Íme egy egyedi változat: "Jelenleg így él a híres bemondónő, Kudlik Júlia, akinek neve összefonódott a televíziózás aranykorával."
Kudlik Júlia most saját szavaival osztotta meg a Blikk olvasóival a pozitivitásának forrásait és az ünneplés módját.
Már január óta dolgozunk azon, hogy megvalósítsunk egy nagy családi találkozót, ami nem volt éppen egyszerű, hiszen a családtagok szétszórva élnek a világ különböző pontjain. Végül egy gyönyörű visegrádi szállodában gyűltünk össze, ahol egy éjszakát töltöttünk el együtt, és másnap mindenki folytatta a saját útját. Az esemény különlegességét az is adta, hogy itt ünnepeltük a születésnapomat, ami felejthetetlen élmény lett. Hatalmas öröm volt számomra, hogy a felvidéki és erdélyi rokonok ifjabb generációja most találkozhatott először. Hihetetlen volt látni, hogy bár ez volt az első találkozásuk, úgy viselkedtek, mintha régóta ismernák egymást. Ők mind a fogadott és keresztgyerekeim, unokáim, összesen tizenheten jöttünk össze - mesélte a legendás bemondónő, akiből árad a nyugalom. Ez a békesség a korához való viszonyulásában is megmutatkozik, hiszen teljes elégedettséggel tekint vissza az életére.
- Nem vágyom a múlt árnyai közé, inkább a jelen pillanataiban szeretem felfedezni az élet szépségeit, és boldogan tekintek vissza az eltelt időre. Az öregség varázsa éppen az, hogy utólag világosan látjuk: minden eseménynek megvolt a maga helye és szerepe, ezért semmit nem tennék másképpen. Hiszem, hogy a kor csupán egy szám, és a nyolcvan egy különösen szép szám; mindkettő arab számjegy, amelyek valahol a végtelenség határvonalán találkoznak. Ha a nullát vagy a nyolcast elkezdjük rajzolni, végül mindig önmagukba térnek vissza. Így hát azt is mondhatom, hogy az örökkévalóság küszöbén állok - nevetett Kudlik Júlia, akiről senki nem gondolná, hogy már a nyolcvanas éveit tapossa.
A fiatalabb generáció akár irigykedhet is a kíváncsiságára és az életszeretetére.
Gyakran látom a környezetemben, hogy amikor megöregszenek az emberek, nem találnak maguknak semmit, amivel ki tudják tölteni az idejüket. Én a nyugdíjas korban pont az előnyöket látom meg: végre úgy osztom be az időmet, ahogy az nekem kényelmes, és olyan dolgokkal foglalkozhatok, amik feltöltenek - magyarázta a volt bemondónő, akinek egyik legkedvesebb elfoglaltsága a kézműveskedés.
Örömmel alkot, és gyakran a szeretteit is meglepi maga készítette ajándékokkal. Ám most, a 80. születésnapja alkalmából magának készített ajándékot: megírta A szólás mestersége című könyvét, amely élete fontosabb eseményeit tárja az olvasók elé.
A könyv bizonyos részei már korábban is készen álltak, ráadásul a kézműveskedés során az elmémet folyamatosan foglalkoztatta a tartalom kialakulása. Örömmel tölt el, hogy a végeredmény ilyen sikerült, és a kiadó munkája is példaértékű, a könyv külalakja pedig igazán lenyűgöző lett - osztotta meg lelkesedéssel Kudlik Júlia. Azt is elárulta, hogy honnan nyeri inspirációját és életörömét: - Szerencsésnek mondhatom magam, mert gyermekkoromban mindig a rend, a csend és a nyugalom volt körülöttem. Megéltem a biztonság érzését, amelynek megteremtésére egész életemben törekedtem. Idős koromra rájöttem, hogy minél többször tapasztalja meg az ember ezt az állapotot, annál könnyebben tudja elengedni a terheket, helyzeteket és kapcsolatokat. Márpedig az én koromban rengeteg dolgot el kell engedni, és ebben a hit nagyon sokat segíthet.
