"Egyetlen lányomat megölte az egyetlen unokám" - Soproni Ágnes tragikus halála az egész országot megrázta.

Petróczi András mindenkit megtévesztett, amikor a médiában kétségbeesetten nyilatkozott. A 25 évvel ezelőtt történt, megrázó gyilkosságot szenvtelenül, szinte gépiesen mesélte el újra és újra, majd a tárgyalóteremben már arról beszélt, mennyire szerette az édesanyját. Védője azt állította, hogy a sajtó is hozzájárult a közhangulat feszültségéhez, amikor a színésznő fiatalkori, vonzó fotóját mutogatták. Petróczi valódi motivációi valószínűleg örökre homályban maradnak, de az tény, hogy felbujtóként súlyosabb büntetést kapott, mint maga a gyilkos.

"Petróczi András állandó anyagi gondok között élt, úgy érezte, hogy ennek elsősorban elvált édesanyja, Soproni Ágnes az okozója. Az utóbbi években rendszeressé váltak a viták az anya és fia között, aki többször nyíltan hangoztatta, hogy szívesen látná holtan az ismert színésznőt. Többször próbálkozott azzal, hogy úgymond bérgyilkost találjon, így D. Beátának, majd Lázár Zsoltnak is felajánlotta, hogy nyolcmillió forintot fizet, ha megölik vagy megöletik édesanyját. A vád szerint hosszú időn át tervezték a bűntényt, felvetődött az az ötlet is, hogy majdani áldozatukat savazással tüntetik el. Végül úgy döntöttek, hogy feldarabolják.

A bűntény 2000. március 9-én történt, amikor Lázár Zsolt brutális módon, fejbe ütötte, majd megfojtotta Soproni Ágnest, miközben fia a ház felső szintjén zenét hallgatott, ahogy várakozott. A gyilkosság után Lázár a színésznő holttestét feldarabolta, és a holttest elszállításában, valamint Solymár közelében lévő erdőben való elrejtésében Petróczi is részt vett. Ezt a sokkoló ügyet több mint két évvel később a Magyar Nemzet számolt be.

A bűntény összetettsége és a mögötte húzódó érzelmi rétegek olyan súlyosak, hogy a száraz, tárgyalótermi stílusban megfogalmazott mondatok szinte felfoghatatlanná teszik az eseményeket. Egy fiatal férfi, aki a saját édesanyját oltotta ki, egy olyan tragédia színhelyét teremtette meg, amelyet nehéz szavakba önteni. Csepeli György szociológus megjegyzése szerint: "A gyilkos annyiszor gyilkol, ahányszor csak akar. De a szülőgyilkos csak egyszer teheti meg ezt a borzalmat, hiszen az első és egyetlen tettével véglegesen elvágja a köteléket."

Az egyszeriség fénye kiemeli a szülőgyilkosságot a gyilkosságok végtelen univerzumból.

A közvéleményt valóban sokkoló és megdöbbentő események sokasága bontakozott ki, amelyek a részletek mélyén rejtőztek, és amelyeket a korabeli sajtó válogatás nélkül feltárt. Az ötvenéves színésznő eltűnését fia, a huszonegy éves Petróczi András hozta nyilvánosságra néhány nappal a tragikus esemény után. Mivel ő maga is a televízió kamerái előtt fejezte ki aggodalmát, és segítséget kért, fél évig nem csupán az egész országot, hanem a családtagjait és ismerőseit is sikerült megtévesztenie.

Petróczi András és barátja, Lázár Zsolt meggyanúsítása után olyan megdöbbentő részletek kerültek napvilágra, amelyek különösen a színésznő fia jellemét illetően egy szenvtelen, hidegfejű és racionális személyiség képét festették. Különösen sokkoló volt, hogy a gyilkosság előtt a tettesek vilmoskörtét fogyasztottak, míg András az emeleten Dopemant hallgatott, miközben Zsolt lent, kegyetlen módon agyonütötte az anyját. Ráadásul a színésznő kutyáit is bevonták a borzalmas eseményekbe, hiszen a holttestből kivágott darabokat nekik szánták. Eredeti tervük szerint ezeket a részeket tepsiben kellett volna megsütni. Petróczi gátlástalanságát pedig a legmegrázóbb részletek csak tovább hangsúlyozták, és a közvélemény számára még sokáig emlékezetes marad.

Hát, mi újság, kedves Sopikám?

kérdés foglalta talán össze a legjobban. Ezt akkor mondta, amikor a gyilkosság után lement a földszintre, és anyja holtteste fölé hajolt.

Egyszer volt, hol nem volt, egy fiatalember, aki egy jómódú családból származott. A szülei válása azonban zűrzavart hozott az életébe: a budai ház körüli vagyonmegosztásról tizennégy éve folynak a harcok. Az apja diplomataként dolgozik Finnországban, és a fiú négy éven át élte a gondtalan luxus életét, ahol a sofőrös autó csak egy kényeztetett életforma része volt. Ám eljött az idő, hogy visszatérjen édesanyjához, aki már egy évtizede munkanélküli, mivel a Nemzeti Színházban elvesztette állását, és a szinkronmunkákból is kirekesztették.