Kilencven esztendős lenne a rockzene ikonikus alakja, aki örökre megváltoztatta a zenei tájat és a kultúrát.

Koldusszegény hátterből indult, de a tehetsége olyan mértékű volt, amilyennel talán senki más nem büszkélkedhetett a popzene világában. Elvis Presley szerdán ünnepelné kilencvenedik születésnapját, de sajnos már közel 48 éve nincs közöttünk a Király. Nevéhez olyan örökzöld slágerek fűződnek, mint a Hound Dog, a Jailhouse Rock, a Love Me Tender, az Are You Lonesome Tonight? és a Blue Suede Shoes. Öröksége felbecsülhetetlen, és biztosan eljut a következő generációkhoz is, akik tovább viszik zenei hagyatékát.

Két híresség halála élénken él bennem, hiszen pontosan emlékszem, hol voltam és mit csináltam, amikor megtudtam a szomorú hírt. Az egyik Grace Kelly, a másik Elvis Presley. Nincs szükség erősebb bizonyítékra, hogy megértsem, mennyire fontosak voltak számomra. Grace, a gyönyörű philadelphiai milliomos lánya, aki filmsztárként ragyogott, majd monacói hercegnőként élt tovább, a Délidő és a Hátsó ablak című filmekben játszott szerepeivel teljesen elvarázsolt. Elvis pedig... hát, az ő neve magáért beszél. Az ő hatása és varázsa mindannyiunk szívében ott él.

1977-et írtuk, és életem első nyugati útján voltam, hamisított Interrail vasúti igazolvánnyal (lásd még Török Ferenc ikonikus filmjét, a Moszkva tér című mozit), közgázos cimboráimmal. A hamisított Interraileket Tapír csúfnevű évfolyamtársunktól vettük jelképes összegért. Jelképes volt, mert az ötszáz forintoson, amennyiért vettük, rajta volt a Magyar Népköztársaság jelképe. (Copyright: Moldova György) Augusztus 17. volt, Inverness felé döcögtünk a vonattal, éppen elkezdtem lapozgatni a glasgow-i pályaudvaron vett Daily Mirrort, de már a címlapon kiszúrta a szememet az öles cím:

Természetesen, hogy teljesen ledöbbentünk, hiszen a mi generációnknak ő volt a megkérdőjelezhetetlen Király, nem Zámbó Jimmy.

Elvis Presley kilencven évvel ezelőtt, 1935. január 8-án látta meg a napvilágot. Képzeljük csak el, hogy még mindig közöttünk lenne, hiszen a korának más nagy alakjai, mint Jerry Lee Lewis, mindössze két éve távoztak az élők sorából, míg Brenda Lee és Wanda Jackson ma is aktívan jelen vannak a zenei világban. Elvis azonban 42 éves korában hagyott itt minket. Menedzsere, Parker ezredes, aki egyszerre volt támogatója és kihasználója, úgy fogalmazott, hogy bár fizikailag eltávozott, a szelleme örökké velünk marad.

1935. január 8-án, a Mississippi állambeli Tupelóban, hajnal előtt nem sokkal, Gladys Presley életet adott ikerfiai számára. Az elsőszülött, Jesse Garon sajnos már eltávozott ebben a világban, de 35 perccel később megszületett az egészséges kisfiú, akit Elvis Aaron néven kereszteltek meg. Ezzel a pillanattal kezdetét vette a zene történetének egyik legmeghatározóbb fejezete, hiszen a kisfiú, aki később a világ leghíresebb popsztárja lett, a színpadra lépve örökre megváltoztatta a zeneipart.

Akkoriban még senki sem sejtette, hogy Elvis a Presley házaspár, Vernon és Gladys egyetlen fia lesz.

Ahogy az ilyen helyzetekben gyakran megtörténik, amikor ikrek érkeznek a világra, de az egyikük sajnos már az élet küszöbén távozik, az életben maradt testvér szívében egy életen át tartó bűntudat gyökerezik. Folyamatosan azon rágódik, hogy ő talán felelős a másik elvesztéséért, és ez a súlyos érzés végigkíséri az útját.

Elvist mélyen megviselte ikerbátyja, Jesse halála, amikor tudomást szerzett arról, hogy testvére sosem látta meg a napfényt. Ez az esemény örökre nyomot hagyott benne; a bűntudat sötét árnyékaként kísérte minden lépését. Gyakran osztotta meg másokkal, hogy nem érzi magát egésznek, mintha egy része folyamatosan hiányozna az életéből. Jesse emléke mindig ott lebegett a gondolataiban, egy ismeretlen arc, akit sosem ölelhetett magához, de akinek a hiánya mélyen belenyomta a bélyegét a szívébe.

Életrajzírói szerint Elvis úgy hitte, hogy bátyja halála okozta nála a magányosság és elszigeteltség érzését. Nem véletlen, hogy ezek a témák visszatérő motívumai voltak nemcsak a slágereinek, hanem az életének is. De biográfusai és közeli ismerősei még ennél is tovább mennek;

Bár közvetlen bizonyítékok nem támasztják alá, hogy Jesse "kísértete" volna Elvist a természetfeletti értelemben, a bátyja elvesztése kétségtelenül súlyos pszichológiai és érzelmi terhet rótt az énekes vállára. Ez a nehezen elviselhető teher valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy Elvis a kábítószerek világában keressen menedéket, miközben a mentális problémáival küzdött.

Presleyék rendkívül nehéz körülmények között éltek, és arra sem futotta, hogy még egy aprócska koporsót is vásároljanak Jesse számára. Így hát a kisfiút egy cipősdobozban helyezték végső nyugalomra a tupelói Priceville temetőben, a nagynéni és Vernon nagyapja mellett. A kis test azóta is ott pihen, a cipősdobozban, mivel a szülők úgy döntöttek, hogy nem kívánják megzavarni a békéjét. Akármi is a valóság, a család szeretettel őrizte Jesse emlékét, és Elvis sosem tudta igazán feldolgozni bátyja elvesztését. Ki tudja, hogyan alakulhatott volna a történelem, ha Elvisnak van egy ikertestvére, aki hozzá hasonlóan tehetséges, vagy talán még nála is kiemelkedőbb...

Elvis születésének otthona egy különös történetet rejt magában: Vernon, az édesapa, saját kezűleg emelte fel a házat, mindössze 180 dollárnyi építőanyag kérése árán. Ebből a pénzből indult el az álom, ami nem sokkal később, a kis Elvis világra jötte után máris a valóság bonyolult útvesztőjébe vezetett. A családot hamarosan el kellett hagynia a háznak, mivel a hitel törlesztése túlzott terhet jelentett számukra. Különösen fájdalmas volt ez, hiszen az apa, Vernon, Elvis hároméves korában börtönbe került egy csekkhamisítás miatt. Ironikus módon a csekk mindössze 4 dollárról szólt, de a következmények súlyosak voltak, és ezzel megpecsételődött a család sorsa.

A tupelói szülői ház máig vonzza a látogatókat, évente százezrek keresik fel ezt a helyet, amely Elvis Presley gyökereit idézi. A jó hír az, hogy Memphis és Graceland, a későbbi impozáns Elvis-birtok, csupán 115 mérföldnyire található. Így akik Gracelandbe látogatnak, gyakran egy rövid kitérőt tesznek Tupelóra is, hogy még közelebbről megismerhessék a legendás énekes fiatalkori otthonát.

A család 1948-ig Tupelóban élt, majd a jobb élet reményében Memphisbe költöztek. Elvis első gitárját 11 éves korában kapta, amelyet édesanyja 7 dollár 95 centért vásárolt egy helyi vegyesboltban, ahol egyébként ő maga is dolgozott eladóként.

A kisfiú tehetsége hamar feltűnt, és már tízévesen díjat nyert egy alabamai tehetségkutatón, igaz, csak ötödik lett, a nyeremény pedig öt dollárt tett ki. Elvis, a szemüveges kiskölyök olyan apró volt, hogy fel kellett állnia egy székre, hogy elérje a mikrofont... Ezekben az években a feketék blues éneke és a country alakították a kis Elvis zenei ízlését.

A fiatal Presley életét és karrierjét meghatározó találkozás 1955. február 6-án történt. Ezen a napon két fellépése volt a bandájával a memphisi Ellis Auditoriumban. A húszéves Elvis már nem volt ismeretlen, ráadásul már menedzselték is, Bob Neal személyében, aki ismerte a kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező Tom Parkert, az Ezredest. Még 1955 januárjában együtt elmentek Louisianába megnézni Elvis egyik fellépését, de még nem elegyedtek szóba az énekessel. Viszont 1955. február 6-án a két memphisi koncert között áthívták a szomszédos kocsmába, és ott egymás tenyerébe csaptak.

1956. március 15-ig Elvist Neal és Parker együtt menedzselte, de aztán már az ezredes lett Presley kizárólagos impresszáriója. Azt nem lehet mondani, hogy a szerződés különösképpen előnyös lett volna Elvisnek,

A bevétel volt az, ami igazán számított. Elvis karrierje fenomenális tehetségének és Parker páratlan kapcsolati hálójának köszönhetően szinte rakétasebességgel indult be. 1956. január 28-án debütált az első fellépésével egy országosan sugárzott tévéműsorban, a Dorsey fivérek "Stage Show"-jában. Ekkor már szupersztárrá vált. Az adásban felcsendültek a Tutti Frutti, a Heartbreak Hotel és a Blue Suede Shoes slágerek, a közönség pedig teljesen el volt ragadtatva a 21 éves, vonzó és magával ragadó hangú fiatalembertől. Az igazi áttörés az Ed Sullivan Show volt, és innen már nem volt megállás a karrierjében.

1958-ban Elvis Presley megkapta behívóját. Bár megtehette volna, hogy speciális szolgálatra osztatja be magát, és csak énekel a katonáknak, menedzsere, Parker ezredes rábeszélésére vállalta a rendes katonai szolgálatot, ami nagyon is jót tett az imázsának. Mármint, hogy semmilyen protekcióval nem élt.

Elvis a Német Szövetségi Köztársaság amerikai megszállási övezetében szolgált, Bad Nauheim városában, ahol megismerkedett későbbi feleségével, az akkor 14 éves Priscilla Beaulieu-vel, és ami jóval nagyobb baj: az ajzószerekkel is, amelyek élvezete élete végéig elkísérte.

Elvis Presley 1958. január 20-án lett volna kötelezően behívva a katonaságba, azonban a King Creole című film forgatása közepette kérte és megkapta a halasztást. Így végül 1958. március 24-én vonult be, amely nap a rajongói körében csak Fekete Hétfőként vált ismertté.

Elvis leteszi a katonai esküt

Az 1958-as esztendő fekete év volt Elvisnek, de nem a hadsereg miatt, hanem mert augusztus 14-én édesanyja májzsugorban meghalt.

Németországban Elvis különleges engedélyt kapott, amely lehetővé tette számára, hogy a laktanya helyett a Grünewald Hotelben szálljon meg. Ez idő alatt szerződéseket kötött a 20th Century Fox-szal és a Paramounttal, hogy filmekben szerepelhessen, emellett az RCA-val is megállapodásokat írt alá lemezek kiadására. Sajnos, a befeszített tempó miatt egyre inkább rászokott az amfetaminra, ami segített neki elnyomni a fáradtságot. A katonai szolgálat alatt Elvis a karate iránt is érdeklődni kezdett, és kiemelkedő tehetséggel bűvölte el a harcművészetek világát.

1960. január 20-án őrmesteri rangra emelték, majd január 5-én hivatalosan is leszerelt. Pályafutása során énekstílusa és repertoárja jelentős változásokon ment keresztül. Továbbra is hű maradt a rock and rollhoz, olyan slágerekkel, mint "Stuck on You", "Such a Night" és "Little Sister", ám ekkor kezdett balladákat is előadni, mint például az "Are You Lonesome Tonight?" és a "Can't Help Falling in Love". Ezen kívül pop-áriákra is váltott, mint az "It's Now or Never" és a "Surrender", ami hozzájárult ahhoz, hogy népszerűsége még inkább megnőjön.

Eközben bőszen filmezett, Parker ezredes hajcsári tevékenysége következtében összesen 31 filmet forgatott 1956 és 1969 között, amelyek nem vonultak be minden idők legjobb alkotásai közé. Viszont kasszasikert jelentettek, dőlt a pénz. (Amelynek a fele Parker zsebébe vándorolt.) Miközben a filmek a gagyi kategóriába tartoztak, azért olyan sztárokkal forgatott együtt, mint Charles Bronson, Ursula Andress, Barbara Stanwyck, Raquel Welch vagy Walter Matthau.

1967. május elsején, a neonfények és a szerencsejáték városában, Las Vegasban, Elvis Presley feleségül vette a fiatal Priscillát, aki ekkor már 22 éves volt. Priscilla nevét leginkább a Csupasz pisztoly filmsorozatból ismerhetjük, és ma is aktívan él, már 79 éve. Ezt követően, 1968. február elsején, boldog pillanatokkal gazdagodott a házaspár, amikor megszületett egyetlen gyermekük, Lisa Marie, aki örökségüket és történetüket továbbvivő generáció képviselője lett.

Lényegében fehér bőrszíne ellenére a feketék zenéjét interpretálta, miközben erotikus csípőmozgásával, amely abban az időben szentségtörésnek számított, új dimenziót nyitott a rock and roll világában, felfedve annak intenzív szexuális energiáját. Az egyik legjelentősebb slágere, a Hound Dog, ma már nosztalgikus emlék, ám hatvan évvel ezelőtt forradalmi újításként és provokatív gesztusként robbant be a zenei életbe.

Élete végső évtizedében Elvis Presley inkább Las Vegas fényei és szórakoztatási szenzációi között mozgott, mintsem hogy a rockzene ikonikus alakjaként emlegetnék. A show business fővárosába, Las Vegasba való beköltözése után egyre inkább eluralkodtak rajta a stimulánsok iránti szenvedélyei. Végül, 1977. augusztus 16-án, Gracelandben, memphisi otthonában szívelégtelenség következtében hunyt el. Elvis mellett mindig ott volt saját orvosa, Dr. George Nichopoulos, aki szinte korlátlanul írt fel számára gyógyszereket, hogy a sztár bármikor elérhesse azokat. Dr. Nichopoulos rendszerint három nagy táskával kísérte a hírességet, tele gyógyszerekkel, hogy az énekes bármikor hozzáférhessen a szükséges szerekhez. Elvis utolsó húsz hónapja alatt orvosa szerint összesen 12 ezer pirulát vett be, ami napi átlagban húsz tablettát jelentett.

Amikor Elvis elhunyt, orvosát bíróság elé állították a gyógyszer-túladagolás vádjával. A per végül az orvos felmentésével zárult, mivel a szakértők megállapították, hogy az énekes szívbetegsége miatt amúgy is bekövetkezett volna a tragédia.

Elvis Presley öröksége felbecsülhetetlen, és nem csupán a pénzügyi aspektusokra utalok. Hatása a mai zene- és kultúrtörténetre még mindig érezhető, sőt, olyan mértékben, hogy Baz Luhrmann, a híres ausztrál filmes, 2022-ben a legendás énekes életét feldolgozó filmet készített, amelyben Austin Butler és Tom Hanks játssza a főszerepeket. E film révén újra életre kelnek Elvis ikonikus pillanatai, és a fiatalabb generációk is megismerhetik az elfeledhetetlen művész zenei örökségét.

Elvis él, ahogy gyakran mondják, és valóban, a popkultúra szövetében olyan nyomot hagyott, amely soha nem tűnik el. Emléke örökké él, mint a zene, amelyet teremtett, és a stílusa, amely generációkat inspirált.