Lehet, hogy a legújabb India és Pakisztán közötti konfliktus végkimenetele egy atomkatasztrófához vezethet? Az események gyorsan eszkalálódhatnak, és a két nukleáris hatalom közötti feszültség újabb válságot szülhet. A geopolitikai helyzet, a történelmi e

Hívjuk őket hősöknek - Csonka András komáromi koncertje után körülbelül 20 lelkes rajongó gyűlt össze, hogy megossza vele élményeit. Az előadó így fogalmazott a buli után, kifejezve háláját a jelenlévők iránt.

A konfliktus gyökerei nem a közelmúltban gyökereznek, hanem az Egyesült Királyság gyarmati örökségében rejlenek. 1947 augusztusában, mindössze két évvel a második világháború vége után, Brit Indiát két különálló nemzetté, Indiává és Pakisztánná osztották. Ez a szétválás azonban korántsem volt zökkenőmentes: körülbelül 15 millió ember kényszerült otthona elhagyására és új élet keresésére. A muszlim közösségeket a későbbi Pakisztán területére irányították, míg a hindukat Indiába deportálták, mindezt a Radcliffe-vonal mentén, amely az országok határvonalát jelölte. E folyamat során tragikus módon körülbelül 1 millió ember életét vesztette.

Indiában hindu többség és jelentős muszlim kisebbség, Pakisztánban pedig ennek ellentéte alakult ki. Azóta a két ország 3 formális és egy hadüzenet nélküli háborún, valamint számtalan fegyveres konfliktuson van túl. A feszültség folyamatos a két állam között, főleg Jammu és Kasmír régiók miatt, a legtöbb összetűzésnek az utóbbi volt a kirobbantója. Kasmir egy részét India, egy részét Pakisztán irányítja, de mindkét területre fáj a másik ország foga és ez a határterület az egyik legfelfegyverzettebb határvonal a Földön, emellett pedig kisebb területek Kína fennhatósága alá tartoznak.

A két ország között 1965-ben robbant ki egy 17 napos háború, mely Nyugat-Pakisztán megszerzésére irányult, és mindkét oldalon több ezer életet követelt. Az összecsapások során a páncélos harci járművek kulcsszerepet játszottak a harcokban. Két évvel később, 1967-ben egy újabb, 13 napig tartó véres konfliktus tört ki, amikor India Észak-Pakisztánt támadta meg, miközben tengeri blokád alá vette Pakisztán partjait. A következő jelentős összecsapásra 1999-ben került sor, amely három hónapon át tartott, és több ezer katona életét követelte a Kasmír-völgy határvidékein. E konfliktusok között folyamatosan feszültség uralkodott a két oldal között, legutóbb 2019-ben robbant ki újabb fegyveres összecsapás.

Pakisztán életét az Indus-völgy vizei, különösen az Indus és annak mellékfolyói alakítják, hiszen ezek táplálják a földet és az embereket. E vizek mindegyike India területéről származik, ami különösen érzékeny helyzetet teremt a két szomszéd között. 1960-ban, a Világbank közvetítésével, a két állam megkötötte az Indus-vízmegosztási Egyezményt. Ez az egyezmény biztosította Pakisztán számára, hogy az Indus nyugati ágainak, amelyek a vízfogyasztás 70-80 százalékáért felelősek, szabad átfolyást engedélyezzenek India területén.

A Beas, a Ravi és a Sutlej folyók felett India gyakorolja a vízjogokat, és az ország területéről elfolyó vízmennyiség egy része Pakisztánba kerül. Az erre vonatkozó egyezmény elméletileg a "baráti együttműködés" szellemében született, célja pedig, hogy mindkét ország vízigényeit megfelelően kielégítse. Azonban sokan a megállapodást egy nehéz válást követő kompromisszumnak tekintik. Ennek ellenére az egyezmény létfontosságú, mivel Pakisztán vízfogyasztásának több mint 90%-a ezekből a folyókból származik, ideértve az ivóvizet és az öntözéshez szükséges vizet is.

A megállapodás világosan rögzíti, hogy az Indus fő ágain, mint például a Chenab mentén található Baglihar gát, a víztároló kapacitás nem haladhatja meg a 4.4 négyzetkilométert. Ennek ellenére India jelenleg mégis túllépi ezt a határt, ami ellentmond a megállapodásban foglaltaknak.

Május 4-én, a terrortámadás után fokozódó feszültségre válaszul Pakisztán egy 450 km hatótávolságú föld-föld rakétát tesztelt, valamint megsértette a korábbi tűzszünetet és több napos katonai gyakorlatot rendezett a kasmíri határnál. Erre válaszul India órákon belül reagált: megtiltotta minden Pakisztáni fennhatóság alá tartozó kereskedőhajónak, hogy kikössenek Indiában és visszafogta a Baglihar gát vízfolyamát 90%-al, valamint azt ígérte, hogy egyetlen csepp víz sem eljutni Pakisztánba az országon keresztül. Ezzel felrúgta a 6 évtizedes egyezményt.

A Baglihar gátat üzemeltető Nemzeti Vízerőmű Társaság bejelentette, hogy a mederben felhalmozódott üledék eltávolítása miatt szükségszerűvé vált a vízszint emelése. Ennek eredményeként a lefolyó víz mennyiségét korlátozták, és a közeljövőben hasonló munkálatokat fognak végezni a többi gát esetében is. Információk szerint már folyamatban van a gépészek munkája a többi gátnál, és várhatóan azok lefolyását is szinte teljesen le fogják zárni. Emellett a Reuters hírei alapján a gátak víztároló kapacitásának bővítése is megkezdődött.

Április 30-án Pakisztán információs minisztere bejelentette, hogy a hírszerzés szerint 24-36 órán belül katonai támadás érheti őket India részéről. Ugyan a határidő letelt, de a legrosszabb még hátra lehet. Khawaja Asif, Pakisztán védelmi minisztere, egy nappal a gát lezárása előtt, május 3-án arra figyelmeztette Indiát, hogy ha megakadályozzák a víz szabad átjutását a határon, készüljenek fel, ugyanis bármelyik gátat találat érheti.

Ugyan ezt a retorikát ismételte Pakisztán oroszországi nagykövete, aki szerint a vízkészlet bármilyen szintű visszatartása háborús cselekményként lesz értelmezve a részükről és arra teljes erővel fognak katonai válaszcsapást adni. Sajtóértesülések szerint a hétfőn Kasmír és Jammu határán pakisztáni katonák, a 2019-es konfliktushoz hasonlóan ismét tüzet nyitottak az indiai katonákra.

Az elmúlt hat évben a két ország jelentősen megnövelte a fegyverkezésre szánt erőforrásokat valamint azt gondolja mindkét oldal, hogy jobb pozícióban vannak, így a szakértők tartanak attól, hogy könnyen eszkalálódhat a konfliktus. Elemzésük szerint a konfliktusban drónok, harci repülők, rakéták és páncélozott járművek kaphatják majd a főszerepet.

A szakértők véleménye szerint a nukleáris fegyverek bevetésének esélye – melyek száma körülbelül 170-170 töltetet jelent – meglehetősen alacsony. Az elemzők úgy látják, hogy a nukleáris opció igénybevétele csak akkor válik valósággá, ha egy ország rendkívüli helyzetbe kerül, és "sarokba szorítva" érzi magát. Ennek megfelelően a két érintett fél nem is fenyegetőzik nyíltan atomcsapásokkal. Bár mindkét országban nagy a zűrzavar, a totális háború kockázatát egyik fél sem kívánja vállalni.

Ugyanakkor nagyobb kockázatvállalási hajlandóságot mutatnak a vezetők mindkét oldalon, ami könnyen háborús spirálba taszíthatja a konfliktust, ha nincs egyetértés a pontos lépésekről és azok nincsenek megfelelően kidolgozva.

A két hadsereg felszereltsége, habár az utóbbi időszakban számottevő fejlesztéseken esett át, meglehetősen hasonló, azonban egy tartós konfliktus esetén Indiának jelentős előnye van. A hadserege ugyanis több mint kétszer akkora létszámú, és jelentősebb erőforrásokkal is bír. Tavaly például 86 milliárd dollárt fordított a katonai kiadásokra, ezzel a Bloomberg világranglistáján az ötödik helyet foglalta el.