Az olasz maffia, mint titkos és erőteljes államként funkcionáló entitás, sajátos vallásos szimbólumrendszerrel rendelkezik, amely mélyen gyökerezik a hagyományokban és a kultúrában. Ezek a jelképek nem csupán a hitet tükrözik, hanem a maffia identitását é

Al Capone-t csupán adócsalás vádjával tudták elítélni, holott a szeszcsempészetből szerzett hatalmas vagyona mögött sokkal súlyosabb bűncselekmények álltak.

A maffiózók esetében gyakran megfigyelhető a mély katolicizmus, amely nemcsak az olasz bűnszervezetekre jellemző, hanem a 20. század első felében aktív ír csoportokra, valamint a napjainkban egyre inkább hírhedtté váló latin-amerikai bandákra is. Nem ritka, hogy a hatóságok által elfogott maffiavezérek búvóhelyein vallási szimbólumok kerülnek elő, amelyek a bűnözői életmód és a hit szoros összefonódását tükrözik.

Bernardo Provenzano, a hírhedt Cosa Nostra vezére, 2006-ban, több mint négy évtizedes bujkálás után került a hatóságok kezére. Amikor a rendőrök átkutatták titkos búvóhelyét, öt darab, jegyzetekkel ellátott Biblia került elő, melyeket számos szobor és szentkép kísért. Provenzano nem csupán a külvilág számára küldött üzeneteit írták rá, hanem egy különös bibliai idézetet is: "Áldjon meg benneteket az Úr és őrizzen meg titeket". Ez a szófordulat egyfajta ironikus ellentétben állt a bűnözői életmódjával, amelyet évtizedeken át élt.

Provenzano letartóztatása 2006-ban mérföldkőnek számított a maffia elleni harcban. A hírhedt szicíliai bűnszervezet, a Cosa Nostra egyik vezetőjének elfogása nemcsak a rendőrség és a nyomozó hatóságok sikerét jelképezte, hanem a bűnözés elleni küzdelem szimbolikus győzelmét is. Az akció során hosszú nyomozói munka és informátorok segítsége révén végül sikerült rátalálni a bujkáló bűnözőre, aki évtizedeken át elkerülte a hatóságokat. A letartóztatás nyomán számos olyan ügy is napvilágot látott, amelyek újraértelmezték a maffia működését és hatalmát Szicíliában és azon túl.

Giuseppe Piromalli 1999-es letartóztatásakor a rendőröknek hasonló látványban volt részük. A férfi a 'Ndrangheta vezetőjeként hét éven át bujkált, és bár a helyszínen egyetlen Biblia sem volt, a búvóhelyét egyházi jelképek sokasága borította.

Egyes beszámolók szerint a maffiózók körében meglepően magas, 90%-os arányban találkozhatunk istenhívőkkel. Külső szemlélőként talán furcsa, sőt ellentmondásos is lehet ez a jelenség, mégis a tagok aktívan részt vesznek a mindennapi egyházi életben. Rendszeresen megjelennek a miséken, részt vesznek a körmeneteken, és elkötelezett tagjai az egyházközösségnek. Generózus adományokkal támogatják a helyi templom működését, és nem ritkán vállalják, hogy a váratlan kiadásokra is megoldást találjanak – legyen szó a templom egy részének felújításáról vagy a régi freskók restaurálásáról. Ez a kettősség rávilágít arra, hogy a hit és a bűnözés világa sokszor szoros kapcsolatban áll egymással.

A nagyobb vezetők azonban könnyedén eltávolodhatnak a mindennapi vallásgyakorlattól. Például saját birtokukon tarthattak papot, ahogyan ezt néhányan Szicíliában is gyakorolták. Még ha részt is vettek a vasárnapi miséken, mindig kiemelt, biztosított helyük volt a templom egy különleges pontján.

Giuseppe Diana, akit sokan Peppino atyjaként ismernek, bátran szembeszállt a Camorrával, és ezért tragikus módon az életével fizetett. Felszólalásai nemcsak a bűnszervezet ellen irányultak, hanem a közösség védelmében is, amelyért küzdött.

Nem minden pap volt azonban hajlandó elnézni a maffia hatalmát és befolyását. Giuseppe Diana, ismertebb nevén Peppino atya, a Casal di Principében található San Nicola di Bari templomának plébánosa bátran kiállt a Camorra ellen. Nyilvános felszólalásaiban határozottan elutasította azt az elképzelést, hogy a maffia és a vallásosság bármilyen módon összeegyeztethető lenne, és kifejezetten ellenállt annak, hogy úrvacsorát szolgáltasson a bűnszervezetek vezetőinek. Tragikus módon, 1994. március 19-én a templom sekrestyéjében oltották ki az életét.