Ami valóban biztos, az a folyamatos változás és a kiszámíthatatlanság.
A 21. század első negyedének utolsó esztendejében járunk Szlovákiában, és alig tudjuk felfogni, hogy az ezredforduló óta már közel 25 év eltelt. Az idő szinte ijesztően gyorsan rohan el, és sok minden történt ebben az időszakban az országunkban. Ugyanakkor sajnos a negatív események száma túlsúlyban van a pozitívakkal szemben. Most, a 2025-ös év küszöbén, amikor előre tekintünk, a jövő képe homályosnak tűnik. Be kell vallanunk, hogy nem látunk túl az orrunk hegyén. Társadalmi feszültségek és bizonytalanságok árnyékolják be a mindennapokat. Ha megkérdezünk tíz embert a társadalom állapotáról, valószínűleg négy-öt közülük borúlátó véleményt formál, míg a többiek bizonytalanok a helyzetet illetően.
Az országot sújtó társadalmi, politikai, gazdasági, jogi és erkölcsi válság továbbra is tart, sőt, az előző évben tartott előre hozott választások óta csak fokozódott. Ennek egyik legfőbb magyarázata, hogy a társadalom folyamatosan polarizálódik, és a Duna bal partján sem tudunk közös nevezőre jutni. Ennek következtében nem tudunk előrelépni, és úgy tűnik, mintha helyben toporognánk. Az országban az állandó helyben toporgás állapota vált normává.
A pedagógiai pályán eltöltött harminc év során, különösen a szakközépiskolákban, mindig is komoly kihívást jelentett számomra a diákok osztályzása. Minden félévben az a feladat várt rám, hogy a diákok teljesítményét a kitűnőtől az elégtelenig értékeljem. Ha most megpróbálnánk mérleget vonni a társadalmi helyzetünkről, azt kell mondanom, hogy kevés a kiemelkedő teljesítmény, és a legtöbb esetben inkább csak elégséges vagy elégtelen osztályzatokat tudnánk adni. De vajon nem lenne itt az ideje, hogy a rossz bizonyítványt kijavítsuk? Sokan, látva, hogy a hatalom nem a legjobb irányba halad, már nem bíznak a változásban. A politikai elit sokszor csak a saját érdekeivel foglalkozik, míg a közérdek háttérbe szorul. Erre a legfrissebb példa Robert Fico több mint kéthetes, nehezen érthető távolléte, ami után csak Brüsszelben bukkant fel, hogy egy sajtótájékoztatón beszéljen a gazdasági miniszterével, Denisa Sakovával az ukrajnai gázvezeték lezárásáról. Az a benyomásunk, hogy mindenki más vétkes, csak ők nem. Folyamatosan keresnek egy ellenséget, akit felelőssé tehetnek, miközben ők maguk úgy érzik, mindent jól csináltak. Pedig már hónapok óta tudjuk, hogy 2024. december 31. után az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül nem folytatódnak az Európai Unióba. Az országokat arra figyelmeztették, hogy használják ki a diverzifikációs lehetőségeket, és keressenek alternatív forrásokat a gázellátás biztosítására.
Az év eleji események után a héten a Meta vezetője is bejelentette, hogy a közösségi média platformjain megszűnik a tényellenőrzés, ezzel gyakorlatilag a X platform mögé álltak, és ezáltal megnyílt az út az álhírek szabad áramlása előtt. Már most is hatalmas mennyiségű dezinformáció terjed az interneten, és a helyzet csak romlani fog. Sajnos hazánkban is vannak elegen, akik szemrebbenés nélkül képesek állítani, sőt saját "bizonyítékaikkal" alátámasztani, hogy a hó fekete, a korom pedig fehér. Csak akkor reménykedhetünk valódi pozitív változásban, ha olyan emberek kerülnek hatalomra, akik nem csupán nem szeretnek hazudni, hanem el is kötelezettek az igazság mellett. Attól félek, hogy nálunk a helyzet csak akkor javulhat, ha a "főhazug" végleg kiszáll a politikai színtérről.
