Hogyan kerültek ezek a hatalmas szobrok a Húsvét-szigetre? A kutatók végre rávilágítottak a 80 tonnás óriások titkára, és felfedték a rejtély mögött álló összefüggéseket.

A Csendes-óceán kék hullámai között, Chile partjaitól 2 182 mérföldre található a titokzatos Húsvét-sziget, amely világszerte ismert monumentális szobrainak lenyűgöző sorozatáról. E szigeten több mint ezer emberi arcvonásokat megörökítő szobor áll, mindegyik egyedi történetet mesél el, és a múlt rejtélyeibe vezet minket.

A szobrok a helyi Rapa Nui közösség keze munkáját dicsérik, és 1250-től 1500-ig terjedő időszakban készültek. Ezek a monumentális alkotások átlagosan 4 méter magasak, súlyuk pedig jellemzően 10-14 tonna között változik. Az elhunyt ősök tiszteletére emelt szobrok nem csupán fejjel, hanem teljes testtel is büszkélkednek. Évszázadok során sok szobor a táj átalakulásai következtében részben eltemetődött, így kapták a "Húsvét-szigeti fejek" elnevezést, mivel a talajba süllyedt részeik gyakran csak a fejük látszanak ki.

A sziget hivatalosan az UNESCO világörökség része, és a történészek, régészek hosszú évek óta fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy többet megtudjanak a szobrokról, valamint megvédjék őket a károsodástól. Évtizedeken át fennálló kérdés azonban továbbra is megmaradt: hogyan kerültek a moai szobrok a végső helyükre? A tudósok most végre talán választ találtak erre.

Eddig azt gondolták, hogy a szobrokat vízszintesen vontatták a helyükre, de később ez a megközelítés túlzottan megterhelőnek bizonyult. A legnagyobb szobor súlya körülbelül 80 tonna, ami azt jelenti, hogy a Rapa Nui közösség tagjainak összehangolt munkájára lett volna szükség ahhoz, hogy elmozdítsák őket.

A Binghamton Egyetem és az Arizonai Egyetem tudósai eddig nem publikáltak bizonyítékot egy alternatív szállítási módszerre vonatkozóan. A kutatócsoport egy érdekes elméletet vizsgált, amely azt sugallja, hogy a moai szobrokat vízszintesen "sétáltatták" a helyükre. Ehhez kötelek segítségét vették igénybe, és több ember együttműködve, oldalirányú hintázó mozgást alkalmazva húzta a monumentális szobrokat, miközben speciálisan kialakított utakat használtak.

- fejtette ki Carl Lipo, a Binghamton Egyetem antropológiai tanszékének professzora.

A módszer kipróbálásához a csapat egy alaposan kidolgozott 3D-modellt alkotott egy moai szoborról, hogy megfigyeljék, miként "lépkedne". Az elemzések megerősítették a feltételezést: a szobrok jellegzetes, D-alakú talapzata lehetővé tette számukra, hogy oldalirányú hintázással mozduljanak előre.