Alacsony pulzus: figyelmeztető jel lehet, különösen, ha gyengeséggel párosul!

Ha a panaszok huzamosabb ideig fennállnak, érdemes kardiológushoz fordulni.

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a túl alacsony pulzus nem igényel különösebb figyelmet, pedig bizonyos esetekben komoly egészségügyi problémákra is utalhat. Dr. Müller Gábor, a KardioKözpont szakorvosa arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire lényeges a pulzusszám csökkenésének okainak alapos kivizsgálása.

Egy egészséges felnőtt szíve átlagosan percenként 60-80 ütemet produkál, amit gyakran bpm-ként, azaz "beat per minute"-ként emlegetünk. Amikor a szívverés felgyorsul, ezt tachycardiának hívjuk, ami azt jelenti, hogy a pulzus 100 ütem fölé emelkedik egy perc alatt. Ezzel szemben a bradycardia esetén a szívverés lassabbá válik, és a percenkénti ütések száma 60 alá csökken. A pulzus változása gyakran természetes jelenség: például edzés közben a szívverés felgyorsul, míg alvás vagy pihenés alatt lelassul. Emellett az is megszokott, hogy az edzett emberek pulzusa alapvetően alacsonyabb, mint azoké, akik kevesebb fizikai aktivitást végeznek.

Vannak azonban olyan figyelmeztető jelek, amelyek az alacsony pulzussal együtt jelentkezve orvosi kivizsgálást tehetnek szükségessé. Ilyenek például:

Ha nem evidens vagy ismert ok okozza az alacsony pulzust, mindenképpen utána kell járni, mi lehet a háttérben.

Fontos, hogy alaposan utánajárjunk az endokrin betegségeknek, mivel gyakran a pajzsmirigy alulműködése okozhatja a szívverés lelassulását. E betegség további jellemzője, hogy emelheti a vérnyomás diasztolés (alsó) értékét is. Emellett elengedhetetlenül fontos a szív működésének ellenőrzése is, hogy kizárhassuk a szívproblémák lehetőségét - figyelmeztet Müller doktor.

Ha ugyanis a lassú szívverés nem képes elég vért pumpálni, például az ún. sick sinus szindrómánál, vagy ingerületvezetési blokknál, az akár életveszélyes állapotot, eszméletvesztést, szívelégtelenséget is okozhat.

Fontos megjegyezni, hogy számos olyan állapot létezik, amely a szív egészségét veszélyezteti, és ezek közül sok képes lelassítani a szívverés ütemét. Éppen ezért elengedhetetlen a rendszeres orvosi ellenőrzés, különösen olyan betegségek esetén, mint a szívkoszorúér betegség, szívelégtelenség, szívinfarktus utáni rehabilitáció, szívizomgyulladás, magas vérnyomás, cukorbetegség vagy akár Lyme-kór. A vizsgálatok során nem csupán a betegségekre, hanem a szedett gyógyszerekre is kiemelten fontos rákérdezni. Néhány szív- és érrendszeri gyógyszer, különösen a béta-blokkolók és kalciumcsatorna-blokkolók, szintén hozzájárulhatnak a szívverés lelassulásához.

Elengedhetetlen, hogy orvosi segítséget kérjünk, amennyiben szívünknél különös jeleket, például kimaradó dobbanásokat, gyengeséget, szédülést vagy akár ájulást érzékelünk. Különösen fontos ez, ha a családunkban már előfordult szívritmuszavar, szívbetegség vagy hirtelen szívhalál. A korai diagnózis kiemelkedően fontos lehet, még a tünetmentes esetekben is, hiszen a megfelelő időben történő beavatkozás segíthet elkerülni a súlyos következményeket.

A szívritmuszavarok, beleértve a bradycardiát is, alapos kivizsgálást igényelnek, mely a páciens panaszaira és kórtörténetének részletes megismerésére épül. Fontos, hogy tisztázni tudjuk, mióta jelentkeznek a tünetek, van-e korábban diagnosztizált szívbetegség, valamint hogy milyen életmódot folytat a beteg, és milyen gyógyszereket szed. Ezek az információk elengedhetetlenek ahhoz, hogy meghatározzuk, milyen típusú eszközös vizsgálatokra van szükség a pontos diagnózis felállításához - hangsúlyozza dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa.