"Ki kell fejeznünk az ő igazságukat" - nyolcvan év távlatából is visszhangzanak a lágerek hangjai, mintha a múlt még mindig velünk lenne.

Hadikfalviné Mányoki Elza beszámolt róla, hogy egy nagymányoki elhurcolt fogoly a börtönévei alatt naplót vezetett, amely csodával határos módon megőrződött.

Örömmel tölt el, hogy ezek a feljegyzések, fényképek és emléktárgyak most már a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatók. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a nagyközönség számára elérhetővé váljanak, és kutatásra is felhasználhatók legyenek.

Betekintést nyerhettünk általa abba is, hogyan jutottak a fogvatartottak papírhoz, milyen eszközökkel tudtak feljegyzéseket készíteni és miként sikerült mindezt az ellenőrző pontok szigorú rendszere ellenére később hazacsempészniük.

Emlékezzünk azokra, akik elvesztek, és tartsuk életben az emléküket szívünkben. Az áldozatok történetei emlékeztetnek bennünket a bátorságra, a szenvedésre és a reményre, amely sosem halványul el. Az ő nevük, és az általuk hozott tanulságok örökké velünk élnek, formálva jövőnket és utunkat. Tisztelet az emléküknek, amely inspirál minket, hogy egy jobb világért küzdjünk.

A múzeum részéről W. Müller Judit, történész főmúzeológus is felszólalt:

Jelenleg egy különleges kiállításon dolgozunk, amely tiszteletet ad a Málenkij-robot áldozatainak. Ez a tárlat tavasszal nyitja meg kapuit. Az emléktárgyak, amelyeket a pécsi német önkormányzat bocsátott a rendelkezésünkre, méltó helyükre kerülnek, és az általunk kutatott családi levelek, dokumentumok is bemutatásra várnak. Küldetésünk, hogy mindezt megőrizzük az utókor számára, hogy a múlt tanulságai ne merüljenek feledésbe.

A történész kifejtette:

Több mint húsz éve mélyedek el ebben a fájdalmas és megpróbáltató témában. Részben ennek az az oka, hogy az anyai nagymamám is az elhurcoltak között szerepelt. Különösen fontos kiemelni, hogy ezek nem haláltáborok voltak, hanem munkatáborok – ám az emberi élet értéke itt semmit sem számított. Az egyetlen fény, ami az embereket életben tartotta, az a remény volt, hogy egy nap visszatérhetnek otthonukba.

A megemlékezést egy rövid dokumentumfilm vetítése zárta, amely a szovjet munkatáborok mindennapjait engedett betekintést.