Exkluzív beszélgetés Sarah Jessica Parkerrel: "A félelem, hogy nem vagyok elég jó, még mindig elkísér"

Oroszországban szeptembertől kezdődően betiltják a Szex és New York című sorozatot, azzal az indoklással, hogy az a gyerekmentes életmódot népszerűsíti. Sarah Jessica Parkerrel egy nappal a hír bejelentése előtt beszélgettem az És egyszer csak... legújabb, harmadik évadáról, és arról, milyen érzés több mint 26 éve ugyanazt a karaktert életre kelteni.

Carrie Bradshaw kalandjai több mint 25 éve varázsolják el a nézőket a képernyők előtt. Ez idő alatt már jól megfigyelhettük, kik azok, akik a legnagyobb szenvedéllyel követik a Szex és New York, valamint az És egyszer csak... történeteit. Az évek során a különböző generációk rajongói sajátos módon kötődtek a sorozathoz, legyen szó a divatról, a barátságokról vagy a szerelem bonyolultságáról.

Sajnos, nem tudok olyan mélységben beszélni erről a témáról, mint ahogyan talán illene. Három évvel ezelőtt, amikor a sorozat debütált a Netflixen, biztosan tudtam volna mesélni róla, megnevezni a célcsoportját és hasonló részleteket. Most azonban úgy érzem, hogy minden megváltozott. Egy új generáció bukkant fel, akik felfedezték a sorozatot, és ugyanolyan szenvedéllyel viseltetnek iránta, mint a régi rajongók.

Nagyon érdekes volt találkozni azzal, hogyan dolgozzák fel, miért nézik, mi vonzza őket benne és milyen kérdéseket tesznek fel a sorozattal kapcsolatban. Sokan mesélték azt, hogy eleinte vonakodva ültek le elé, ám idővel mégis megszerették. A meleg közösség nyilván mindig is óriási szerepet kapott a sorozat népszerűségében, és ez a mai napig nem változott. De nagyon széles a mi közönségünk, nem szűkíthető le egyetlen nézőtípusra.

Hogyan változott a szerephez való viszonyod a kilencvenes évek végéhez képest? Milyen új perspektívák vagy tapasztalatok formálták a hozzáállásodat azóta?

Jaj, alig emlékszem már arra, milyen volt a kilencvenes évek végén... Őszintén szólva még mindig aggódom. Mindig azt érzem, hogy nem elég jó, amit csinálok. Bárcsak érettebbé váltam volna az évek során. Bárcsak ennyi tapasztalattal már lazábban tudnám venni a dolgokat - vagy akár kicsit könnyedebben. Nem gondolom, hogy drámai lenne a különbség.

Számomra továbbra is rendkívül lényeges, hogy a munkám minőségi legyen. Olyan irányba szeretném terelni a dolgokat, ami tükrözi az író, gyakran Michael Patrick King, vízióját. Tudom, hogy neki határozott elképzelései vannak a sztorikról és arról, hogyan kell azokat bemutatni. Nagyon vágyom arra, hogy megfeleljek az elvárásainak, de ez igaz minden íróra is. Furcsa módon tehát sok minden nem változott. A történetek talán kissé eltérőek lettek, de Carrie még mindig ugyanaz a karakter. Így rengeteg dolog ismerős, míg az új élmények számára éppolyan frissességet hordoznak, mint számomra.

Carrie ebben a szezonban egy különleges, távoli kapcsolatot alakít ki Aidannel. Te mit gondolsz: vajon egy távkapcsolat valóban képes hosszú távon is működni?

Jó embert kérdezel. Olyan régóta élek házasságban, hogy már alig emlékszem másra. (Matthew Broderick-kal 28 éve házasodtak össze - a szerző.) Az egyetlen távkapcsolatom a képernyőm volt. Láttam már sikeres távkapcsolatot, de nem gondolom, hogy könnyű lenne. Ami Carrie-t és Aidant illeti, értékelem és csodálom a törekvésüket, hogy megpróbálják, de közben határokat állítsanak fel, miközben Aidan azon dolgozik, hogy odaadó szülő legyen. De nem hiszek abban, hogy kettejük között ez működhet, különösen, ha figyelembe veszem azt, hogy a fizikai közelség, a testiség mennyire fontos tápanyag volt számukra. De majd meglátjuk. (mosolyog)

Igen, más szemszögből közelítem meg a női barátságokat a férfiak közötti kapcsolatokhoz képest. A női barátságok gyakran mélyebb érzelmi kötődéseket és érzékenyebb kommunikációt igényelnek, míg a férfiak közötti barátságok többnyire inkább a közös tevékenységekre és a szórakozásra fókuszálnak. A nők hajlamosak jobban megosztani egymással a személyes érzéseiket és problémáikat, ami erősebb intimitást eredményezhet. Ezzel szemben a férfiak gyakran a cselekvés és a közös élmények révén építik a kötelékeiket. Mindkét típusú barátság értékes, de más-más dinamikával bírnak.

Úgy vélem, hogy a nők közötti kapcsolatban rejlő intimitás igazán különleges. Persze, mindig vannak kivételek, de általánosságban elmondható, hogy ez a kötelék tele van támogatással és kölcsönös megértéssel. Ezt a mély kapcsolatot sokszor a közös élmények kovácsolják össze — abból, ahogyan a világ ránk tekint, ahogy mi magunkra nézünk, és ahogyan a szerelem és romantika után kutatunk. Van egy sajátos, közös nyelv a barátnőid között, amely lehetővé teszi, hogy szavak nélkül is megértsétek egymást. És ha mégsem jönne azonnal a megértés, akkor ott van bennük az a türelem, amellyel meghallgatnak és támogatnak.

A sorozat központi témája már régóta a szerelem és az ismerkedés. Az új évad mit tud mondani a témában?

Ez egy olyan téma, amely folyamatosan új felfedezésekre ad lehetőséget. Carrie egy olyan személy, akit állandóan hajt a kíváncsiság szelleme. Mélyen érdekli az emberi kapcsolatok dinamikája: miért működnek bizonyos kapcsolatok, míg mások nem, és hogyan találja meg mindenki a saját párját. Az ehhez vezető út mindig tele van izgalmakkal és meglepetésekkel. A harmadik évad elején Carrie tulajdonképpen magányosan áll, és úgy tűnik, sikerült elfogadnia az Aidannel kötött megállapodást, miszerint öt évig külön fognak élni, tiszteletben tartva egymást. Ám ahogy később kiderül – és nem árulok el vele nagy titkot –, a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogyan azt korábban eltervezték.

Ha egyedül vagy, és mély érzelmek fűznek valakihez, a szívem tele kérdésekkel: Mit tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá? Mennyire vagyok készen arra, hogy megosszam vele a gondolataimat, a félelmeimet? Az önmagammal folytatott párbeszéd során felmerül bennem, hogy vajon Carrie mit válaszolna, ha ő is ebben a helyzetben lenne. Egy régi barátom egyszer azt mondta, hogy Carrie története mindig az otthon kereséséről szól. De mit is jelent az otthon? Hol található az a hely, ahol igazán otthon érezzük magunkat? Amikor végre rátalálunk erre a helyre, vajon milyen áldozatokat kell hoznunk érte? Talán le kell mondanunk a komfortzónánkról, vagy el kell engednünk a múltunkat, hogy helyet adjunk valami új és csodás dolognak az életünkben. Az otthon nem csupán egy fizikai tér, hanem egy érzés is, amelyet a szeretet, a bizalom és a kapcsolataink formálnak.

Az idei évad sokszínű emberi kapcsolatokkal foglalkozik, és ez remek alkalom arra, hogy elgondolkodjunk, mi is teszi tartóssá a baráti vagy romantikus kötelékeket. Szerintem a bizalom, a nyílt kommunikáció és a közös élmények kulcsfontosságúak. Emellett fontos, hogy mindkét fél képes legyen kompromisszumokra, és támogassák egymást a nehéz időkben is. Az őszinte figyelem és a kölcsönös tisztelet szintén alapvető, hiszen ezek nélkül a kapcsolatok könnyen megrekedhetnek. Végső soron a közös fejlődés és a folyamatos tanulás is hozzájárul ahhoz, hogy a kapcsolatok frissek és élénkek maradjanak.

Úgy érzem, hogy a kapcsolatok fenntartásának módjai nem is különböznek annyira barátok és partnerek között. Mindkettő időt és "karbantartást" igényel - szó szerint. De közben meg kell érteni, hogy az élet kiszámíthatatlan, és gyakran elhúz minket más irányokba. Ha valaki szülő lesz, már nem áll rendelkezésére annyi idő a barátaira - és néha még a partnerére sem. Szerintem úgy lehet ezeket a kapcsolatokat megtartani, ha éretten, figyelmesen és megértéssel állunk hozzájuk. Megtanulunk odafigyelni, és nem ragadunk le a lényegtelen dolgoknál. Türelmesnek kell lenni másokkal. És... valamiféle nagylelkűségre is szükség van.

Bár már 2025-öt tapossuk, úgy tűnik, Carrie továbbra is a nyomtatott sajtó varázsában él. Te hogy állsz ezzel? Inkább az online világ híreit követed, vagy a papíralapú újságok lapjain keresgélsz?

A hétvégi Timest mindig is különleges élmény volt számomra, különösen a vasárnapi kiadás, amelyet a legjobban kedvelek. Az Atlantic és a New Yorker nyomtatott verzióit is szívesen forgatom. Úgy vélem, ezek a lapok arra hivatottak, hogy az ember magával vigye őket, és elmélyüljön bennük. Valószínűleg csak én érzem így, de észrevettem, hogy jobban megmaradnak a részletek, és könnyebben elmélyedek a hosszabb írásokban, ha papíralapú formában olvasom őket.

Persze nagyon hálás vagyok a jó online magazinokért is, sokuk egészen parádés munkát végez. És annak is örülök, hogy az összes olyan napilap, hetilap, amit szeretek, digitálisan is elérhető, mert így bármikor hozzá lehet jutni az információhoz. De számomra még mindig van valami mélyen kielégítő abban, ha a kezemben tarthatok egy könyvet. Nem olvasok Kindle-n, és egyértelműen jobban szeretem a nyomtatott újságokat és magazinokat.

Carrie írásai mindig is az érzelmi állapotának tükörképei voltak. Jelenlegi motivációja az írásban talán a belső feszültségek kifejezése, vagy egy újfajta önismeret keresése. Az általa megfogalmazott gondolatok és érzések arra ösztönöznek minket, hogy mélyebben megértsük saját érzelmeinket, és bátran szembenézzünk a bennünket foglalkoztató kérdésekkel. Tőle azt tanulhatjuk, hogy az írás nem csupán kreatív kifejezés, hanem egyfajta terápia is, amely segíthet a lélek megnyugtatásában és a belső világunk felfedezésében.

Carrie számára az írás nem csupán egy munka, hanem egy mély önreflexiós eszköz, amely segíti eligazodni az élet bonyolult ösvényein. Az új évadban ismét előveszi tollát, hogy felfedezze a barátai iránt érzett gondolatait, a szerelem rejtelmeit, a veszteség súlyát és természetesen saját belső világát is. Az írás iránti kapcsolatát mindig is különös kötelék jellemezte, amely lehetőséget ad számára, hogy kifejezze érzéseit és megértse önmagát.

Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz - akár írásban, akár csak a gondolatainkban -, akkor képesek lehetünk a fejlődésre, változásra, és az új kapcsolatok kialakítására, bármilyen életkorban is járunk.

Van kedvenc pillanatod az új évadból?

Ha mindenképp választanom kell egyet a sok közül, azt mondanám, hogy a legmeghatóbb pillanatok számomra mindig azok, melyek valami nagyon emberit vagy személyeset mutatnak meg. Az egyik kedvenc jelenetem az, amikor Carrie Mirandával a padon ül, és elmeséli neki, mit érzett Aidannel kapcsolatban. Az a jelenet teli volt csenddel, árnyalatokkal, és a kettőjük közötti mély barátság tükröződött benne.

A humoros pillanatok is bőven akadnak, és mindig felpezsdítik a hangulatot – gondoljunk csak arra, amikor a barátnők egy vacsorán röhögnek a közös emlékeken, vagy amikor egy váratlan fordulat révén teljesen meglepő helyzetekbe kerülnek. Ezek a jelenetek teszik igazán élővé és szerethetővé a sorozatot. Ráadásul, nem lehet elmenni amellett, hogy New York utcáin forgatni mindig különleges élmény. Ez a város szinte önálló karakterként lép be a történetbe, tele élettel és energiával.