Ez a valóság! Legfőképpen a génjei alakítják ki a zenei preferenciáit.
A zene rendkívül fontos szerepet tölt be az emberi érzelmek és kultúrák világában. De vajon van-e tudományos alapja annak, hogy miért élvezzük a zenét? A Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent kutatás egy genetikai ikervizsgálat eredményeit elemzi, amely azt mutatja, hogy a zene iránti vonzalom részben öröklött tulajdonság. A holland Nijmegen városában található Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet kutatócsoportja olyan genetikai faktorokat azonosított, amelyek hatással vannak a zenei élvezet szintjére, és ezek a faktorok részben eltérnek az egyéb jutalmazó élmények vagy a zenei tehetségek genetikai hátterétől – számol be róla a Science Daily.
A zene rendkívül fontos helyet foglal el az emberi érzelmek kifejezésében, a társadalmi kapcsolatok formálásában és a kulturális identitás megjelenítésében. Ahogy Darwin is utalt rá, a zene az emberi tapasztalatok legelrejtettebb aspektusai közé tartozik. De miért vonzza ennyire az embereket a zene? – olvashatjuk a kérdést az intézet híroldalán.
"A nagy kérdés megválaszolása új perspektívát nyithat az emberi elme mélyebb aspektusaira, például arra, hogy miért válik az élmények átélése élvezetté. Célunk az volt, hogy feltárjuk, vajon a genetikai eltérések az egyének között befolyásolják-e a zenei élvezeteket, és mit árulhatnak el ezek a különbségek az emberi muzikalitás természetéről" - nyilatkozta Giacomo Bignardi, a tanulmány vezető szerzője.
A zenei élvezet és a "zenei jutalomérzékenység" genetikai háttérének feltárására a kutatók ikerkonstrukciót alkalmaztak, amely lehetővé teszi az egypetéjű és kétpetéjű ikrek közötti hasonlóságok vizsgálatát. Egyszerű szavakkal kifejezve: ha az egypetéjű ikrek zenei ízlése közelebb áll egymáshoz, mint a kétpetéjűeké, akkor valószínű, hogy a genetika befolyásolja a zene iránti érzékenységet.
A németországi Max Planck Intézet, az empirikus esztétika területén, együttműködve a svéd Karolinska Intézettel, több mint 9000 iker adatait elemezte. A kutatás során figyelembe vették az önbevallás alapján mért zenei jutalomérzékenységet, valamint az általános jutalomérzékenységet. Ezen kívül a zenei jellemzők észlelésének képességeit is vizsgálták, beleértve a hangmagasság, dallam és ritmus felfogását.
A kutatási eredmények rámutatnak arra, hogy a zene által kiváltott öröm érzékelése részben genetikailag meghatározott. Az ikerkísérletek révén a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a svéd populációban megfigyelt variabilitás 54%-a az egyének közötti genetikai eltérésekhez köthető.
A kutatócsoport megfigyelései alapján kiderült, hogy a zenei jutalomérzékenységre ható genetikai tényezők részben függetlenek az általános jutalomérzékenységtől és a zenei észlelés képességeitől. Emellett felfedték, hogy különböző genetikai mechanizmusok alakítják a zenei élvezet különböző aspektusait, mint például az érzelmek szabályozását, a ritmusra történő táncot, valamint a közös zenélés élményét.
Bignardi megjegyzése szerint ezek az eredmények egy bonyolult képet festenek, amelyben a zenei élvezet különböző aspektusaihoz részben eltérő DNS-variációk járulnak hozzá. A jövőbeli kutatások, amelyek a genom azon részeit célozzák meg, amelyek a legnagyobb hatással vannak az emberi zenei élvezet képességére, új fényt deríthetnek arra a rejtélyre, amely Darwin számára is zavaró volt, és amely ma is kérdéseket ébreszt bennünk.
