"Magyar Péter nem éppen János vitéz."
Politikai szempontból a Tisza nem hoz magával forradalmi újdonságokat, csupán egy új arcot a vezetésben. Elképzelhető, hogy a helyi csoportokból egy új típusú működés bontakozik ki, ahol a résztvevők aktívan átveszik az irányítást. Jelenleg azonban ezt még nem tapasztaljuk. Ezt fejtegeti Papp Réka Kinga, az Eurozine magazin főszerkesztője.
A politikai erők egymásra licitálva járják a vidéket a madjarosch országban, mintha csak egy színpadi előadás résztvevői lennének. A bukolikus képzelet színpadán a NER földesúri modora ütközik Gyurcsány Ferenc országjárásának burzsoá leereszkedésével. De a nézőknek, úgy tűnik, nincsenek győztesek; csak a szavak és ígéretek zűrzavara marad.
Valóban, óriási bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki lemerészkedjen a Széchenyi-hegyről vagy a Rózsadombról – és még inkább az Orbán-hegyről ne is beszéljünk! A Fidesz már évtizedek óta berendezkedett a magyaros motívumok dzsungelében. Orbán magát falusi miniszterelnöknek titulálta, pálinkás demizsonnal a hóna alatt vonult végig az identitáspolitika színes táján, büszkén hangoztatva falusi gyökereit, mint valami magyarságigazolványt.
A pacalversenyek és kolbásztöltő fesztiválok látogatása világos üzenetet közvetít: megérkeztek az urak, akik méltóztatnak élvezni a kezed munkájának gyümölcsét, miközben te hálás lehetsz, hogy egy pillanatra megérezheted a hatalom közelségét. Nincs kétség, az államtitkár nem fog beállni disznóbelet mosni a vágás során; ő inkább pálinkázik és diskurál. Olyan környezetben tölti az idejét, ahol a kezét csak olyan szennyesbe meríti, akinek a éves jövedelme alig éri el azt az összeget, amennyit ő egyetlen luxusórára költ.
Móricz-regénybe illő ez a "ZsV", azaz zsebben van tempó: itt urak vannak és alattvalók, és az egyetlen megengedett viselkedés az erősebbekhez törleszkedés. Akiket pedig ez nem elégít ki, azoknak a propaganda készségesen kijelöli az ellenséget is: a NER kommunikációs gépezete alig burkolt antiszemitizmussal és nyílt értelmiségellenességgel keresztelte "körúton belüli" ellenállónak az összes ellenzékit. Ennek a legszebb példája, amikor a Táltos utcában, az egykori budai nyilasházban felnőtt Bayer Zsolt kioktatja vidéki magyar virtusból a mosonmagyaróvári Pottyondi Edinát.
