Horváth Ádámot mélyen megérintette, amikor a Szomszédok véglegesen lezárta kapuit.

Kollégái és barátai szívből jövő emlékeket osztanak meg róla, amelyek örökre megmaradnak az emlékezetükben.

Legkedvesebb alkotásának emlékezetes pillanatait ma is szívesen idézik fel a nézők, akik számára az 1999. december 30-i búcsúepizód nem csupán egy sorozat befejezését jelentette, hanem egy egész korszak végéhez is elvezette őket. Trokán Péter, Horváth Ádám kollégája és barátja úgy véli, hogy a rendező sosem tudta igazán feldolgozni, hogy a Szomszédok hirtelen véget ért.

- Vitray Tamás mellett Horváth Ádám volt a magyar televíziózás atyja. A legkedvesebb alkotása a Szomszédok volt, amit a magyar tévé egyik legfontosabb mérföldkövének tartott. Fantasztikus munkamorállal dolgozott, és minden feladatot kézben tartott. Kezdetben a Szomszédok forgatókönyveit írók készítették, de amikor Ádám fülébe jutott, hogy egyik-másik író dehonesztáló módon nyilatkozott a sorozatról, úgy döntött, saját kezébe veszi a feladatot, és onnantól kezdve 12 éven át ő írta a forgatókönyvet - idézte fel Trokán Péter.

- Amikor kinevezték a Magyar Televízió elnökének, hivatalosan nem folytathatta volna a Szomszédok munkálatait. De - mindennel szembemenve - "névtelenül" tovább írta a sorozatot. Annyira fontos volt számára, hogy nem akarta kiengedni a kezéből.- emlékezett vissza Jászai Mari-díjas színész, aki a záró epizódot is felidézte.

- Úgy írta meg az utolsó részt, hogy a ház lakói együtt mennek szilveszterezni egy panzióba. Ez azért volt különleges, mert Ádám terve az volt, hogy ha ez véget ér, egy panzió életéről készít majd új sorozatot. Kicsit búcsúhangulatban indultunk a panzióba, ahová egy mikrobusz vitt minket. Mindannyian kaptunk egy cetlit, rajta a valódi nevünkkel. Ádám azt mondta, mostantól így fognak hívni titeket. Így visszakaptuk a saját nevünket. Ez egyfajta gesztus volt, mert neki már menet közben is nagyon fontos volt, hogy a forgatások során se veszítsük el önmagunkat. A mai napig megőriztem ezt a kártyát - mesélte a színész, aki hatalmas szeretettel gondol vissza a Szomszédok stábjára. Úgy véli, Horváth Ádám kovácsolta valódi csapattá a kollégákat.

- Nagyon zárkózott ember volt, de néha rajtakaphattuk, mennyi érzelem lakozik benne, és mennyire szeret minket, színészeket. Minden évben tartottunk egy karácsonyi évadzáró ünnepséget a Remiz vendéglőben, és ezt a hagyományt a Szomszédok után is folytattuk, még akkor is, amikor Ádám már beteg volt. A halála után azonban néhány évvel véget ért ez is, mert nélküle már nem volt ugyanaz - emlékezett vissza Trokán Péter.

Pásztor Erzsit számos emlék fűzi Horváth Ádámhoz, hiszen a neves rendező felesége, Csűrös Karola szoros barátságot ápolt vele. Ennek köszönhetően nem csupán a „Szomszédok” stúdiójában, hanem a magánéletben is rengeteg közös pillanatot éltek át.

Ádám mindig is elbűvölte a történeteim világával, Karola pedig egy igazi csoda volt, aki rajongással nézett férjére. Az ő boldogsága ragyogott, amikor együtt voltak. Ám miután Ádám eltávozott az élők sorából, Karola lemondott az életről, és egyfajta mély szomorúságba burkolózva, soha többé nem akart felkerekedni. Betegségbe fordította fájdalmát, és végül úgy döntött, hogy nem kíván tovább létezni. Ezzel a döntéssel valójában követte férjét a halál birodalmába - sóhajtott a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, szívében a fájdalom súlyával.