Jakus Ibolya „Fiatal Demokraták Öregsége” című műve egy olyan gondolatébresztő írás, amely a fiatalok politikai elköteleződését és a demokrácia jövőjét vizsgálja. Az írásban a szerző mélyrehatóan elemzi a fiatalok szerepét a politikai diskurzusban, valami

Ha a Tusványoson elhangzott beszéd Orbán Viktor NER-jének szellemi iránytűjét jelképezi, akkor most úgy tűnik, mintha a miniszterelnök épp ellenkező irányba tartaná azt. Legújabb geopolitikai előrejelzései inkább emlékeztetnek egy bulvárlap éves horoszkópjára, mintsem megalapozott politikai elemzésre. A kormánypárt láthatóan nem érti, miért zúgnak a "Mocskos Fidesz!" kiáltások a koncerteken, és a digitális polgári körök kudarcának megjóslása is borítékolható. Ez a tartalom a heti HVG ajánlójában, a Fülszövegben olvasható.

Miután a harcosok klubjával folytatott kalandozások nem hoztak jelentős eredményeket a Fidesz számára, Orbán Viktor úgy döntött, hogy a lovat és a nyerget egérre és wifire cseréli. Ezzel elindította a digitális honfoglalást. A régi csatakiáltások, mint a „zászló, zászló, szív”, helyett most az új jelszó a „jelszó, jelszó, klikk”; a hagyományos fegyverek, mint a kard és az íj, átadták a helyüket a modern eszközöknek: a like-nak, a kommentnek és a megosztásnak - különösen, mivel offline változataikat már mesterfokon elsajátították.

Az új ellenség pedig nem más, mint a jövő, a gondolkodás és a Spotify-toplista, azok a fiatalok, akik a dzsin, dzsin, Dzsingisz kán helyett a Bindzsisztánra csápolnak, és nem szeretik, ha az életük algoritmusát a Karmelitában kódolják.

Címlapsztorinkban alaposan megvizsgáljuk, hogy miért tűnik elkerülhetetlennek a digitális polgári körök kudarca. Rámutatunk arra, hogyan vesztette el a politikai rendszer a harminc év alatti fiatalok bizalmát, miért hallatszik egyre inkább a "Mocskos Fidesz!" felkiáltás a koncertek hangzásából, és hogy a kormánypárt miért nem képes felfogni: a kortárs walesi bárdok nem politikai befolyásra törnek, hanem a közönségük érzéseit és identitását próbálják meg kifejezni.

Összeállításunk során felfedezzük, hogyan alakult a végtelen szappanopera története, ahol Orbán folyamatosan a középpontban állt. Különös figyelmet szentelünk Magyar Péter karakterének, aki egy váratlan fordulattal üstökössé vált a cselekményben. Most pedig a jövője fényesnek ígérkezik, hiszen jutalmul egy új sorozat főszereplője lehet.

A tusványosi beszédet gyakran a NER szellemi iránytűjeként emlegetik, de úgy tűnik, Orbán most éppen az ellenkező irányba tart. Magyarország rovatunkban összevetjük a miniszterelnök geopolitikai előrejelzéseit a korábbi világképeivel, és az eredmény inkább egy bulvárlap évi horoszkópjára emlékeztet. A felemelkedésről már évek óta beszél, de 15 év kormányzás után is jövő időben fogalmaz, mintha mindig megfeledkezne a gazdasági fejlődés titkos kódjáról. Ahogyan apja, Orbán is rendelkezik egy gazdasági rendszerrel, de az még mindig nem működik megfelelően. Ennek egyik oka, hogy amit nem sajátítanak el, azt lojalitásvásárlásra, klientúraépítésre és presztízsberuházásokra költik, miközben a közszolgáltatások folyamatosan romlanak.

Cikkünk, "Nonprofit arisztokraták" címmel, a közszolgáltatások és a magántulajdon viszonyát vizsgálja, különös figyelmet szentelve az állami kastélyok privatizációjának mögöttes tartalmára. Felhívjuk a figyelmet a társadalmi ellenőrzés hiányosságaira, valamint a homályos örökségvédelmi kötelezettségek következményeire, amelyek nemcsak kulturális örökségünket, hanem a közösség érdekeit is veszélyeztethetik. A Ténytár rovatunkban a stadionépítések kérdéskörét elemezzük, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy az Újpest csapata immár másodszor is új arénát kap, miközben a kormány a kórházak hűtésére szánt forrást drasztikusan csökkentette. E döntés hátterében álló okokat és következményeket a közérdekű adatigénylésünk során nyert információk tükrében részletesen bemutatjuk.

Miközben a kormány az állami egészségügyet fokozatosan leépíti, a vele szoros kapcsolatban álló csoportok a magánegészségügyi szektorban keresnek profitot – ezt a megállapítást most is megerősítjük a Triton vezér halála kapcsán írt cikkünkben, amely a Gazdaság rovatban jelenik meg. Emellett Surányi Györgyöt is megkérdeztük a 3 százalékos hitelek következményeiről, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai elit már a Kádár-korszak idején is hasonló csapdába került. Ezen kívül részletezte, hogyan lehetne a lakástámogatási rendszert fenntarthatóan finanszírozni, miközben figyelembe vesszük a szociális érzékenységet is.

A Világ rovatban pedig azt elemezzük, milyen hatása lesz Trump vámháborújának, konkrétan a 15 százalékos tarifának az európai, benne a magyar, valamint az amerikai gazdaságra.

A rovat másik cikke az ukrajnai korrupcióellenes intézmények hatáskörének csökkentésével foglalkozik, és bár sok áthallásra ad okot, mégis van egy lényeges eltérés: a tiltakozások következtében Zelenszkij visszakozott. Azonban a belső hatalmi játszma kimenetele továbbra is kérdéses.

Bár milyen örömteli, hogy Azi itt van velünk, óriási veszteség, hogy Ozzy már nincs közöttünk. A birminghami heavy metal ikonnal kapcsolatos gondolatainkat a Szellem rovatban osztjuk meg. A Portréban pedig Zólyomi Zsolt parfümőrt ismerhetik meg, aki a szakmai titkai mellett arról beszél, hogy politikai nagygyűlések színhelyének illatosítása nem az ő világába tartozik, de úgy véli, fontos küldetése, hogy a magyarok jobban illatozzanak. Mi ez, ha nem egyfajta művészi méregkeverés?