Három olyan negatív érzés, amelyek valójában jótékony hatással lehetnek ránk 1. **Szomorúság**: Bár a szomorúságot sokan elkerülik, valójában ez az érzés lehetőséget ad arra, hogy mélyebb önismeretre tegyünk szert. Segít átgondolni az életünket, és rámut
Lefényképezték, amint Orbán Viktor beszáll a Schmidt Máriához kapcsolódó magángépbe.
Sokan ma már tisztában vannak azzal, hogy az érzelmeink elfojtása nemcsak felesleges, hanem akár káros is lehet. Akár szeretjük, akár nem, első lépésként engedjük meg magunknak, hogy teljes szívvel érezzünk, és foglalkozzunk minden egyes érzelemmel, mielőtt elengednénk azokat. Mégis, a társadalomban sok érzést hajlamosak vagyunk "negatívnak" bélyegezni. Talán itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, mennyire hasznos az érzelmeket ilyen módon kategorizálni. Ez a besorolás ugyanis gyakran arra vezet, hogy a "negatív" érzéseinket sokkal nehezebben kezeljük, mint a "pozitív"akat. Íme három példa, amelyek világosan megmutatják, hogy minden érzésből tanulhatunk és profitálhatunk.
Az igazán elégedett emberek képe sokszor úgy fest, mint egy nyugodt tó, amely tükrözi a napfényt – barátságosak, békések, és sosem engedik, hogy a harag eluralkodjon rajtuk. De ez a megközelítés valójában illúzió. Valójában szükségünk van a haragra, mint az élet egyik természetes és elkerülhetetlen aspektusára. Képzeljük csak el, mennyire furcsa lenne, ha soha nem éreznénk dühöt! Ez azt jelentené, hogy semmi sem olyan fontos számunkra, hogy érzelmileg reagáljunk rá. Különösen a nőknél gyakran megjelenik az a társadalmi nyomás, hogy elnyomják dühüket, mintha az valami szégyenletes lenne. Pedig a harag nem csupán egy negatív érzés; valójában az a motor, amely a változást hajtja. Mert amikor valami igazán felbosszant minket, az erőt ad ahhoz, hogy kiálljunk a véleményünk mellett és cselekedjünk.
Állandóan azt mondják, hogy ne bánjunk meg semmit, mert a hibák és a rossz döntések tesznek minket azzá, akik vagyunk. Ez mind szép és jó, de ehhez először fel kell ismernünk, hogy mit rontottunk el. Mert csak akkor tanulhatunk belőle, és dönthetünk úgy, hogy mit tegyünk másképp legközelebb, ha felismerjük, hogy bárcsak ne mondtunk volna fel ilyen hamar a munkahelyünkön, vagy költöztünk volna össze a partnerünkkel. Tehát ahelyett, hogy démonizálnánk a megbánást, a jövőre vonatkozó fontos útmutatóként kellene tekintenünk rá.
Sokan úgy vélik, hogy a félelem nem a legjobb útmutató számunkra. De vajon valóban így van? Nyilvánvaló, hogy néha érdemes kimozdulni a megszokott kerékvágásból, és új élményekkel gazdagodni. Ugyanakkor a félelem gyakran jelzi, hogy mi az, amit el szeretnénk kerülni. A lényeg abban rejlik, hogy képesek legyünk megkülönböztetni: a félelem forrása az ismeretlentől fakad, vagy valóban ártalmas lenne számunkra? Néha pedig mindkét tényező egyszerre jelen van, és éppen ez teszi a helyzetet olyan bonyolulttá.
Először is, fontos, hogy semleges szemszögből közelítsük meg a félelmet - olvashatjuk a Brigitte magazinban. Ezt követően érdemes alaposabban megvizsgálnunk önmagunkat: Mi áll a félelmeim mögött? Milyen gyökerei vannak ezeknek az érzéseknek? Használhatom-e most ezt a félelmet arra, hogy túllépjek rajta? Vagy esetleg valóban egy valós veszélyre figyelmeztet? A félelem alapvetően az agyunk figyelmeztetése, nem minősíthető pusztán negatívnak vagy pozitívnak. Az, ahogyan reagálunk rá, teljes mértékben a mi döntésünktől függ.
