Íme néhány tipp, amelyek segítségével a csirkemell mindig szaftos és ízletes maradhat: 5 praktikus trükk a száraz hús elkerülésére - Mindmegette.hu.
A csirkemell valóban egy sokoldalú alapanyag: gyorsan készíthető, tápláló, és ha ügyesen bánunk vele, igazán ízletes fogásokat varázsolhatunk belőle. Ugyanakkor sokszor találkozhatunk azzal a csalódással, amikor a végeredmény inkább egy száraz, ízetlen darabra hasonlít, mintsem egy lédús ételre. De ne aggódjunk! Van néhány egyszerű, otthon is alkalmazható trükk, amellyel elkerülhetjük ezt a problémát. Most pedig megosztjuk veletek a titkainkat, hogy a csirkemell mindig tökéletesen sikerüljön!
Persze, jó érzés, amikor csattog a húsklopfoló, de a csirkemellet nem kell pépesre verni. Ha túl laposra ütjük, könnyen kiszárad, mire megsül. Elég, ha csak egyforma vastagságúra igazítjuk, így gyorsabban és egyenletesebben átsül, de belül szaftos marad - írja az Origo.
Akár serpenyőben, akár sütőben készítjük el a csirkemellet, a titkos varázslat mindig a végén rejlik: a pihentetés. Miután elkészült, takarjuk le a húst néhány percre, mielőtt nekilátunk a szeletelésnek. Ez alatt az idő alatt a hús ízletes nedvei szépen visszajutnak a rostok közé, így egyenletesen oszlanak el, és nem fognak kifolyni az első vágásnál. Ez a legegyszerűbb, mégis leghatékonyabb "szaftosító" trükk, amit érdemes bevetni!
A sózás művészete rendkívül lényeges, de a megfelelő időzítés kulcsfontosságú. Amikor serpenyőben sütjük a csirkét, elengedhetetlen, hogy a sót csak a sütés megkezdése előtt alkalmazzuk. Ha korábban adjuk hozzá, a só kiszívatja a húsból a nedvességet, így az szárazabbá válik. Ezzel szemben, ha pácolásra készülünk, a sót bátran beletehetjük a pácba, mivel az segít megőrizni a csirkemell szaftosságát és ízét a sütés során.
Nem kell mesterséfnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, mikor jó a hús, de egy egyszerű maghőmérő csodákra képes! A csirkemell tökéletes belső hőmérséklete 72-75°C. Ha ennél tovább sütjük, garantált a kiszáradás. Egy gyors tűszúrás, és máris tudjuk, mikor kell levenni a tűzről.
