Kezdetben a párizsiak körében egyáltalán nem aratott osztatlan sikert az Eiffel-torony, sőt, sokan kifejezetten ellenezték ezt a merész építményt.

Goldfinger Ernő nehéz személyisége miatt még a szomszédai sem tudtak vele megbarátkozni, sőt, sokan kifejezetten távolságot tartottak tőle.

1832. december 15-én látta meg a napvilágot Dijon városában, egy jómódú család gyermekeként. 1855-ben a párizsi mérnökképző intézetben végezte tanulmányait, ahol diplomát szerzett. Munkássága során a vasszerkezetekre, különösen a hidak tervezésére specializálódott. Első jelentős sikerei után 1868-ban megalapította saját vállalkozását Levallois-Perret-ben.

Egyike volt azoknak, aki a nehéz és kevéssé rugalmas öntöttvas elemek helyett jóval teherbíróbb, hengerelt acélból készült, szegecselt rácsos szerkezeteket alkalmazott.

Munkatársaival tervezte az 1867. évi párizsi világkiállítás gépeket bemutató, hatalmas, boltíves csarnokát és a dél-franciaországi Truyére folyót 162 méteres acélívvel átívelő, 400 méter hosszú Garabit-viaduktot, amely sokáig a világ legmagasabb hídja volt.

Nemzetközi szinten számos jelentős megbízást teljesített, ő volt a New York-i Szabadság-szobor tartószerkezetének megálmodója, valamint részt vett a Panama-csatorna különböző hídjainak és zsilipjeinek tervezésében is.

Magyarországon irodánk felelős a budapesti Nyugati-pályaudvar, a Margit-híd és a szegedi Tisza-híd vasszerkezeti terveinek megalkotásáért.

Az Eiffel-torony, amely a leghíresebb építményévé vált, az 1889-es párizsi világkiállításra készült, és mindössze két év alatt épült meg. Érdekesség, hogy bár Gustav Eiffel neve fémjelezte a tornyot, a valós tervezője a svájci Maurice Koechlin volt. Párizs városa hétszáz javaslat közül válogatta ki ezt a különleges tervet, amely azóta a francia főváros ikonikus szimbólumává vált.

A római Szent Péter-bazilikánál vagy a gízai piramisoknál kétszer magasabb, 300 méteres (ezer láb) torony egy időben a világ legmagasabb építménye volt. Ez a lenyűgöző szerkezet csak 1930-ban vesztette el ezt a címet, amikor a New York-i Chrysler Building átvette a vezetést.

A munka 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, 7,5 millió frankba került, és ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden szakaszát fényképezték.

A háromezer fős munkáscsapat összesen két és félmillió szegeccsel illesztette össze a 18038 darab, egyenként tíz méteres előre gyártott elemet. A kész szerkezet lenyűgöző, 7300 tonna súlyú lett.

A vállalkozása globális szinten számos megbízást nyert el.

A torony négy erős pilonra támaszkodik, melyek mindegyike stabil alapba van rögzítve. A lábak között húzódó 76 méteres fesztávú boltívek csupán esztétikai célt szolgálnak, hozzáadva a szerkezet látványához. E különleges torony a maga korában jelentős ellenérzéseket váltott ki; sokan úgy vélték, hogy elcsúfítja Párizs ikonikus panorámáját, és egy hatalmas monstrumnak számított.

A táviratozás fejlődése során egyre fontosabb szerepet kapott, kezdetben rádióreléként működött, majd fokozatosan rádió- és végül tévéadások közvetítésére is alkalmassá vált.

Az idő múlásával a műalkotás esztétikai értékei is fokozatosan megkérdőjelezhetetlenné váltak. Napjainkban már nem csupán egy építmény, hanem Párizs ikonikus jelképe, a város egyik legfőbb vonzereje. Egy 2012-es tanulmány alapján Európa leglátogatottabb műemlékének számít, évente körülbelül nyolcmillió látogató érkezik hozzá, és a becslések szerint értéke eléri a 435 milliárd eurót.

Aimé Morot 1905-ös festménye lenyűgöző látképet nyújt az építészet mesterei előtt. A művész mesterien ragadja meg az építész karakterét, miközben a háttérben a korabeli építkezések és technikai újítások szellemisége is megjelenik. A színek és formák harmonikus összjátéka egy olyan atmoszférát teremt, amelyben az alkotó szellem és a művészet iránti szenvedély egyaránt érezhető. Morot festménye nem csupán a látványt rögzíti, hanem az építészet mélyebb értelmét is kifejezi, így a nézőt arra ösztönzi, hogy elmerüljön az alkotás mögött rejlő gondolatokban és érzésekben.

Eiffel nem csupán építész volt, hanem a légáramlatok tudományának is elkötelezett kutatója. Párizs közelében, Auteuil-ban hozta létre az első laboratóriumot, amely kifejezetten az épületek aerodinamikai vizsgálatára specializálódott. Itt végezte el az első kísérleteket, amelyek során a levegő mozgásának hatásait tanulmányozta az építményekre. Emellett ő indította el az aerodinamikai kutatásokat segítő szélcsatorna konstrukcióját is, amely forradalmi újítást jelentett a tudományágban.

A világhírű francia mérnök arcképe és az ő nevét viselő torony 1996-tól kezdve egészen az euró bevezetéséig a 200 frankos bankjegy egyik kiemelkedő dísze volt.