Cserhalmi György véleménye szerint Vidnyánszky Attilának le kellett volna mondania a posztjáról. A színművész kifejtette, hogy a helyzet, amelybe a színházi élet került, megkövetelné a felelősségteljes döntéseket, és úgy érzi, hogy a vezetőknek példát kel

Csáki Judit legújabb életrajzi műve, a "Cserhalmi - Nem lehet mindennap meghalni", tele van izgalmas és erőteljes történetekkel, amelyek Cserhalmi György, a Nemzet Színésze címmel rendelkező művész életét és pályafutását idézik fel. Az Index cikke szerint a kötet szívét a szerző és a színművész közötti mélyreható beszélgetések alkotják, amelyek révén Cserhalmi életének kulisszatitkai és élményei egyaránt megelevenednek.

A lap különleges figyelmet szentel néhány történetnek a könyvből, köztük Vidnyánszky Attilával kapcsolatosan is. Az egyik ilyen elgondolkodtató epizód szerint a színművész úgy véli, hogy...

az utolsó tíz-tizenöt év, az nagyon betett neki. Pár évvel ezelőtt azt mondta, amikor én még ott tanítgattam a gyerekeket, hogy az a legszarabb az igazgatásban, hogy meg kell tanulni hazudni. Hát sikerült.

A történetek szerint a főigazgató annyira szenvedélyes, hogy néha nehezen uralja az érzelmeit. Emlékezetes volt például az egyik évadzáró beszámoló, amikor teljesen az indulatainak a hatása alá került, és hevesen hangoztatta, hogy a Nemzeti Színház a legkiválóbb Magyarországon, sőt, a nemzetközi színtéren is a legjobbak között van.

Akik elhagyják a közösséget, árulónak számítanak, sőt, olyanok, mint a szekértolók, akik már a régi Nemzeti színpadát is romba döntötték.

A harmadik történet talán még inkább megdöbbentő, mint az eddigiek: a hírek szerint Vidnyánszky, a balesetet követő hónapokban, egy szomorú pillanatban végigtekintett az épületbe belépő Szász Júliánra, aki búcsúzni érkezett. Ekkor így szólalt meg:

Te azok közé tartozol, akiknek a helye ott van, ahol ők vannak. Indulj hát feléjük, és mutatta az utat kifelé.

Cserhalmi György véleménye szerint a baleset kapcsán a főigazgató, aki ráadásul a darab rendezőjeként is tevékenykedett, viseli a felelősséget. Úgy véli, hogy a díszlet alapos ellenőrzése elengedhetetlen lett volna az átvétel előtt.