Az akvárium kristálytiszta vize alatt impozáns pontyok keringtek, mintha csak a víz alatt táncolnának. E legendás étterem falai között pedig a walesi herceg is megfordult, hogy megtapasztalja a hely varázsát.

Ha a századforduló vagy a boldog békeidők mulatozós helyszíneit keressük, elsőre mindig a pesti belváros vagy a budai oldal helyszínei jutnak eszünkbe, holott a mai Budapest külkerületeiben - leginkább a pesti oldalon - is szép számmal voltak fogadók, éttermek és különféle csárdák, amelyek szeretettel várták a kikapcsolódásra váró polgárságot. Ahogy a Pest-közeli környék felkerült a kirándulók mentális térképére, egyre-másra nyíltak Kőbányán, a XVIII. kerületben vagy Kispesten is a kertvendéglők, amik bár kevésbé tűnhettek romantikusnak a vadregényes budai lombokhoz képest, mégis jó néhány meglepetést tartogattak az erre járóknak. A társasági élet fontos színterei voltak ezek a helyek, így otthonra találtak itt a legkülönfélébb egyesületek, gyakoriak voltak a bálok, a táncmulatságok, a tekebajnokságok és a színielőadások is.

Kétségtelen viszont, hogy

melynek történetéhez hozzátartozik elődje, a Gödör története is: innen indult a legendás vendéglős, Papp József, akit a legtöbben sajátos filézési módszeréről ismertek.

A Halásztanya története szorosan összefonódik elődjével, a Gödörrel, amely a 2000-es évek budapesti szórakozóélet ikonikus helyszínétől eltérően egy mélyebben fekvő, autentikus csárdaként üzemelt. Az Üllői út és a Kossuth Lajos utca sarkán található épület 1869 óta vonzza a látogatókat, és az évek során Kispest kulturális életének egyik alappillérévé vált. A hely különlegességét jól mutatja az a történet, amely szerint Lukács Béla, a csárda akkori gazdája, egy léghajót bérelt a majálisra. A 12 fős zenekar a levegőből, 40 méteres magasságból szórakoztatta a vendégeket, felejthetetlen élményt kínálva számukra. Lukács halála után Papp József vette át a helyet, és remek érzékével a gasztronómia iránt, valamint a kedvező elhelyezkedés kihasználásával Kispest legkedveltebb vendéglőjévé emelte a Halásztanyát.

érdekesség, hogy egykor ifj. Horthy Miklós is betért a halászcsárdába, hogy megkóstolja a legendás, szálkamentes halat. Ez a látogatás olyan hatással volt Papp József vendéglőjére, hogy a vendégek száma hirtelen megnőtt, és a csárda népszerűsége az egekbe szökött. Az élmény nem csupán a helyi gasztronómia szempontjából volt jelentős, hanem a csárda hírnevének kialakulásában is kulcsszerepet játszott.

Immár nemcsak a polgárság körében volt kedvelt, de politikusok, befolyásos személyek (állítólag még a walesi herceg, a későbbi VIII. Edward király is járt itt - ő valójában végigturnézta a főváros legendás és olykor kétes hírű helyeit) és színészek is előszeretettel látogatták a helyet. A tulajdonosnak persze megvolt a maga titkos fegyvere: nemcsak specialitásával és minőségi ételeivel fogta meg a vendégeket, de a korabeli lapokban is rendszeresen hirdetett.

Papp József Aradon született, középiskolai tanulmányai után vasipari pályára lépett, 1919-ig a ma Csepel Művekként ismert Weiss Manfréd Acél- és Fémművek üzemvezető főmestere volt, ám hivatását ezután találta meg: vendéglős lett. Ahogy a Kispestről szóló 1937-es monográfiában is olvasható,

1919 és 1932 között Csepelen dolgozott vendéglősként, ahol a Vendéglős Szakosztály elnöki posztját töltötte be, emellett az önkormányzati tűzoltótestület alelnöke is volt, és különféle társadalmi egyesületek vezetőségében is aktívan részt vett. 1932-ben Kispestre költözött, ahol megalapította a "Gödörbenhez" elnevezésű vendéglőt és éttermet. Az étterem híres volt kiváló magyar konyhájáról és finom borairól. Felesége Stump Ludmilla, gyermekei pedig András és Szilvia.

Bár a hal filézésének és főzésének sajátos eljárása Papp József nevéhez fűződik, a szálkamentesítés innovatív módszerét valójában Singhoffer M. József, a Nagycsarnok legismertebb halkereskedője dolgozta ki. A Papp család ezt a technikát szigorúan őrizte, mint egy hétpecsétes titkot, de a pletykák szerint annyit azért tudni lehetett, hogy halászlé készítésekor a halat átnyomták egy szitán, hogy megszabaduljanak a szálkáktól. Ha egész halszeletekről volt szó, akkor különleges és precíz módszerekkel távolították el a nem kívánt részeket, de hogy pontosan hogyan zajlott ez a folyamat, arról csak találgatások keringtek.

Papp József valószínűleg a régi, jól bevált helyszínén maradt volna, ha a bérleti díjat nem emelik meg drasztikusan az ingatlan tulajdonosai. Ennek következtében azonban a 30-as évek végére új helyet kellett keresnie. Ebben a nehéz helyzetben segítségére sietett egyik hűséges törzsvendége, Dreher Antal, aki a Dreher-Haggenmacher vállalat vezetőjeként a Városháza mögötti telket szemelte ki. Ezen a helyszínen korábban egy rendőrfőtanácsos által üzemeltetett vigadó működött, ahol Kosztolányi Dezső is fellépett, ám a hely végül csődbe ment. Dreher Antal terve az volt, hogy a luxusközönség számára egy kerthelyiséget alakít ki. A 1200 négyszögöl területen 1938 tavaszára elkészült az emeletes épület, ami a gyönyörű kerttel együtt, immár Halásztanya néven várta a vendégeket, kínálva a megszokott specialitásokat és minőséget.

A megnyitó előtti napokban a látogatók szabadon felfedezhették a Mátyás korabeli erdélyi stílusban megálmodott épületet, valamint a lenyűgöző kertet, amely akár ezer ember befogadására is alkalmas volt. Ez a lehetőség nem csupán a múlt varázsát idézte, hanem egy különleges élményt is nyújtott az érdeklődőknek.

Bár az eredeti szándék az volt, hogy megőrizzék a Gödör nevet, sajnos ez nem valósult meg: a régi Gödör új tulajdonosa és Papp József között jelentős jogi viták alakultak ki a névhasználat körül. A Papp család végül elvesztette a pert, így alternatívaként az új név, a Halásztanya mellett döntöttek.

A Papp család egészen az államosításig vitte a helyet, ezután Papp Endre, Papp József fia kénytelen volt elhagyni a családi vendéglőt, ám a szakma szeretete a pályán tartotta, ő élesztette újjá az 1904-ben megnyílt Mátyás Pincét. A kispesti Halásztanya pedig a mai napig üzemel, belső terét érdemes felfedezni.