Harold James: Trumpnak az 1945-ös tapasztalatok fényében kellene lépéseket tennie.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
A multilateralizmussal kapcsolatos hagyományos amerikai kritikák gyakran azt hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi globális rend súlyosan megrendült, és sürgős reformokra van szükség a nemzetközi intézmények terén – egyfajta "sokkterápiára" – hogy kezelni tudjuk az amerikai érdekeket fenyegető kihívásokat. De mi történik ezután? Az új világrend kialakításához elengedhetetlenek lesznek új alapelvek, amelyek nem csupán azt követelik meg, hogy mindenki csatlakozzon az Egyesült Államokhoz, hanem figyelembe kell venniük a globális közösség sokszínűségét és igényeit is.
Való igaz, hogy ez a diagnózis nem teljesen téves. A közelmúlt multilaterális erőfeszítéseinek gyengesége mélyebb intellektuális és politikai széttöredezettséget tükröz.
Ha a multilateralizmus jól működne, akkor ezen tárgyalások össze lennének kötve.
A nemzetközi rend elleni fellépés azonban nem új keletű. Az Egyesült Államokban az 1970-es, 1980-as és 2000-es évek elején a hivatalba lépő republikánus kormányzatok mind megvetésüket fejezték ki a multilateralizmussal szemben, és azt követelték, hogy Amerika "potyázó" szövetségesei fizessenek többet az USA által biztosított védelmi ernyőért.
A súlyos pénzügyi válság végül mindig arra késztette az érintetteket, hogy újragondolják a helyzetüket és a jövőbeli lehetőségeiket.
A közelmúlt eseményeitől függetlenül létezik egy sokkal mélyebb oka annak, hogy a multilateralizmus miért megkerülhetetlen pillére a nemzetközi kapcsolatoknak.
Egy olyan világban, ahol a jelek egyre inkább rivális blokkokra utalnak, sok ország érthetően a saját érdekeinek védelmére helyezi a hangsúlyt.
Mivel ezek az érdekek nem feltétlenül esnek egybe Amerika, Kína vagy bármely más feltörekvő globális hatalom céljaival, az egyes országok vezetései a feszültségek növekedése miatt igyekeznek minden lehetséges féllel fenntartani a párbeszédet.
Bármerre is fordítjuk a tekintetünket napjainkban, az üzenet világos: nem kívánunk állást foglalni, és nem engedhetjük meg, hogy erre rákényszerítsenek minket.
Keir Starmer brit miniszterelnök határozottan hangsúlyozza, hogy "egyszerűen elfogadhatatlan" lenne, ha az Egyesült Királyság választási helyzetbe kerülne Európa és az Egyesült Államok között.
Trump tanácsadója, Stephen Moore, reagálva a helyzetre, azt hangsúlyozta, hogy a briteknek döntenük kell az európai szocializmus és az amerikai szabadpiacok között. Azonban a mai világban, ahol minden kormány valamilyen iparpolitikát folytat, ez a megközelítés meglehetősen félrevezetőnek tűnik.
A történelmi kihívások mindig rávilágítottak arra, hogy világunk nem csupán zéróösszegű játszmákra épül. Henry Morgenthau, az Egyesült Államok egykori pénzügyminisztere, a Bretton Woods-i konferencián elegánsan kifejtette: "A jólét, akárcsak a béke, nem osztható meg. Nem engedhetjük meg, hogy ez csupán a szerencsések privilégiuma legyen, vagy hogy mások rovására élvezzük."
A II. világháború utolsó hónapjaiban az amerikai vezetők belátták, hogy nem érhetik el a békét azzal, ha csak azokkal működnek együtt, akik elfogadják Amerika játékszabályait.
Ha egy olyan erőteljes országnak, mint az Egyesült Államok volt 1945-ben, szüksége volt barátokra és a nemzetek meggyőzésére, akkor a mai Amerikának is hasonló lépésekre van szüksége. A multilateralizmus ellen végzett drasztikus intézkedések zűrzavart okozhatnak; azonban ezt követően elengedhetetlen lesz a fokozott nemzetközi együttműködés, mivel más lehetőség nem áll rendelkezésre.
Harold James egy olyan név, amely mögött sokféle történet és személyiség rejlik. Gondoljunk csak bele, hogy milyen izgalmas lenne felfedezni az ő élettörténetét, érdeklődési köreit és azokat a pillanatokat, amelyek formálták őt. Akár egy író, tudós vagy művész, Harold James lehetett volna bárki, akinek a neve összefonódik a kreativitással és a tudományos gondolkodással. Az ő egyedi világában minden egyes döntés és tapasztalat hozzájárulhatott ahhoz, hogy különleges nyomot hagyjon a körülötte élőkben. Mindezek mellett az ő története inspirálhat minket is, hogy saját életünket is színesebbé és emlékezetesebbé tegyük.
A Princeton Egyetem történészprofesszora, aki egyben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kutatója is, széleskörű szakmai tapasztalattal rendelkezik. Számos könyvet írt, amelyek mélyrehatóan elemzik a két világháború közötti Németországot, az IMF történelmét, az európai monetáris uniót, valamint a globalizáció kihívásait és lehetőségeit. Munkái jelentős hozzájárulást jelentenek a gazdaságtörténet és a nemzetközi pénzügyek megértéséhez.
