Ember Márk a járvány sújtotta időszakban önkéntesként tevékenykedett, és egy váratlan fordulat következtében egy halottasházba is betévedt.

A "Hogyan tudnék élni nélküled" című sorozat meghatározó szereplője egy friss podcastban osztotta meg az Uzsoki Utcai Kórházban szerzett tapasztalatait, amelyek időnként meglehetősen hátborzongatóak voltak. Az élmények sokszínűsége és a helyszín különleges atmoszférája lenyűgöző történeteket szült, amelyeket most a hallgatók is megismerhetnek.

A koronavírus-járvány idején a színházak is lehúzták a rolót, ami Ember Márk számára lehetőséget teremtett a szabadidő újraértelmezésére. Az apja, aki sebészként dolgozik, egy jó tanácsot adott neki: keressen valami értékes és hasznos tevékenységet, amivel kitöltheti az időt.

Apu érdeklődött, hogy hol található olyan hely, ahol hasznos lehet valaki, aki nem rendelkezik egészségügyi képesítéssel. A válasz az volt, hogy az Uzsoki Kórház oltópontján lenne szükség önkéntesekre, mivel a nővérek a vakcinák kezelésével és az adminisztrációval is elfoglaltak. Ekkor úgy döntöttem, hogy jelentkezem, és valóban értékesnek éreztem magam a munkám során – mesélte a Nagyfiúk című podcastban.

Mint mesélte, többen megjegyezték, hogy hasonlít "arra a színészre, Ember Márkra", és amikor próbálta mondani, hogy ő az, akkor is kételkedtek, maximum annyit tettek hozzá, hogy "jó, tényleg hasonlít".

De voltak ugyanakkor hátborzongató tapasztalatai is.

"Levittek a halottasházba. Ott volt ez a rengeteg test zacskóban. Mert ugye úgy kellett tárolni, akik Covidban haltak meg. Ha nem tudtam volna, hogy hol vagyok, akkor is tudtam volna, hogy ezek élettelen emberek. Amikor belépsz egy szobába, és érzed, hogy itt van valaki rajtad kívül, megvan az az élmény, amikor még nem látsz senkit. És én beléptem, és semmilyen jelenlétet nem éreztem. Pontosan az volt az érzésem, hogy ezek már csak tokok, valami nincs meg bennük, ami igazán emberré tesz minket. Az nekem egy nagyon nagy felismerés volt. Azt a pillanatot, azt az érzést, azt sose fogom elfelejteni."