A politikai tájékozódás gyors üteme komoly kihívások elé állíthatja az EKB terveit és számításait.
Az Európai Központi Bank kamatcsökkentési lehetősége most nem éppen a befektetők érdeklődésének középpontjában áll. Az utóbbi hetek eseményei drámai módon formálják a globális környezetet, és az EKB-nak is reagálnia kell a megváltozott körülményekre. A transzatlanti szövetségi rendszer átalakulása, a németek megnövekedett hajlandósága a fiskális lazításra, valamint a közelgő kereskedelmi háború mind olyan tényezők, amelyek új kihívások elé állítják az európai gazdaságot. A világ két vezető hatalma közötti feszültség gazdasági színtéren fog felszínre törni, és kulcsfontosságú lesz, hogy az EKB hogyan alkalmazkodik ezekhez a változásokhoz.
Az Európai Központi Bank várhatóan csütörtök délután harmadik alkalommal is csökkenti az alapkamatot. Azonban a piaci szereplők között itt véget is ér a konszenzus. Az inflációs helyzet az euróövezet különböző országaiban rendkívül eltérő képet mutat, s a szolgáltatószektor inflációja még a vártnál is makacsabbnak bizonyul. Globális szinten egyre több jel utal arra, hogy az inflációt nem sikerült megfékezni. Ráadásul Donald Trump elnök vámháborúja és a transzatlanti szövetség megingása miatt az euróövezet fiskális kényszerhelyzetbe került, ami jelentős hatással van az EKB döntéshozatali lehetőségeire is.
Ebben a kontextusban talán a legfontosabb kérdés az, hogy az Európai Központi Bank (EKB) milyen irányt vesz az év hátralévő részében. Ezzel kapcsolatban azonban jelentős nézeteltérések mutatkoznak az elemzők és a piaci szereplők között.
Bár az euróövezetben a kamatok valóban magasak, a maginfláció csökkenése már egy ideje stagnál. Ennek hátterében az áll, hogy a szolgáltatószektorban az infláció szintje továbbra is magas maradt, és jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy az év elején végrehajtott átárazások jelentős hatással lennének a szektor inflációjának mérséklésére.
