a kultúra jegyében cselekedett...)

Magam szirom-csokrot kötöttem őszi másodvirágzásokból.

Október 15-én, 1848-ban, 81 esztendősen búcsúzott a földi élettől ifj. Borosnyai Lukács János, a marosvásárhelyi református főiskola első természetrajz tanára. A '48-as forradalmi zűrzavarok közepette zajló gyászszertartás csendes és egyszerű volt, hiszen a tanári kar tagjainak nem maradt idejük, hogy megemlékezzenek a város neves pedagógusáról. Tanulmányait szülővárosában kezdte, ahol már 1791-ben a poétikaosztály vezetésével bízták meg. Ezt követően Genf és Bern egyetemein mélyítette el tudását. 1797. szeptember 9-től a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban kapott állást, ott vált a természetrajz első tanárává. Közvetlen tanítványai között volt Bolyai János is, akit 1813 és 1816 között oktatott. Az óráit a jobb memorizálás érdekében versbe öntötte, így tette élvezetessé a tanulást. 1826-ban jelent meg a "Rövid természethistória" című műve, amely hat fejezetben tárgyalta az akkori ismert állatfajokat. A fejezetcímek magukért beszélnek: "szopós állatok, madarak, kétéltűek, halak, bogarak, nyüvek és férgek." Tíz évvel később a "Májusi bokréta, vagyis füvésztudomány" című könyvében Linné Károly rendszerét alkalmazva 24 növényosztályt sorolt fel. E műve mellett a "Régi és új Vásárhely, Vagyis az Erdély országi nagyfejedelemségben lévő szabad királyi mező-városnak, Marosvásárhelynek körülményes leírása" című versekkel tűzdelt történeti munkája is részben megjelent 1837-ben, amely érdekes adatokat tartalmazott a város fejlődéséről és családjairól. A jegyzetekben gazdag történeti adatok sorakoznak a város életéről, fejlődéséről és fontos eseményeiről. Az első füzet végén (40. 1.) pedig életrajzát ekképpen foglalta össze verseibe:

További részei kéziratban maradtak. Pedig mind a mai napig megszívlelendő, amit és ahogy mond városunkról. Íme a Kilátás a Somostetőről:

Mert hát abban az időben bizony a Somostető pereméről könnyű volt ellátni még a Déli-Kárpátokig is. Jómagamnak is gyakorta volt részem ily delektálásban még a '60-as években. S még ma is, ha nagyon tiszta a levegő, fényképezni lehet onnan a Fogarasi-havasokat.

Belém zsong ebben az Érmelléki őszben Számadó Ernő gondolata.

Október 15-én emlékezünk meg Pantocsek Józsefről, a neves botanikusról és mikropaleontológusról, aki a mikrofotográfia hazai úttörője volt. 1864-ben látta meg a napvilágot, és tanulmányait Göttingenben, valamint Bécsben folytatta. Bécsben 1875-ben orvosi diplomát szerzett, később pedig 1896 és 1914 között Pozsonyban állt a közkórház élén, mint igazgató főorvos. Botanikai érdeklődése 1866-ra datálódik, és különösen 1872-ben indult be, amikor Hercegovina, Montenegró és Dalmácia flóráját és faunáját kezdte tanulmányozni. Az 1880-as évektől a kovamoszatok kutatása hódította el figyelmét, ezen a területen pedig nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismerté vált. Számos új növényt írt le, és nevét több faj is viseli, ezzel gazdagítva a botanikai tudományt és örökségét.

Ebben az őszi elmúlásban Horváth István szavára figyelek: Nem a múló perc...