Dévényi Tibi bácsi érzéseit a kórházi kezelés után nehéz szavakba önteni. A gyógyulás útján haladva egyfajta megkönnyebbülést tapasztal, hiszen a nehéz pillanatok után újra a normális élet felé vezető úton lépkedhet. A kórházi élmények emlékei még frissen

Molnár Anikó merész kijelentést tett: bár gyermekvállalásra most nem készül, az intim piercing ötlete még mindig vonzza.

Októberben egy kéthetes rehabilitációs program keretében kezdett el dolgozni a lábai állapotának javításán, szakemberek támogatásával. Most megosztotta tapasztalatait a kezeléssel kapcsolatban.

(A legfrissebb hírek itt)

"Még sosem voltam ilyenen, de most rájöttem, hogy nem lehet megúszni. Volt minden: mágneses alagút, gyógyító ultrahang, masszőr, torna, izomerősítés. Mindkét lábamban vasak vannak, az már nem javul. De mit tudok tenni? Megoldjuk!" - jelentette ki a Hot! magazinnak Tibi bácsi, aki igyekszik a mindennapok során is sokat mozogni, például minden reggel a kutyusával elsétálnak egy közeli kávézóba, de fellépésekből sincs hiány.

"Örömmel osztom meg, hogy már most felkértek a következő évi EFOTT-ra és a Campus Fesztiválra is, én leszek az első fellépő, ami rendkívül izgalmas számomra. Ez már a 17. alkalom, és hihetetlen, hogy olyan fiatalok ugrálnak előttem, akik akár az unokáim is lehetnének, és lelkesen kiabálják, hogy 'Tibi bácsi!' - mesélte a legendás lemezlovas, aki egy szívhez szóló emléket is felelevenített arról, amikor a saját fia álma vált valóra."

"Egyszer elmentünk egy játékgyárba forgatni, és jött velem Dani fiam, akkor még csak ő volt meg. Persze jöttek ott a helyi emberek hízelegni, telerakták a kocsit játékokkal, hogy vigyem a kisfiúnak. Amikor hazaértünk, megálltam a ház előtt, és mondtam a fiamnak, hogy három játékot kiválaszthat, a többit visszük az óvodába. Dani meglepődött, azt hitte, ez mind az övé, de kiválasztott egy pici autót. Így próbáltam az ő kívánságaikat teljesíteni, de vigyázni, hogy ne csússzon el az értékrendjük" - mesélte, majd felidézett egy fiatalkori emléket is, mely a forradalom alatt történt.

"Ötvenhatban egy váratlan pillanatban rám lőttek, csak azért, mert a ház elé merészkedtem. Édesapám jól tudta, mennyire vonz a katonásdi, ezért előre elkészített nekem egy fából faragott géppisztolyt. Aztán, ahogy kimentem az utcára, hirtelen dördült a sorozatlövés. A környéken mindenütt fegyveresek álltak. Csak egy kis szerencse kellett volna, és ha az egyik golyó, amely mély nyomot hagyott a ház falán, öt centivel arrébb csapódik be, talán most nem mesélnék erről."

Tibi bácsi ezután megosztotta velünk, hogy már jó ideje vágyik egy kisunokára, de teljesen tisztában van azzal, hogy ez a fiai választásán múlik.