Brüsszel ráébredt: a G7-ből immár G6+1 lett, és az Európai Unió lehet a Nyugat igazi vezető ereje.
A világ legnagyobb nyugati hatalmai rendkívüli biztonsági intézkedések mellett gyűltek össze a kanadai Kananaskisban, ám a G7-csúcstalálkozó valódi tétje a belső megosztottság kezelése. Donald Trump visszatérése a Fehér Házba alapjaiban forgatja fel a nyugati egységet, miközben a közel-keleti háború, az ukrajnai front és a kereskedelmi válság is súlyos vitákat szít. Az uniós vezetők között valóságos verseny indult azért, ki képes hatékonyan befolyásolni az amerikai elnököt, de valójában Brüsszelben már azzal számolnak, hogy a szövetség G6+1-ként működik tovább és Európának kell a világ új vezetőjének lennie.
A Kananaskisban zajló G7-csúcs egyik kulcskérdése, hogy ki képes hatékonyan kommunikálni Donald Trumppal - Keir Starmer brit miniszterelnök csapata szerint ez a szerep őt illeti. Starmer a kanadai úton hangsúlyozta jó kapcsolatát az amerikai elnökkel, és célja, hogy közvetítőként lépjen fel Trump és a többi nyugati vezető között a legégetőbb geopolitikai kérdésekben: Ukrajna, Irán és a globális kereskedelmi háború ügyében - írja a Politico.
A brit védelmi költségvetés emelésének következtében London állítása szerint erősebb tárgyalási pozícióra tett szert. Ugyanakkor, több európai vezető, mint például Emmanuel Macron francia elnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, szintén hasonló célokkal léptek fel.
A csúcstalálkozón a személyes kapcsolatok állnak a középpontban, hiszen Trump diplomáciájának alapja a vezetőkkel kialakított egyéni kapcsolatokra épül. Starmer márciusi washingtoni látogatása során ügyesen alkalmazott testi gesztusokkal igyekezett elnyerni az amerikai elnök szimpátiáját, ami állítólag gazdasági megállapodáshoz is hozzájárult. A brit kormány számára ez a "love bomb" taktika azt a meggyőződést táplálja, hogy működőképes, azonban a valódi eredmények – mint például a brit acél- és autóipart érintő vámok eltörlése – eddig elmaradtak. Macron és Meloni szintén Trump bizalmának megnyerésére törekszenek:
előbbi korábbi díszvendégként Bastille-napi parádéra invitálta az elnököt, utóbbi pedig a közöttük fennálló ideológiai közösségre támaszkodna, szoros kapcsolatot ápolva JD Vance alelnökkel is.
A G7-eken belül azonban jelentős megosztottság figyelhető meg a legfontosabb geopolitikai törésvonalak mentén. Az izraeli-iráni konfliktus gyorsuló eszkalációja, az Ukrajnával kapcsolatos apátia, a Trump által életre hívott globális vámháború, valamint a klímaváltozás és a nemek közötti egyenlőség kérdései mind hozzájárulnak a tagállamok közötti eltérésekhez. Míg a legtöbb ország elismeri Izrael önvédelemhez való jogát, egyben sürgetik a feszültségek csökkentését is.
Trump ezzel szemben optimista a békét illetően, sőt, orosz közvetítői szerepet is felvetett - ez Kijev támogatói körében komoly feszültséget kelthet.
A globális kereskedelmi konfliktusok kezelése sem halad: Trump tarifái után nem várható semmilyen közös állásfoglalás a szabadkereskedelem ügyében. A tárgyalások inkább bilaterális alapon folynak, de az európai vezetők - köztük Ursula von der Leyen - is arra számítanak, hogy nem lesz áttörés. Ugyanez igaz Ukrajnára is:
Az egy éve bejelentett 50 milliárd dolláros G7-támogatási program emléke mára elhalványult, és jelenleg minimális a remény arra, hogy egységesen lépjünk fel.
A nyersolaj ársapkájának mérséklését többek között az Európai Unió és amerikai szenátorok is pártfogolják, míg Trump ezzel ellentétes álláspontot képvisel.
A klímaváltozás és a társadalmi kérdések - mint a nők elleni erőszak - pedig egyáltalán nem szerepelnek a kanadai házigazdák prioritásai között. Az egységes zárónyilatkozat elmaradása valószínű, helyette a házigazda miniszterelnök fog közleményt kiadni a tárgyalások hangulatáról.
Azonban Brüsszelben már felismerték, hogy a G7 formális egysége meggyengült, valójában G6+1 lett a szövetségből, ahol az európai vezetőknek kell átvenniük Trump és az Egyesült Államok helyét. Az Európai Uniónak ez a helyzet egyáltalán nem új, mert az elmúlt hónapokban mindenhol megpróbálták az USA vezető szerepét átvenni, azonban kérdés, hogy az oroszokkal szembeni szankciók vagy a közel-keleti tárgyalások megoldhatók-e az amerikaiak nélkül.
