Egres kiemelkedő szerepet játszik a jövő generációk oktatásának szempontjából, mivel ideális környezetet biztosít a tanulás és fejlődés számára.

A Temesvárról Perjámos irányába haladva, a Temes és Arad megye határához közel fekszik Egres falu, melynek története több mint 800 évre nyúlik vissza. A régi krónikák és írásos emlékek tanúsága szerint 1179-ben III. Béla magyar király megalapította itt a ciszterci kolostort. A kolostor lakói Franciaországból, Pontigny-ből érkeztek, amely akkoriban a ciszterci rend egyik jelentős központja volt. Egres így nem csupán egy település, hanem a vallási és kulturális örökség fontos részévé vált az évszázadok folyamán.

Az 1220-as évektől kezdve II. András magyar király és második felesége, Courtenay Jolánta jelentős támogatást nyújtott a kolostornak. Valamivel több, mint egy évtizeddel később a királyi pár itt talált örök nyugalomra: Jolánta királyné 1233-ban, II. András király pedig két évvel később, 1235-ben. Az 1241-es nagy tatár (mongol) betörés fordulópontot jelentett az egresi kolostor életében, és szörnyű pusztításokat hozott. Ennek ellenére a kolostort újjáépítették, és új fejlődési időszakot élt meg.

Mintegy háromszáz évvel később, 1551-ben az oszmán csapatok elfoglalták, és lerombolták a kolostort.

A Temesvári Banatul Nemzeti Múzeum régészei, valamint a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének szakértői 2016-ban közös döntést hoztak az egresi kolostor múltjának felfedezéséről. A "feltárás" kifejezés itt valóban szó szerint értendő, hiszen a kolostorkomplexum és annak temploma régészeti lelőhelyként kezdett el működni, ahol 2016 óta folyamatos ásatások és kutatások zajlanak, hogy feltárják a múlt titkait.

Idén a feltárási munkálatok július végén befejeződtek. Ebből az alkalomból a Temesvári Püspökség sajtóirodájának munkatársai is felkeresték a lelőhelyet. Az idei kutatások eredményeit a Banatul Nemzeti Múzeum képviseletében dr. Kopeczny Zsuzsanna régész-muzeológus, valamint Jámbor Keve Botond, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója mutatták be, dr. Daniela Tănase régész, az egresi projekt tudományos koordinátora, valamint dr. Major Balázs egyetemi tanár, a budapesti Régészettudományi Intézet vezetője pedig interjú keretében ismertette a nagyszabású feltárást. A továbbiakban a dr. Major Balázs régésszel készült beszélgetést közöljük.

Az egresi lelőhelyen végzett régészeti kutatások nem csupán a helyi történet szempontjából bírnak kiemelkedő jelentőséggel, hanem szélesebb kontextusban is fontos betekintést nyújtanak a térség kulturális és vallási fejlődésébe. A felfedezések révén feltárulnak azok az életmódbeli, társadalmi és gazdasági vonatkozások, amelyek meghatározták a korabeli közösségek mindennapjait. Az itt talált tárgyak és struktúrák, mint például épületek, temetkezési szokások vagy hétköznapi használati eszközök, tükrözik az adott időszak társadalmi hierarchiáját és a vallási gyakorlatokat. Egyháztörténeti szempontból az egresi lelőhely jelentősége abban rejlik, hogy a felfedezések lehetőséget adnak a vallási élet alakulásának vizsgálatára, különösen a különböző felekezetek közötti interakciókra és a helyi közösségek hitéletére. A régészeti leletek segítenek megérteni, hogyan formálódtak a vallási hagyományok, és milyen hatással voltak az egyházak a közösségek identitására. Az egresi lelőhely tehát nemcsak a múltunk egy darabját őrzi, hanem kulcsszerepet játszik a vallási és kulturális örökségünk megértésében is.

Elsősorban szeretném kiemelni, hogy a kolostor, amelyet 1179-ben III. Béla alapított Egresen, a korszak legmodernebb európai szerzetesrendjének, a ciszterci rendnek az egyik központi helyszíne volt. Gyakorlatilag a Kárpát-medence legfontosabb ciszterci kolostoraként funkcionált. Olyan mérvű gazdagsággal és kiterjedéssel bírt, hogy a kerci kolostor is innen származik. A ciszterci regulák értelmében egy filiát csak olyan kolostor alapíthat, ahol minimum 60 szerzetes él, ami arra utal, hogy Egresen valóban jelentős létszámú közösség élt, s a kolostor nemcsak helyi, hanem regionális irányító szerepet is betöltött, hiszen a kun missziókat is innen irányították, így hatása a Kárpát-medencén túl is érezhető volt. Fontos megemlíteni, hogy a ciszterci rend négy kiemelt kolostorának egyike Pontigny volt. Ez a hely nem csupán anyakolostorként szolgált, hanem szerzeteseket is küldtek innen, így a francia szerzetesek is hozzájárultak a közösség életéhez. Nem meglepő, hogy II. András király második felesége, Courtenay Jolánta ezt a kolostort választotta végső nyughelyéül, hiszen családtagjai is Pontigny-ben találtak örök nyugalomra. A kolostor alaprajza rendkívül különleges, hiszen két jelentős építkezési periódus után alakult ki, ami egyedi, nem tipikus ciszterci formát eredményezett. A feltárások során érdekes részleteket fedeztünk fel, például azt, hogy a kolostor egy korábbi falu helyére épült, sőt, temploma ketté vág egy régi falu templomát. A ciszterci szerzetesek általában távoli, érintetlen tájakra települtek, ahol mintagazdaságokat alakítottak ki. Egresen, a Maros partján azonban más volt a helyzet: ez a terület a középkori magyar királyság Eldorádójaként volt ismert, hiszen itt vezetett a fő sóútvonal, ami hatalmas bevételeket hozott. Zárásként fontos hangsúlyozni, hogy ez a kolostor királyi temetkezési hely volt, ahol nemcsak Jolántát, hanem férjét, II. András királyt is eltemették, aki az Árpád-házi uralkodók egyik legdicsőbb képviselője volt. A legújabb feltárások során úgy tűnik, hogy sikerült rábukkanni az eredeti sírok helyére, amelyeket valószínűleg a mongol invázió rombolt le. A mongol pusztítás nyomait egy tömegsír formájában is sikerült feltárni, ami tovább árnyalja a kolostor történelmét.

Az utóbbi hetek felfedezései izgalmas új információkat hoztak napvilágra. Számos régészeti feltárás során különleges leletek kerültek elő, amelyek új fényt vetnek a múltunkra. Például egy régi település maradványai bukkantak fel, amelyek arra utalnak, hogy az adott területen egykor virágzó közösség élt. Emellett újabb bizonyítékok kerültek elő a helyi kultúrák közötti kapcsolatokra, amelyek segíthetnek megérteni a kereskedelmi és kulturális interakciók hálózatát. A tudósok emellett új technológiák alkalmazásával is felfedeztek eddig ismeretlen, ősi írásokat, amelyek újabb titkokat rejtenek a történelem mélyén. Mindezek a felfedezések nemcsak a tudományos közösséget izgatják, hanem a nagyközönséget is, hiszen új perspektívákat nyújtanak a múlt megértéséhez.

Ez a munka rendkívül időigényes, hiszen a kolostor mérete óriási. A templom feltárása különösen nehézkes, mivel a középkor során folyamatosan temetkeztek ide, így a sírok gyakran négy-öt rétegben helyezkednek el egymás felett. Itt a nyári, száraz talajból való kibontás igazi kihívást jelent. Emellett mindent dokumentálni is kell: rajzdokumentáció, 3D-s fotózás, geodézia stb., ami szintén lassítja a munkát. Minden évben visszatérünk, és a romániai kollégák is jönnek, néha nélkülem is. Idén úgy tűnik, sikerült felfedeznünk a templom teljes nyugati falát; a dél-nyugati sarkánál már az első pillérsort is azonosítottuk. Ez különösen fontos, mivel a földradaros felmérések nem mutatták meg, mi rejlik a templom belsejében a kapu mögött. Számos lehetőség volt, de úgy tűnik, hogy az oszlopsor, amit már az épület keleti oldalán feltártunk, itt is végigfut. Emellett a nartex, azaz az előcsarnok lenyomatát is sikerülhet felfedeznünk, amely a templom előtt elterülő teret fedte. Ha itt valóban az eredeti ciszterci alaprajz állt, akkor a konverzus testvérek dormitóriumának is a közelben kell lennie. Jelenleg egy kereszteződésben vagyunk, ahol ennek a négy falnak kell találkoznia. Azt gondolom, holnapra már a négy fal mindegyikét megtaláljuk, ma eddig csak kettő és fél látható. Ezen kívül a romániai csapat most a templomhoz csatlakozó kolostori részt ásja, így idén végre kirajzolódik a teljes, belső udvar felé néző homlokzat. Sajnos a templomon belül és környékén viszonylag kevés lelet került elő, tehát nem találtunk nagy mennyiségű kerámiát vagy érmét. A sírokban akadtak ilyenek, de idén csak egy-két sírt tártunk fel. Érdekes, hogy a templomot a török pusztítás után is folyamatosan bányászták, és a helyi építőanyagban szegény területről évszázadokon keresztül hordták el a téglát és a kőanyagot. Azonban sikerült több szép vörös-fehér márványból készült kőfaragványt összegyűjtenünk, amelyek egy inkrusztált kapu töredékei lehetnek, és még mindig reménykedünk, hogy találunk elég nagy darabokat ahhoz, hogy teljes mértékben rekonstruálhassuk őket. Tehát haladunk, csak apró mozaikokból kell összeraknunk a nagy képet. Úgy tűnik, hogy a 3D-s rekonstrukciót tovább tudjuk pontosítani és bővíteni, és talán a templom belső terére is elkezdhetünk számítógépes rekonstrukciókat készíteni.

- Melyek voltak azok a tárgyak vagy felfedezések, amelyek különösen lenyűgözték Önt, vagy amire nem számított?

Az egyik legérdekesebb és legértékesebb elem, amivel találkoztunk, a csodás angyalfej faragványok, melyeket egy különleges vörös márványból készítettek. Ezt a kőzetet valójában tardosi vörös mészkőnek hívják, mely a márványosodás fázisának közepén áll. Az Esztergom környékéről származó kő mennyisége jelentős, és valószínűleg már a legelső pillérek alapozásánál is felhasználták. Az építkezések és a kőfaragások során keletkezett törmelék az alapozó habarcsba került, így ez a tardosi vörös márvány díszíthette a fejecskéket, amelyek annyira precízen és kifinomultan lettek megformálva, hogy művészettörténeti szakértők szerint valószínű, hogy királyi sírokat ékesítettek egykoron. Ezen kívül a tumbák alapozása is felbukkant, ami megerősíti, hogy tudjuk, honnan származtak ezek a történelmi emlékek. A templom apszisainak feltárása különösen látványos élmény volt; olyan épségben maradtak meg, hogy az oltár alapozása is jól láthatóvá vált. A lépcsőkön még a tardosi vörös márványtáblák nyomai, sőt töredékei is felfedezhetők, amit arra utal, hogy ezek a lépcsők is díszítve voltak e gyönyörű kővel. Sajnos, a régészeti munkálatok végén vissza kell temetnünk ezeket a kincseket, hogy a helyiek zavartalanul használhassák az utat, és megakadályozzuk, hogy télen esővízzel telítődjön és tavaszra dzsungellé változzon.

Természetesen, íme egy egyedi változat: - Léteznek olyan felfedezések, amelyek az egresi monostor hírnevét világszerte kiemelkedővé teszik?

- Egy ilyen kiemelt uralkodó királyi temetkezési helye mindenképpen olyan. Ne felejtsük el, hogy II. András maga is nemzetközi származású volt, lévén maga is félig francia. Része volt a nemzetközi vérkeringésnek, mivel ő volt a magyar királyság egyetlen keresztes hadvezére, aki saját sereggel jelenik meg a Szentföldön ezerkétszáztizenhét-tizennyolc folyamán. Európából önálló országként, saját királya vezetésével, önálló hadsereget az angolok, a franciák és a németek küldtek, plusz a Magyar Királyság. Továbbá, amikor II. András a Szentföldre megy, akkor tulajdonképpen hazamegy, mert az édesanyja, Châtillon Ágnes antiókhiai hercegnő volt. Nagyapja a legendás Chatillon Rajnáld a korszak leghíresebb keresztes lovagja volt. Amikor az ő egyetlen utódja megjelent a Szentföldön, akkor mindenki várta. Hazafele jövet pedig ő volt az egyedüli keresztes uralkodó a kétszáz év alatt, aki nem tengeren hozta haza a hadseregét, hanem a szárazföldön. Szíriából jött vissza Magyarországra, az utat pedig arra használta, hogy távolra tekintő nemzetközi diplomáciai szövetségi hálózatot építsen. Egyik fiát a kilíkiai örmény király egyetlen lányához adta hozzá, a későbbi IV. Bélának a bizánci ortodox ellencsászár udvarából hozott feleséget, egyik lányát pedig a bolgár cárhoz adta hozzá feleségül. A témával foglalkozó kutatók többségének véleménye szerint András a szentföldi útja során a Latin Császári címet is meg szerette volna szerezni, amire jó esélye volt, többek közt második felesége Courtenay Jolánta a latin császári családból származott, András nővére, Margit pedig a Latin Császárság legnagyobb hűbérének a Thesszalonikéi Hercegségnek volt az úrnője. Nemzetközi jelentőségű még, hogy II. András Európa egyik védőszentjének, Szent Erzsébetnek volt az apja.

Mely szakmai területek képviselői érkeztek most Magyarországra?

- A román fél a temesvári Banatul Nemzeti Múzeum, a magyar fél pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete, több tucat szakemberünk és hallgatónk fordult már meg itt. A hallgatók közül van, aki a mesteri és van, aki a doktori disszertációját írja az itt feltárt anyagból. Nagyon hangulatosak szoktak lenni az itt töltött hetek, ennyi hallgató között, és jönnek más kollégák is, például Buzás Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi múzeumának igazgatója, régi jó barátunk, aki tanárom is volt. Ő készítette ezt a makettet is meg a 3 D-s rekonstrukciókat. Jönnek továbbá más egyetemekről is barátok, ismerősök megtekinteni a lelőhelyet. Éppen most kezdődött az úgynevezett Szászbogácsi Tábor, ahol a Műegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régész és művészettörténész képzése, a Képzőművészeti Egyetem és az ELTE művészettörténeti szaka küld tanárokat és diákokat, ők szombaton jártak itt, és tekintették meg a helyszínt. Ami még érdekesség és nemzetközivé teszi a projektet, hogy vannak külföldi hallgatóink is. Volt, hogy spanyol hallgatókat hoztunk ide, akik cserediák programmal érkeztek hozzánk, az Intézetbe. Az utóbbi években a feltárás állandó tagjai az Intézetünk szíriai hallgatói. Érdekes, hogy a magyar keresztes király temetkezési helyét szíriai hallgatók ássák, muszlimok és keresztények együtt.

- Milyen jövőbeni terveik vannak az egresi ásatásokkal kapcsolatban?

Mindenképpen folytatni szeretnénk, hiszen a lelőhely maga lenyűgöző. Kiváló munkakapcsolat alakult ki a magyar és román szakemberek között; folyamatosan egyeztetünk, és nagyszerűen tudunk együttműködni, közösen publikálva a felfedezéseinket. Ezen kívül kiemelt jelentőséggel bír a jövő generációk képzése szempontjából is, hiszen romániai diákok is rendszeresen ellátogatnak ide. Az itt végzett ásatások különleges tapasztalatokat nyújtanak a résztvevőknek. Fontos lenne, hogy az elkövetkező években pontosan meghatározzuk a kolostor kiterjedését, mivel a templom terjedelmét már nagyjából ismerjük. Meglepő módon a kolostor jóval nagyobb volt, mint ahogyan azt elsőre gondoltuk. Érdemes lenne betekinteni a legfontosabb belső helyiségekbe, és megnézni, hogy valóban ott volt-e a refektórium, a dormitórium, a könyvtár, és vannak-e látható nyomai ezeknek az épületeknek. Nem lenne rossz ötlet, hogy ezt a helyszínt, Csanád szomszédságában, bemutassuk a nagyközönségnek, hiszen egy másik jelentős korai egyházi helyszínt hozhatnánk ezzel a figyelem középpontjába.