Egyik legjelentősebb szövetségese visszavonulhat Ukrajna mögül? - Komoly feszültség árnyékolja be a két nemzet viszonyát.

A lengyel parlament alsóháza nemrégiben olyan jogszabályt fogadott el, amely hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánítja a volhíniai tömegmészárlást. Ez a tragikus eseménysorozat a második világháború idején zajlott, amikor ukrán nacionalisták körülbelül 100 ezer lengyelt gyilkoltak meg. Ukrajna, amely nem ismeri el, hogy népirtás történt volna, hevesen reagált a törvény elfogadására. A két ország viszonyát régóta megterheli a volhíniai tragédia eltérő értelmezése, valamint az ügy megoldatlansága. A lengyel kormány tavaly világossá tette, hogy amíg nem zárják le ezt a kérdést, Varsó nem támogatja Ukrajna uniós csatlakozását. A frissen megválasztott, a kormánnyal ellentétes álláspontot képviselő Karol Nawrocki is hasonlóan nyilatkozott. Eközben a lengyel lakosság Ukrajna és az ukrán nép iránti szimpátiája folyamatosan csökken.

1943. július 11-e volt a legvéresebb napja annak a tömeggyilkosság-sorozatnak, amelyet az ukrán nacionalisták - a náci Németországgal kollaboráló Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) fegyveresei - követtek el a helyi lengyel lakosság ellen Volhíniában, amely ma Ukrajna északkeleti részét jelenti, de a közép- és újkori történelem folyamán évszázadokig Lengyelországhoz tartozott, beleértve a két világháború között létezett Második Lengyel Köztársaságot. A területen a második világháború idején vegyesen laktak lengyelek és ukránok, a népirtás következtében azonban mintegy 100 ezer lengyel vesztette életét, ami átrendezte az etnikai viszonyokat. A lengyelek elleni gyilkosságokat megtorlás követte, amelyben 10-15 ezer ukrán halt meg. Volhínia a második világháború után a Szovjetunióhoz, azon belül az ukrán tagköztársasághoz került, majd Ukrajna 1991-es függetlenedésével annak része lett.

Az 1943. július 11-i "véres vasárnap" tragikus eseményének emlékére 2016-ban Lengyelország emléknapot alapított. A múlt szerdán pedig a lengyel alsóház egy fontos lépést tett az emlék megőrzése érdekében, hogy tisztelegjen a történelem ezen sötét fejezete előtt.

a Szejm elfogadta azt a törvényt, amely hivatalosan is nemzeti ünneppé és szabadnappá nyilvánította a tragédia napját.

A jogszabály, amelyet még a szenátusnak és az államfőnek is ratifikálnia kell, a centrista kormánykoalíció legjobboldalibb tagja, a Lengyel Néppárt (PSL) indítványozott. Érdekesség, hogy a rendkívül megosztott Szejmben a képviselők pártokon átnyúló konszenzussal támogatták a javaslatot.

A volhíniai tömegmészárlást Lengyelország népirtásnak minősíti, míg Ukrajna másként vélekedik erről. Ukrajna elismeri, hogy súlyos atrocitások történtek, de határozottan elutasítja a genocídium vádját. Az ukrán külügyminisztérium a törvény elfogadása után éles hangú nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejtették, hogy az "úgynevezett népirtás" emléknapjának megünneplése ellentétes a két ország közötti baráti kapcsolatok szellemével. Hangsúlyozták, hogy az ukránoknak és a lengyeleknek nem szabadna egymásban ellenséget keresniük, hiszen közös ellenfelük Oroszország.

A volhíniai vérengzés témája évtizedek óta feszültséget sző a lengyel-ukrán kapcsolatok szövetébe. Annak ellenére, hogy a két nép egy közös ellenséggel néz szembe, a múlt sérelmei miatt máig nem sikerült tartós és kielégítő megoldást találniuk.

Ugyan Andrzej Duda lengyel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a 80. évfordulón, 2023-ban közösen vett részt az áldozatok emlékére rendezett megemlékezésen a kelet-ukrajnai Luckban, a téma időről időre napirendre kerül, és felszínre jönnek a nézeteltérések.

Tavaly júliusban Władysław Kosiniak-Kamysz, a védelemért felelős miniszter és egyben a PSL elnöke, határozottan megfogalmazta véleményét, hogy...

Lengyelország addig nem támogatja Ukrajna EU-s csatlakozását, amíg pont nem kerül a két ország között a volhíniai tragédia kérdésére.

A helyzet különlegessége, hogy a tömeggyilkosság áldozatainak exhumálása még mindig nem indult el, pedig ez elengedhetetlen lenne. Tavaly augusztusban Donald Tusk miniszterelnök is hangsúlyozta, hogy Ukrajna nem léphet be az EU-ba, amíg nem teljesíti a lengyel követelményeket.

Ukrajna belépése az Európai Unióba Lengyelország hozzájárulása nélkül elképzelhetetlen. Az ukrán államnak számos követelménynek kell eleget tennie - ez nem csupán a határvédelem, a kereskedelmi kapcsolatok vagy a jogi-gazdasági alapelvek szempontjából fontos. Ide tartozik az is, amit én kulturális és politikai normák keretein belül értelmezek.

- fogalmazott akkor Tusk. Andrzej Duda, a leköszönő elnök, aki a legnagyobb ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság (PiS) támogatását élvezte, erre szeptemberben a következőképpen reagált:

Ha valaki ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy megakadályozza Ukrajna hozzáférését az Európai Unióhoz, az Vlagyimir Putyin politikáját követi.

Duda leendő utódja, a PiS által támogatott Karol Nawrocki nemrégiben a magyar Mandinernek adott interjújában kifejtette, hogy jelenleg nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Nawrocki hangsúlyozta, hogy Ukrajnának figyelembe kell vennie az uniós tagállamok saját érdekeit, és konkrét példaként említette a volhíniai áldozatok exhumálását, mint Lengyelország számára fontos kérdést. Az új elnök az X-en is üzent Zelenszkijnek, reagálva az ukrán elnök gratuláló posztjára, amelyben kifejtette véleményét a helyzet kapcsán.

Nagy izgalommal tekintek országaink jövőbeli együttműködésére, amely a kölcsönös tisztelet és megértés szilárd alapjaira épülhet. Úgy gondolom, hogy a sikeres partnerséghez nem csupán nyílt és őszinte párbeszéd szükséges, hanem a felhalmozódott történelmi kérdések rendezése is elengedhetetlen.

- mondta, vélhetően a volhíniai mészárlásra utalva. Nawrocki, aki történészként dolgozik és a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének élén áll, várhatóan a volhíniai tragédia ügyét középpontba helyezi majd elnöksége során.

A volhíniai mészárlás lengyel áldozatainak exhumálása 2017-ben megakadt, miután a délkelet-lengyelországi Monasterz faluban ismeretlenek megrongálták az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) helyi harcosainak emlékművét. Ezt követően az eredeti, az elesettek nevét tartalmazó emléktábla helyett egy olyan táblát helyeztek el, amely már nem tüntette fel a neveket, miközben Kijev sürgette a régi emléktábla újbóli kihelyezését. Idén áprilisban azonban ezt a táblát is eltávolították ismeretlen elkövetők, akik helyette egy új táblát állítottak fel, amely a "védtelen lengyel, ukrán és zsidó lakosság ellen elkövetett terrorért és népirtásért felelős UPA-tagoknak" állít emléket. Ezt a cselekedetet mind a lengyel, mind az ukrán kulturális minisztérium határozottan elítélte.

Idén januárban Tusk bejelentette, hogy több év szünet után újrakezdődhetnek az exhumálások Nyugat-Ukrajnában. Április 24-én aztán ukrán és lengyel kutatók részvételével újraindult az áldozatok exhumálása a néhai Puzsniki faluban, ami az első ilyen 2017 óta. Friss hír, hogy szerdán a Ukrajna engedélyt adott még 1939-ben megölt lengyel katonák exhumálására, akik a ma Lvivhez tartozó Zboiszka falunál estek el a második világháború elején. Cserébe Lengyelország pedig engedélyt adott Ukrajnának arra, hogy exhumálásokat végezzen a lengyelországi Jureczkowa falunál.

Az Ukrajna ellen indított orosz invázió kezdeti időszakában a lengyel társadalom rendkívüli szimpátiát mutatott az ukránok iránt. Lengyelország lett az a ország, amely a legtöbb ukrán menekültet fogadta be, és a fegyverszállítmányok jelentős része is rajta keresztül érkezett Ukrajnába. GDP-arányosan Lengyelország a legnagyobb katonai támogatóként lépett fel Ukrajna mellett. Történelmi gyökerei miatt Lengyelország számára Oroszország jelenti az elsődleges biztonsági fenyegetést, ezért a lengyelek úgy vélik, hogy Ukrajna harca az orosz hadsereg ellen valójában az ő védelmüket is szolgálja.

Ahogy telt az idő, a korábbi egyetértés fokozatosan elkezdett megingani, és egyre több probléma bukkant fel a felszínre. 2023-ban kezdődött a lengyel gazdák aggodalma, akik aggasztónak találták, hogy az olcsó ukrajnai gabona és egyéb termékek elárasztják Lengyelországot és az Európai Unió piacait, miközben a helyi termékek iránti kereslet folyamatosan csökkent. A lengyel gazdák többször is akciókat szerveztek, lezárták a határátkelőket, és ukrán gabonaszállítmányokat borogattak, ami miatt az ukrán kamionok hosszú napokon át kígyózó sorokban várakoztak az átkelésre. Bár a helyzet azóta részben rendeződött, az ukránokkal szembeni feszültség és ellenérzés tovább nőtt.

A legfrissebb felmérések világosan tükrözik, hogy a lengyelek Ukrajnával és az ukrán néppel szembeni szimpátiája drámai módon csökkent. Míg a háború kezdetén a lengyel lakosság 94%-a támogatta az ukrán menekültek segítését, 2024 végére ez a szám 40%-ra esett vissza. Az ukránok iránti pozitív érzések a lengyelek körében 23%-ra csökkentek a tavalyi év végére, míg a negatív érzésekkel rendelkezőké 30%-ra emelkedett. Az Ukrajna katonai támogatását támogató lengyelek aránya is csökkent: egy év alatt 54%-ról 49%-ra esett. Ráadásul egy márciusi felmérés szerint a lengyelek 86%-a ellenzi, hogy Lengyelország katonai erőket küldjön Ukrajnába, amit Donald Tusk miniszterelnök is határozottan megerősített.

Lengyelország politikai táján jelentős változások zajlanak, hiszen a szélsőjobboldali Konföderáció a harmadik legnagyobb politikai erővé vált. E párt egyik fő politikai eszköze az ukránellenesség, amely már régóta része a retorikájuknak. A Konföderáció elnökjelöltje, Sławomir Mentzen, az elnökválasztás első fordulójában a harmadik helyezést érte el, közel 15 százalékos szavazati arányt elérve. A második forduló előtt, a politikai pozíciók megerősítése érdekében, Mentzen Nawrockival egy nyolcpontos ígéretcsomagról állapodott meg, amelyben a későbbi győztes kötelezettséget vállalt arra, hogy nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát.

Ennek folytán mégis...

Az elnökválasztás eredményei után valószínűtlen, hogy Lengyelország jelentős átalakításokat eszközölne Ukrajna-politikájában.

A vitás kérdések, különösen a volhíniai mészárlás ügye, várhatóan továbbra is középpontban maradnak. Mind a lengyel kormány, mind az elnök igyekszik kihasználni a lengyel társadalomban jelen lévő ukránellenes nacionalista érzületeket. Ugyanakkor Lengyelország számára kulcsfontosságú, hogy Ukrajna sikeresen ellenálljon az orosz terjeszkedési törekvéseknek, mivel Oroszország közelsége már most is fenyegetést jelent, főként a kalinyingrádi exklávé miatt. A helyzetet tovább bonyolítja Belarusz, amely még inkább felerősíti a keleti szomszéd jelentette kockázatokat. Ennek következtében valószínűtlen, hogy a közeljövőben olyan jelentős politikai fordulat következzen be Lengyelországban, amely eltávolítaná Varsót Kijev stratégiai támogatásától.