Európa egy atomcsapda fogságába került: sürgős 180 fokos változásra van szüksége.

Bár az Európai Unió már komoly előrelépéseket tett az orosz fosszilis energiaforrásoktól való elszakadás terén, a nukleáris üzemanyag továbbra is az egyik legkritikusabb függőségi tényező marad. A Roszatom piaci fölénye miatt a teljes függetlenség elérése számos technikai és pénzügyi nehézséget jelent, amelyek messze túlnőnek a gáz- vagy olajimport egyszerű leállításán.

Az orosz-ukrán konfliktus kezdete óta az EU-tagállamok összesen több mint 200 milliárd eurót költöttek Oroszország fosszilis energiahordozóira. Jelenleg több intézkedés is érvényben van a szén- és olajimport korlátozására, miközben a földgáz importját 2027-ig fokozatosan le kívánják állítani.

A Bruegel think-tank elemzése alapján a nukleáris fűtőanyag költsége mindössze 700 millió euróra rúgott a 2024-ben Oroszországnak kifizetett 22 milliárd eurós összegből. Azonban a szakértők óva intenek:

Az Európai Unió jelentős ellátásbiztonsági nehézségekkel nézne szembe, amennyiben hirtelen megszüntetné az orosz importot.

A Financial Times szerint...

Az orosz nukleáris üzemanyag importjának kérdése kétségkívül az egyik legbonyolultabb téma, amelyről beszélhetünk. "Az uránellátási lánc rendkívül összetett technikai szempontból" – nyilatkozta Ben McWilliams, a Bruegel klíma- és energiaügyi specialistája. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a kivonás folyamatát fokozatosan, átgondoltan hajtsuk végre.

Az EU 101 nukleáris reaktorral rendelkezik, amelyek közül 19 szovjet "VVER" típusú. Az EU uránszükségletének körülbelül 20-25 százalékát továbbra is Oroszországból szerzi be. Ráadásul ezek a reaktorok gyakran orosz alkatrészeket vásárolnak, vagy orosz karbantartási szakértelmet igényelnek. A híroldal úgy tudja, hogy az Európai Bizottság azt szeretné, hogy

Ha az európai nukleáris ipar a 2030-as évekre elérné az Oroszországtól való függetlenséget, az jelentős hatással lenne a kontinens energetikai tájképre. Ez a lépés nemcsak az energiaellátás biztonságát növelné, hanem hozzájárulna a környezeti fenntarthatóság javításához is, hiszen csökkentené a globális politikai feszültségekből adódó kiszolgáltatottságot. Az európai államok képesek lennének saját nukleáris technológiáik fejlesztésére és bővítésére, amelyek révén diverzifikálhatnák energiaforrásaikat, és csökkenthetnék a fosszilis tüzelőanyagok iránti függőségüket. Ezen felül a nukleáris energia felfutása elősegíthetné a gazdasági növekedést és új munkahelyek létrehozását, miközben a klímaváltozás elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú eszköze maradna. Az európai nukleáris közösség együttműködése és innovációja tehát nemcsak önállóságot, hanem egy fenntarthatóbb jövőt is kínálhat.

- tehát pár évvel később, mint az olaj- és gáz esetében. Az EU jelezte, hogy ehhez kereskedelmi intézkedéseket alkalmazna, amihez csak a tagállamok minősített többségének jóváhagyására lenne szükség, nem pedig egyhangú döntést igénylő szankciókra, amelyeket Magyarország és Szlovákia megvétózhatna. E két ország azon öt uniós tagállam közé tartozik, amelyek orosz típusú VVER reaktorokkal rendelkeznek - Csehország, Bulgária és Finnország mellett.

Az Európai Unió 2022 óta aktívan törekszik arra, hogy uránforrásait sokszínűbbé tegye, különös figyelmet fordítva Kazahsztánra, Kanadára és Nigerre. Egy pénteken nyilvánosságra hozott jelentés szerint azonban az uniós szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a helyi nukleáris ellátási lánc fejlesztéséhez körülbelül 241 milliárd euróra lenne szükség. Ennek a hatalmas beruházásnak a megvalósítása elengedhetetlen a fenntartható energiaellátás biztosításához. Az unió célja, hogy a nukleáris energia biztonságos és megbízható forrássá váljon a jövőben, ám ehhez jelentős erőforrásokra és politikai elkötelezettségre van szükség.

Oroszország ágazati dominanciája azonban komoly kihívások elé állít minket.

Dmitrij Gorcsakov, a Bellona civil szervezet nukleáris tanácsadója hangsúlyozta, hogy a Roszatom kiemelkedő szereplője a nukleáris iparnak, és tevékenységei átfogják a szektor minden területét.

Oroszország a világ urándúsítási piacának 55 százalékát birtokolja, ami jelentős dominanciát tükröz. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni az Orano és az Urenco nevű európai cégeket sem, amelyek szintén meghatározó szereplők a piacon, hiszen együtt körülbelül 40 százalékát képviselik a globális dúsítási kapacitásnak, az orosz és kínai cégekkel együtt. Boris Schucht, az Urenco vezérigazgatója arról számolt be, hogy a vállalat már elindította a meglévő dúsítócentrifugák korszerűsítését az Európai Unió területén, hogy lépést tudjon tartani a növekvő kereslettel.

Frédéric Lelièvre, az állami irányítású EDF leányvállalata, a Framatome vezető alelnöke a múlt héten egy konferencián kijelentette, hogy Európának fel kell gyorsítania hazai iparát:

Fontos, hogy saját megfelelő létesítményekkel és szaktudással rendelkezzünk Európában, így képesek leszünk függetlenül működni és elkerülni másokra való támaszkodást.

Nem csak az EU szeretne leválni: az orosz import fokozatos kivezetése összhangban van más nyugati országok erőfeszítéseivel. Kanada nemrég betiltotta az összes orosz uránimportot, az Egyesült Királyság 35 százalékos vámot vetett ki az onnan érkező dúsított uránra, az Egyesült Államok pedig tavaly májusban törvényt fogadott el az oroszországi uránimport 2028-ig történő leállításáról.