A világ két részre szelte magát: Európa most a globális feszültségek célkeresztjébe került.
Az Európai Unió továbbra is élen jár a globális karbonárazás terén, miközben egyre több ország inspirálódik tőle, és saját szénpiacokat, valamint adórendszereket alakít ki. Ugyanakkor a klímavédelmi előrelépések gazdasági feszültségeket generálnak, és a világ jelentős része még mindig távol áll a koherens és hatékony kibocsátás-árképzéstől - állapítja meg a Les Echos elemzése.
Az Európai Unió világviszonylatban nem tudott egyértelmű példaképpé emelkedni, ám a karbonárazás terén vitathatatlanul úttörő szerepet tölt be. Az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) és a különböző tagállami szén-dioxid-adók mára nem csupán helyi, hanem globális mércévé váltak.
A Világbank legfrissebb statisztikái alapján 2024-re a globális szén-dioxid-kibocsátás 28 százaléka már valamilyen karbonárazási rendszer keretein belül kerül értékelésre. Ez az adat egy éves időszak alatt négy százalékpontos emelkedést tükröz, ami a fenntartható fejlődés irányába tett lépések hatékonyságát is jelzi.
Ezek a rendszerek világszerte több mint 100 milliárd dollár bevételt hoztak létre, amelyek kétharmada az ETS-típusú kezdeményezésekből származik. Az északi országok, köztük Svédország, amely már 1991 óta alkalmazza a szén-dioxid-adót, voltak az élenjárók. Az utóbbi években azonban Dél-Korea, Japán, valamint az Egyesült Államok egyes államai, például Kalifornia, szintén hasonló intézkedéseket vezettek be, hogy támogassák a környezetvédelmet és a fenntarthatóságot.
Az utóbbi időszakban figyelemre méltó fejlemények zajlanak a globális klímapolitikában, hiszen a feltörekvő gazdaságok is egyre inkább csatlakoznak a „karbonkoalícióhoz”. Kína nemrégiben kibővítette nemzeti szén-dioxid-kibocsátási kereskedelmi rendszerét, amely mostantól az acél-, cement- és alumíniumipart is magában foglalja. Ezek az iparágak egyaránt a közelgő uniós karbonvám, azaz a CBAM hatálya alá fognak tartozni, amely 2026. január 1-jétől lép életbe. Eközben India, Brazília, Törökország és Vietnam sem tétlenkedik, és már gőzerővel dolgoznak saját karbonpiacaik kialakításán. Elemzők úgy vélik, hogy ez a folyamat nem véletlenszerű: az EU karbonvámja komoly ösztönzőt jelent, hiszen a kereskedelmi partnereknek választaniuk kell: alkalmazkodnak az uniós normákhoz, vagy kockáztatják versenyképességüket a globális piacon.
Ezen kívül számos ország rájött, hogy a szén-dioxid ára nem csupán környezeti előnyöket nyújt, hanem belföldi adóbevételeket is generálhat. Így most először a környezetvédelmi és pénzügyi célkitűzések kéz a kézben járhatnak, erősítve egymás hatását.
A brazil kormány a napokban kezdődő belémi ENSZ-klímacsúcson már egy globális szénadó ötletét is napirendre kívánja tűzni, amelyből a fejlődő országok zöld átmenetét lehetne finanszírozni. Ez azonban erősen vitatott megközelítés, hiszen a karbonárazás lényege nem az adóbevétel-termelés, hanem a kibocsátások csökkentésének ösztönzése. A gyakorlatban a hatások vegyesek: a Szén-dioxid Világmeteorológiai Szervezet szerint a légköri CO₂-koncentráció 2024-ben új rekordot ért el, ám ahol a karbonárazás működik, ott valóban csökkentek a kibocsátások.
Európában az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás körülbelül a fele az Egyesült Államokban mért szintnek. Ugyanakkor az energiaárak növekedése jelentős gazdasági terheket rótt mind a fogyasztókra, mind az ipari szereplőkre.
A szakértők ezért globális kiterjesztésben és hatékonyabb árképzésben látják a következő lépést. Ha ugyanis a ténylegesen fizetett, kedvezmények nélküli szénárakat nézzük, a Világbank szerint a karbonárazás ma valójában csak a világ kibocsátásainak 6 százalékát fedi le. Eközben néhány ország visszafordul: Kanada idén márciusban Mark Carney miniszterelnöksége alatt részben eltörölte a szénadót, míg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet az amerikai nyomás miatt egy évvel elhalasztotta saját szektorális karbonpiacának bevezetését. A világ tehát továbbra is kettészakadt: miközben Európa egyre inkább karbonalapú gazdasági rendet épít, mások még mindig az energiaárak és a politikai költségek miatt haboznak követni.
