Bözödújfalusiak 35. Évfordulós Találkozója Kedves Bözödújfalusi Barátaink! Örömmel hirdetjük meg a Bözödújfalusiak hagyományos találkozójának 35. évfordulóját! E jeles alkalomra szeretettel várjuk mindazokat, akik szívükben őrzik a falunk emlékét és ért
Augusztus 2-án, szombaton immár harmincötödik alkalommal gyűltek össze Bözödújfaluban azok, akiket a vízgyűjtő építése miatt kilakoltattak. A rendezvény a tó mellett található emlékparkban zajlott, ahol számos túlélő és leszármazott gyűlt össze, hogy közösen idézzék fel a múltat és megőrizzék emléküket. Az esemény különleges hangulata és a résztvevők elkötelezettsége révén egy igazán megható találkozó jött létre.
Az esemény egy hagyományos római katolikus szertartással indult, melyet Laczkó Vilmos erdőszentgyörgyi plébános vezetett. Ezt követően unitárius istentiszteletre került sor, ahol Fazakas Levente unitárius esperes hirdette az igét. Az egyházi szertartások középpontjában a hit, a remény és a szeretet örök érvényű értékei álltak, amelyek mindannyiunk számára fontosak. Az egybegyűlteket köszöntötte id. Szombatfalvi József nyugalmazott esperes is, aki a múlt emlékeire hívta fel a figyelmet. Harmincöt esztendeje született meg a falutalálkozó ötlete, amelyet azóta is minden év augusztusának első szombatján, rendíthetetlenül megrendeznek. "Harmincöt éve jövünk esztendőről esztendőre, hogy megálljunk itt, hogy könnyeket hullassunk, hogy fejet hajtsunk, hogy egymás szemébe nézzünk, megöleljük egymást, vigasztaljuk egymást szeretettel" - osztotta meg gondolatait. Kiemelte, hogy Bözödújfalu, bár fájdalmas ezt kimondani, mára közismert hellyé vált, nem csupán a magyarság, hanem világszerte is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közös erőfeszítéseknek köszönhetően sikerült feltárni az Összetartozás temploma mellett álló egykori unitárius templom falait, amely most már látható, és a történetét bemutató fényképes tájékoztató is elérhető.
Szász Levente Loránd, Erdőszentgyörgy polgármestere köszöntőbeszédében különleges településnek nevezte Bözödújfalut. "Egy falu, amit elnyelt ugyan a víz, de nem nyelt el az idő. Egy közösség, amely szétszóródott a nagyvilágban, de amelyet mégis összetart egy érték. Mert Bözödújfalu nem csupán egykori utakból, házakból és kertekből állt, hanem emberekből, történetekből, összefonódó sorsokból" - mondta. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a ma élőknek kötelessége továbbadni az emlékeket, hiszen nem felejthetjük el azt, ami történt. "Minden évben, amikor újra összegyűlünk itt, augusztus első szombatján, egy láthatatlan híd épül a generációk között. Nézzenek körül! Nem a házak vannak itt, nem az utcák, nem a kertek, hanem ők. Az unokák, akik a nagyszülők történetein nőttek fel, a szülők, akik maradék fényképeket mutogattak újra meg újra, az emlékezők, akik nemcsak megőrizték a múltat, hanem élővé tették és életben is tartják azt" - mondta. A polgármester köszönetet mondott mindazoknak, akik "nem hagyják, hogy feledésbe merüljön ez a falu, akik építik és gondozzák az emlékhelyet, akik ápolják Bözödújfalu szellemi örökségét", és biztosította a jelenlévőket, hogy a jövőben is minden lehetséges támogatást megadnak az emlék fennmaradásáért.
Sükösd Árpád, a hajdani bözödújfalusi lakos, különleges megtiszteltetésnek érezte, hogy az ünnepségen nem csupán a település szülöttei, hanem olyan "vendégek" is részt vesznek, akik az elszakadt otthonukkal együtt szeretnék tisztelegni a tó mélyén nyugvó falunak. Hangsúlyozta, hogy Bözödújfalu nem az egyetlen település az országban, amely a "víz sorsára jutott", ám itt sikerült 35 éven át megőrizni a találkozók szellemét, és olyan emlékparkot létrehozni, amelyre méltán lehetnek büszkék a helyiek.
Jeney János, a Magyarságkutató Intézet munkatársa elmondta, hogy ő is Bözödújfaluból származik, és nagy örömmel tölti el, hogy a közösség ilyen elkötelezetten ragaszkodik az éves találkozóhoz. Reményét fejezte ki, hogy ez a hagyomány még hosszú évtizedeken át fennmarad.
Egy ünnepi köszöntő keretében Csibi Attila Zoltán, a Maros megyei RMDSZ elnöke és tiszteletbeli bözödújfalusi, mély gondolatokat osztott meg a hallgatósággal. Beszédében az emlékezés és a gyökerekhez való ragaszkodás jelentőségére hívta fel a figyelmet. "Ez a találkozó nem csupán ünnep, hanem valami sokkal mélyebb: az emlékezés, a ragaszkodás és az a folyamatosan megfogalmazott üzenet, hogy sosem engedjük el egymást. Nem engedjük el ezt a helyet, nem engedjük el a lelket, amely a házak romjai között és a víz tükrében is ott él. 35 éve szól ez a történelmi igazság: egy közösséget nem lehet elárasztani" - hangsúlyozta. Kiemelte, hogy számára megtiszteltetés volt részt venni a falu emlékezetét megőrző mérföldkövek megvalósításában az elmúlt több mint egy évtized során. "Tanúja lehettem annak a pillanatnak, amikor elhelyeztük az Összetartozás templomának alapkövét. Amikor a kopjafák, mintha gyökeret keresnének, kiszökkentek a földből. Amikor emléktáblák, harangok és csendek próbáltak tartalommal megtelni" - mondta elérzékenyülve. Zárásként hangsúlyozta, hogy a találkozó nem csupán egy múltidéző esemény, hanem egy hitvallás is: "Ez egy tanúságtétel arról, hogy a veszteségből méltóságot, a pusztulásból közösséget, a víztükörből pedig örökséget lehet építeni."
Az ünnepség varázsát a legfiatalabb Szombatfalvi József szívhez szóló szavalata és Szombatfalvi Julianna Éva lélekemelő éneke emelte még inkább. A közös himnuszok eléneklését követően zárásképpen megvalósult a hagyományos "családlátogatás", amely kétségtelenül az esemény legmeghatóbb pillanataként marad meg minden résztvevő emlékezetében.
