Huszonhét év elteltével újra a figyelem középpontjába került, és most már azt is tudják, mi áll a sikerének hátterében.

Tyler, the Creator olyan bejelentést tett, amire senki nem számított

FKA Twigs-től Addison Rae-ig, a modern popzene sztárjai közül sokan inspirációt nyernek Madonna 1998-as "Ray of Light" albumából. De miért vált ez a lemez ennyire ikonikus? A BBC ennek a kérdésnek a mélyére ásott.

Madonna diszkográfiája rendkívül sokszínű, és számos művészt inspirált az utóbbi évtizedek során. Korai munkái, mint például az 1984-es Like a Virgin, az 1986-os True Blue és az 1989-es Like a Prayer, gyakorlatilag megalapozták azt a határozott "pop korszak" definícióját, amely azóta is érvényes. Azonban 2024-25 környékén egy újabb Madonna-album vált a fiatal zenészek számára mérföldkővé: az 1998-as Ray of Light, amelyet a brit producer, William Orbit közreműködésével alkottak meg. Ez az album új irányokat nyitott a popzenében, és mély hatással volt a zenei tájra.

"A popérzékenység és az elektronikus újítások harmonikus egyvelege: mindkettőt mesterien ötvözi, ami igazi ritkaságnak számít" – osztotta meg véleményét a BBC-nek Kelly Lee Owens, a walesi elektronikus zenész és producer. Owens az említett Madonna-albumot 2024-es Dreamstate projektjének egyik kulcsfontosságú inspirációjaként említi. Szerinte Madonna munkája olyan, "mintha a sors keze irányította volna", hiszen "tökéletes időben és helyen látta meg a napvilágot, és azóta is időtlen értéket képvisel."

Mae Muller, a brit énekes-dalszerző, a Ray of Lightot idézte meg inspirációként, miközben új EP-jén, a július elején debütáló My Island című albumon dolgozott. Muller úgy véli, hogy az album címadó dala, amely eufórikus hangzásával ragadja meg a hallgatót, segített neki belépni a "nosztalgikus melankólia varázslatos univerzumaiba", ahol a tánc iránti vágy egyre csak fokozódott.

Zenekritikusok idén számos közkedvelt előadó új albumában felfedezték a Ray of Light jellegzetes hangzását:

Márciusban Jade Thirlwall, a Little Mix egykori énekesnője, elkápráztatta a közönséget a "Frozen" című Madonna-sláger feldolgozásával, amely a slágerlisták élén tündökölt. Jade elmondta, hogy a kísérteties ballada különleges vonzereje abban rejlik, hogy ötvözi a különböző zenei stílusokat, távol állva a megszokott popzene kliséitől.

Madonna maga is visszatért a Ray of Light-korszakhoz egy remixalbummal, amely a Veronica Electronica címet kapta. A lemez hét átdolgozást tartalmaz az eredeti LP dalaiból, valamint egy korábban kiadatlan demó, a Gone Gone Gone is hallható rajta. Amikor Madonna júniusban bejelentette a Veronica Electronica megjelenését, weboldalán közzétett bejegyzésében elmagyarázta, hogy azt "1998-ban remixalbumként képzelte el", de a projektet "végül háttérbe szorította az eredeti album hatalmas sikere és a több mint egy éven át a reflektorfényben fürdőző slágerlistás kislemezek sora".

Amikor a Ray of Light 1998 februárjában debütált, azonnal hatalmas sikert aratott, hiszen 17 országban indult el, és az Egyesült Államokban a második helyet hódította meg. Az album globálisan összesen 16 millió példányban talált gazdára, és az Egyesült Királyságban öt kislemeze is bejutott a top 10-be, bizonyítva ezzel Madonna zenei zsenialitását.

A "Ray of Light" album három Grammy-díjat zsebelt be, köztük a legjobb popalbum elismerést is. Talán furcsának tűnik, de Madonna eddigi egyetlen Grammy-díját 1992-ben kapta, mégpedig a legjobb hosszú formátumú zenei videó kategóriában, a "Blond Ambition World Tour Live" című alkotásáért.

Az album talán a legfigyelemreméltóbb eredménye, hogy sikerült átformálnia a mainstream zenei tájat, miközben az underground dance stílusait is beemelte a köztudatba. A lemez alapvetően Madonna és William Orbit közös munkájának gyümölcse, de nemcsak ők, hanem Patrick Leonard és a brit producer, Marius de Vries is hozzájárultak a létrejöttéhez. Az album hangzása egyedülálló módon ötvözi az elektronikus zenét, a trip-hopot, a technót, az ambientet és a new age stílusokat, így igazi zenei utazásra invitálja a hallgatót.

Az Egyesült Királyság és Európa elektronikus zenei szcénája az 1990-es évek folyamán fokozatosan elérte az amerikai partokat, ám a slágerlisták csúcsainál még mindig messze elmaradt az európai sikerektől.

Alex Frank író és szerkesztő úgy véli, hogy az új zenei irányzat kulcsszerepet játszott Madonna megkülönböztetésében kortársaitól. Az akkori amerikai mainstream zenei táját a "Celine Dion és Mariah Carey hatalmas balladái, az R&B és hiphop dalok, valamint a pop-country stílust képviselő művészek, mint Shania Twain" uralták, így Madonna friss hangzásával és merész kísérletezéseivel kiemelkedett a tömegből.

Bár a Ray of Light több mint 27 éves, Shaad D'Souza író úgy véli, hogy "valószínűleg az a Madonna-album, amely 2025-ben a legjobban fog szólni". Megjegyezi, hogy a produkció helyenként "kicsit elavultnak" hangzik - ami elkerülhetetlen a popzene folyamatosan változó világában -, de azt is aláírja, hogy "összetevői mind olyan dolgok, amelyek újra divatba jöttek".

Az album teljes mértékben hitelesnek tűnik Madonna művészetében. Az emberek mindig is ezt a mélységet keresték a zenéjében, ám manapság talán még inkább igénylik - fogalmaz Müller. Owens hozzáfűzi, hogy míg "az Orbit által megalkotott elektronikus hangzás időtálló", Madonna "sebezhetősége" pedig mélyen megérinti a hallgatókat, így valószínűtlen, hogy a Ray of Light hatása csökkenne: az album újradefiniálta a popzene határait, és továbbra is irányt mutat a popsztárok számára a sikerhez vezető úton.