Donald Trump és Vlagyimir Putyin mindketten saját birodalmuk megteremtésére törekednek, azonban e törekvések következményeként a világ egyensúlya meginoghat.
Az Egyesült Államok nem vonul ki az ukrajnai béketárgyalásokból, de visszafogja aktív diplomáciai jelenlétét. Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint az amerikai kormányzat bizonytalan abban, hogyan mozdulhatna el a tárgyalási zsákutcából anélkül, hogy arcot veszítene. Oroszország engedményeket akar, Ukrajna támogatást. Egyre valószínűbb, hogy a diplomáciai patthelyzet huzamosabb ideig fennmarad, miközben megy az idő és szűkül a Fehér Ház mozgástere.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovatunk, ahol minden héten mélyreható elemzésekkel tárjuk fel a nemzetközi politika és a konfliktusok leglényegesebb eseményeit. Kosztur András, állandó külpolitikai szakértőnk és a XXI. Század Intézet vezető kutatója, szakmai tudásával segít eligibilizálni a globális trendeket, a nagyhatalmak érdekeit és azok világpolitikai hatásait. Célunk, hogy olvasóinkat naprakészen tájékoztassuk a legfontosabb geopolitikai fejleményekről, és lehetőséget biztosítsunk számukra a mélyebb megértésre.
A magyar sajtóban is elterjedt a hír, miszerint az Egyesült Államok esetleg visszalép a ukrajnai békeközvetítési szerepéből. Az amerikai kormányzat azonban hivatalosan nem erősítette meg ezt az információt. Donald Trump már utalt arra, hogy eljöhet az idő, amikor ez a lépés ténylegesen megtörténhet.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója lapunknak értékelte az amerikai és az orosz álláspontot az ukrajnai békefolyamatról, illetve a két ország birodalmi törekvéseit. Az alábbi kérdéseket tettük fel Kosztur Andrásnak:
Kosztur András hangsúlyozta, hogy "az Egyesült Államok nem lép vissza a békefolyamatból", és hozzátette, hogy az amerikaiak sosem tettek hivatalos nyilatkozatot erről. Csak annyit mondtak, hogy a szerepvállalásuk eszközein változtatnak. A kutató kiemelte,
Az orosz fél elviekben nyitott a lehetőségre, azonban Ukrajna eddig nem mutatott hajlandóságot arra, hogy tűzszüneti egyezmény nélkül folytassa a tárgyalásokat Moszkvával.
Bár a békefolyamat beindítása önmagában is komoly eredmény, az amerikai vezetés - vélhetően - gyorsabb előrelépésre számított, emiatt nő a türelmetlenség. Ennek ellenére Donald Trump továbbra is elhárítja azokat a kérdéseket, amelyek az Oroszországgal szembeni esetleges intézkedésekre és Ukrajna jövőbeni támogatására irányulnak, így egyelőre nem világos, hogy az amerikai elnök milyen lépéseket tenne, ha a tárgyalási folyamat zsákutcába jutna
„- Fejtette ki Kosztur András, kifejezve gondolatait.”
A kutató úgy véli, Trump számára mindkét háborús fél kihívást jelent, mivel mind Oroszország, mind Ukrajna megpróbálja saját oldalára állítani Washingtont a béketárgyalások során.
Kosztur András véleménye szerint az amerikai kormányzat jelen helyzetben nem tudja, miként léphetne ki a kialakult impasse-ból. Az orosz félnek tett túlzott engedmények nemcsak arcvesztést jelentenének, hanem nehezen lenne őket elfogadtatni Ukrajnával és az európai szövetségesekkel is. Másrészről, ha Washington a szigorúbb intézkedések mellett döntene, azzal elismerné, hogy korábbi politikai lépései nem bizonyultak sikeresnek.
"A szándékokon túl a reálpolitikai körülmények is meghatározó szerepet játszanak a döntéshozatalban" - hangsúlyozta a kutató. Ezen felül rámutatott, hogy a jelenlegi helyzetben a Biden- vagy Harris-adminisztrációnak is hasonló kihívásokkal kellene szembenéznie, hiszen a háború egyszerre tűnik megnyerhetetlennek és nehezen lezárhatónak, ami jelentősen szűkíti a washingtoni vezetés lehetőségeit. Kiemelendő azonban, hogy míg Trump célja a konfliktus mielőbbi befejezése volt, addig Kosztur András szerint a demokraták inkább a konfliktus elhúzódását preferálták volna, amíg nem kerülnek kényszerhelyzetbe politikai vagy stratégiai okok miatt a lezárásra.
A kutató hangsúlyozta, hogy a háborús célokhoz való eltökélt ragaszkodás – mind Ukrajna és Európa, mind pedig Oroszország részéről – végül Trumpot olyan helyzetbe hozhatja, amelynek következményeként Ukrajna meggyengül, és kénytelen lesz kompromisszumot kötni.
Kosztur András arra is felhívta a figyelmet, hogy az amerikai-ukrán gazdasági megállapodás azt jelzi, Washington nem kívánja elengedni Ukrajnát. A megállapodásból ugyanis csak hosszú távon származhat gazdasági haszon, ami feltételezi, hogy Ukrajna valamilyen formában megőrizhető.
Oroszország május 9-én ünnepli a Győzelem Napját, amely a náci Németország felett aratott szovjet diadalra emlékeztet. Az Index által feltett kérdésre válaszolva a XXI. Század Intézet vezető kutatója hangsúlyozta, hogy ez a nap továbbra is az orosz emlékezetpolitika egyik kulcsfontosságú eseménye, amely alapvetően alakítja Oroszország önképét és nemzetközi szerepvállalásának megítélését.
Kosztur András kifejtette, hogy bár a nácizmus fogalma az orosz nyelvhasználatban jelentős változásokon ment keresztül, és jelenleg inkább oroszellenes irányzatok kifejezésére szolgál, mintsem valódi szélsőjobboldali csoportok jelölésére, az 1945-ös győzelem szimbolikája továbbra is jelen van a mostani ukrajnai konfliktusban. Hangsúlyozta, hogy az orosz narratíva a "különleges hadműveletet" gyakran a nyolcvan évvel ezelőtti harcok folytatásaként interpretiálja.
A kutató hangsúlyozta, hogy a győzelem napjának nem csupán hazai, hanem globális jelentősége is van.
A Szovjetunió globális presztízse elsősorban a náci Németország felett aratott győzelmén nyugodott, és ez a történelmi szerep még napjainkban is hatással van a globális Dél országaiban. Míg a nyugati világban az oroszellenes hangulat egyre erősebbé válik, a nem nyugati országokban a múlt öröksége továbbra is jelentős szerepet játszik. Ezt jól tükrözi a díszszemlén részt vevő állami vezetők impozáns sorfala is.
Kosztur András kiemelte, hogy az orosz diplomácia az utóbbi évek során céltudatosan építette fel ezt az örökséget, és ez nem maradt eredmény nélkül.
Donald Trump nemrégiben bejelentette, hogy a világháborús győzelmek napjait nemzeti ünneppé nyilvánítja. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kapta meg a megfelelő tiszteletet és elismerést ezekért a jelentős történelmi eredményekért.
Az amerikai elnök szavai a következőképpen hangzottak:
Két világháború győzteseiként állunk, mégis úgy tűnik, mintha elismerés helyett inkább árnyékba szorultunk volna - mások viszont, akik részt vettek a harcokban, megkapták a maguk dicséretét.
A kutató szerint az orosz vezetés vélhetően nem ért egyet Trump ezen kijelentésével, hiszen Vlagyimir Putyin korábban többször is hangoztatta, hogy a náci Németország feletti győzelem fő terhét a szovjet hadsereg viselte. Ugyanakkor - tette hozzá Kosztur András - a két ország közötti óvatos közeledés miatt nem valószínű, hogy az orosz vezetés nyíltan bírálja az amerikai elnököt. Ehelyett inkább arra lehet számítani, hogy a május 9-i Putyin-beszédben hangsúlyosan megjelenik a Szovjetunió kiemelkedő szerepére való utalás.
Az Index megjegyzésére, miszerint Trump és Putyin végső céljai lényegében megegyeznek – mindketten nemzeti büszkeséget és elismerést keresnek –, miközben országaikat birodalomként kezelik, a XXI. Század Intézet vezető kutatója kifejtette, hogy a hidegháborús ideológiai ellentétek megszűnését követően mindkét vezető számára elengedhetetlen lett saját pozíciójuk újraértelmezése a globális hatalmi struktúrában.
Kosztur András úgy látja, ebben Oroszország lépéselőnyben van: a Szovjetunió összeomlásával nemcsak a kommunista utópia, hanem maga az orosz birodalmi struktúra is megszűnt, így a kihívás is világosabban körvonalazódott. A kutató szerint Moszkva hamarabb kezdhette el az identitásépítő folyamatot, amelyben soknemzetiségű népként, de nemzeti érdekekre alapozva próbál integratív és globális jelentőségű birodalomként visszatérni a nagyhatalmak sorába. Bár számos mutató tekintetében Oroszország még elmarad bizonyos országok, különösen az Egyesült Államok és Kína mögött, más mutatói - például a demográfiaiak - kifejezetten aggasztónak tűnnek a jövő szempontjából, reprezentációját tekintve Moszkva elérte ezt a célját.
hogy az Egyesült Államok helyzetének sajátos jellege a globális hatalom dinamikájában rejlik - mutatott rá Kosztur András. Az amerikai szuperhatalom nem szenvedett összeomlást, csupán a világ vezető szerepének terheit próbálja fokozatosan csökkenteni. A hidegháborús győzelem idején hirdetett utópia, amely a történelem végéről és az Amerika által irányított globalizáció csodálatos ígéretéről szólt, mára hasonló sorsra jutott, mint a kommunizmus: kiüresedett és elvesztette vonzerejét. Az új washingtoni vezetés most egy formálódó multipoláris világrendben keresi az Egyesült Államok jövőbeli helyét. A kutató véleménye szerint
Az Egyesült Államok jelenléte a világ különböző tájain messze meghaladja azt a hatást, amelyet a Szovjetunió valaha gyakorolt. Gazdasági érdekei szorosan összefonódnak a globális piacon zajló folyamatokkal, ugyanakkor egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a globális rend és az amerikai hegemónia fenntartása egyre összetettebb kihívásokat jelent.
Kosztur András véleménye szerint a legfőbb eltérés abban rejlik, hogy a korábbi kormányok az Egyesült Államokat mint a világ minden tájáról felelősséget vállaló globális központot látták, míg a Trump-adminisztráció egy olyan amerikai nemzeti birodalom koncepciójára épít, amelynek ugyan vannak nemzetközi érdekeltségei, de döntéseit kizárólag az amerikai érdekek és szempontok irányítják.
"A globális univerzalizmus vezető pozícióját Európa foglalhatná el, míg a világkereskedelem irányítását Kína célozta meg" - nyilatkozta a kutató. Hozzátette, hogy a legfontosabb kérdés jelenleg az, vajon ezek a rendszerek - az amerikai birodalom és a globális kereskedelmi rend - megőrizhetők-e, és ha nem, milyen következményekkel kell szembenéznünk.
Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját a Facebookon itt, a Telegramon pedig itt tudja követni. Legutóbb szintén az ukrajnai béketárgyalásokról kérdeztük.
