Anyma vizuális berobbanása a Szigeten egy másik univerzumba kalauzolt minket. Az élmény olyan volt, mintha a valóság határvonalait átlépve egy új dimenzió varázsába merültünk volna.

A Sziget Fesztivál idei egyik legnagyobb dobása ezúttal nem egy gitárszólóval vagy popslágerrel rúgta be az ajtót, hanem egy teljes értékű audiovizuális világként robbant be a nagyszínpadra. Anyma, a melodikus techno és a digitális látvány határfeszegető mestere ugyanis olyan show-t hozott Magyarországra szombaton, amely egyszerre volt tánc, videoklip és high-tech művészeti installáció. Így a Las Vegas-i Sphere után Budapest közönsége is megtapasztalhatta, mit jelent az, amikor a zene nemcsak hallatszik, hanem látszik is. Ugyan kicsit kisebb és másabb, de a mienk.

Szombat este a Sziget nagyszínpad előtti dühöngő egészen új dimenzióját tárta fel, eltérően az eddigi fesztivál estéktől. Délután azonban semmi nem utalt erre a változásra. A hatalmas tér különböző fellépői a perzselő hőség és a korai időpont miatt nem tudtak akkora közönséget vonzani a napos színpad elé, mint az előző napokban. Mielőtt azonban bármiféle kritikát fogalmaznánk meg, érdemes hangsúlyozni, hogy a fellépők teljesítménye és a fesztiválozók lelkesedése ezúttal sem maradt el, csupán valószínűleg a kánikula és az esti programok figyelembevételével sokan inkább takarékra állították az energiájukat az éjszakai eseményekre.

Mindez azt eredményezte, hogy míg kilenc óra előtt a nagyszínpad előtti területen annyi zsebkendőt el lehetett volna ejteni, hogy a fesztivál szervezőinek a csőd is a nyakukba szakadna, addig a szombat esti negyed tízkor kezdődő headliner, Anyma koncertje alatt a dühöngő és környéke annyira zsúfolttá vált, hogy egy egyszerű italpulthoz vagy a mosdóhoz is komoly kihívás volt eljutni, anélkül hogy valakinek a lábára lépnénk, vagy éppen tolakodva próbálnánk utat nyerni. De hát végül is, "mi ebben a meglepő?", kérdezhetnénk, hiszen mindenki azért gyűlt össze, hogy átélje a bulizás örömét.

Minden adott volt ahhoz, hogy egy igazán különleges élményben legyen részünk: a testre szabott vizuális elemek és a fények már a show kezdetén világossá tették, hogy itt nem egy átlagos DJ-setről van szó, és a nagyszínpados headliner fellépés is messze túlmutat a megszokott kereteken. A DJ pultot LED-fények fonták körbe, mintha minden egyes színpadra került elem – csavar, panel, lécek – az előadás szerves részét képezte volna, és valóban így is volt; minden apró részlet az olasz-amerikai lemezlovas egyedi vizuális világát tükrözte. Mégis, egy régi kérdés keringett a fejemben, amely már évek óta foglalkoztatott a Szigettel kapcsolatban: hogyan képes egy elektronikus művész a nagyszínpadon is elvarázsolni a fesztivál sokszínű közönségét?

A Sziget Fesztivál híres arról, hogy már a kezdetektől fogva a zenei sokszínűség ünnepe: itt mindenki találhat magának valót, legyen szó rockról, popról, indie-ról, rapről, elektronikus műfajokról vagy akár világzenéről. Azonban az utóbbi évek eseményei és a szombat esti látványosságok azt jelezték, hogy a zenei ízlések, akárcsak a globális trendek, némileg átalakulóban vannak. Az elektronikus zene, különösen a melodikus techno és a progreszív house különböző stílusai, már nem csupán a dedikált elektronikus helyszíneken találhatóak meg, hanem a főidőben a nagyszínpadon is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak.

a Delta District varázsa nem csupán a zenei stílusok sokszínűségében rejlik, hanem abban a különleges atmoszférában is, amelyet a látogatók és az előadók egyaránt megteremtenek. A Sziget idei eseményein a korábban inkább a háttérbe szorult underground műfajok most már a középpontba kerültek, és a Yettel Colosseum körüli tánctér szívében valódi ünneppé váltak a bulik. A délutáni órákban már a tömeg vibráló energiája jelezte, hogy valami különleges készül. A raklapokból összeállított tánctér mellett az emberek nem csupán bulizni, hanem egy közösség részévé válni is érkeztek. A szombati nap folyamán pedig a szervezők kreativitása határtalan volt, hiszen a körépület falai között már nem csupán a zenére, hanem a mozgásra és a szabad önkifejezésre is helyet kaptak. Az este folyamán tehát nem csupán a zeneszámok, hanem a közönség lelkesedése is fergeteges volt, ami újra és újra megerősítette a Delta District különleges helyét a Sziget fesztivál palettáján.

Ezért bár sokak számára, akik nem éppen a műfaj elkötelezett hívei, meglepő lehetett, hogy Anyma neve felbukkant olyan világhírű popsztárok között, mint Shawn Mendes vagy a ma este fellépő Post Malone, mégis teljesen érthető, hogy van igény arra, hogy a nagyszínpadon is bemutatkozzanak az elektronikus zene legkomplexebb, látványban is ambiciózus formái. Ennek alapja, hogy a Sziget közönsége rendkívül nyitott, és mára már nem idegenkedik attól, hogy a nagyszínpad időnként olyan élményeket kínáljon, amelyeket korábban csupán prémium elektronikus fesztiválok vagy klubrezidenciák tudtak felmutatni.

A fent említett laikus fesztiválozók ugyan már vélhetően egy gyors keresést megejtettek, amikor Anyma neve feltűnt a programban, azonban egy kis fejtágítás azokra is ráfér, akik a fesztiválozás helyett ebből a cikkből igyekeznek felvenni a lépést a kor trendjeivel. Anyma, azaz becsületes polgári nevén Matteo Milleri, nem egy tipikus DJ-sztori főszereplője. A már sokszor említett szóló projekt az évekkel ezelőtt saját karrierbe kezdő Tale of Us duó egyik tagjának alteregója, amely alatt a melodikus techno, a progresszív house és az igazán ritkán szóba kerülő ambient elektronikus műfajok találkoznak. Milleri zenei megközelítése arról ismert, hogy a ritmusszekcióval erősen, de kifejezetten kreatívan dolgozik, a zene mellett pedig különösen nagy hangsúlyt fektet a vizuális elemekre, amelyek teljesen elvarázsolják a nézőt - ezek miatt pedig még a laikusok által monoton "tuctucnak" ható alapok is izgalmas, mozgalmas formát öltenek. Ez a dinamika pedig érzékelhető volt a Szigeten is.

Hiába van szó lemezlovasról, Milleri esetében a hangzásnál talán még fontosabb a megálmodott, majd gondosan megalkotott látvány. Ezúttal a nagyszínpad óriás kivetítői mellett még a Dj-pult körül is LED-szövet húzódott, a fények és a vizuális elemek pedig nem mint egyszerű dekorok, hanem a show szerves részleteiként jutottak igazán fontos szerephez. Itt ugyanis az animációk, a videók, a képek, a lézerfény és a CGI-elemek is precízen időzített, elhagyhatatlan elemei az Anyma-életérzésnek: a hangokra reagáló formák és a ritmusra robbanó textúrák vizuálisan is egy másik univerzumba repítettek bennünket.

Ezek a vizuális elemek természetesen nem csupán a Sziget-fellépés sajátosságai, de Anyma esetében nélkülük talán még mindig a legjobb DJ-k árnyékában próbálna érvényesülni. A látvány tehát olyan aspektus, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, főleg ha a kritikai megközelítés is nehézkes.

Talán már senkinek nem kell különösebben bemtuatni a Las Vegas-i csodalétesítményt, a Sphere-t, amely Anyma eddigi pályafutásának talán eddigi legnagyobb vizuális durranásainak adott otthont. Nem véletlen, ugyanis a gömb alakú létesítmény egésze egy nagy kivetítő, így minden oldalról az élmény részese lehet a közönség. Így nem meglepő, hogy ezek a fellépések kifejezetten jól megmutatták azt is, mekkora vizuális munka áll minden egyes show mögött, aminek Anymához van köze. Persze itt a Szigeten nem álltak rendelkezésre a Sphere speciális lehetőségeihez kötött technológiák (360 fokos wraparound LED-felület, óriási kiterjedésű fal stb.), de a fellépés magját ezúttal is ugyanaz a gondosság és technikai igény biztosította: részletes CGI, AI-kiegészítések, volumetrikus mozgásrögzítés, fénykezelés és valós idejű renderelés - ez azt jelenti, hogy nem kell előre hosszasan feldolgozni a képet, hanem a látvány gyorsan, folyamatosan változik a bemenetek, például a kamera mozgása, karakterek animációja, fények változása alapján.

A technikai eszköztárból érdemes kiemelni az olyan valós idejű renderelők használatát, mint az Unreal Engine 5 (az Epic Games által fejlesztett, korszerű, valós idejű 3D grafikai motor), amely lehetővé teszi a részletgazdag, dinamikus környezetek villámgyors és részletes létrehozását és a fénykezelés valós idejű változtatását is.

Emellett a tökéletes látvány elérése érdekében Anyma csapata AI-eszközökkel készít animációkat és generatív design-elemeket, amelyek a zenére reagálva formálódnak: nem pusztán előre renderelt jelenetekről van szó, hanem valós idejű, a hanghoz és a közönséghez kapcsolódó játékokról is. Ezekből ugyan talán kevesebb volt - ha egyáltalán volt - a budapesti fellépésen, az azonban biztos, hogy mindezek együttesen adják azt a hibrid, "bio-mechanikus" esztétikát, ami Anyma világát jellemzi.

A Sziget fesztiválon a megoldások kétségtelenül a szabadtéri rendezvények praktikus kereteihez alkalmazkodtak: hiányzott a teljes 360°-os wrap-LED burkolat, ám a vizuális koncepciók - mint az AI-vezérelt animációk, a részletes CGI-textúrák, valamint a mozgásra hangolt fényjáték - mégis megvalósultak, így a színpad és a pult is szerves részévé vált a látványvilágnak.

A szombati Anyma-buli közönsége rendkívül beszédes reakciókat mutatott, amelyek két fő szempontból is figyelemre méltók. Először is, a helyszínen egy fiatalokkal tarkított, lelkes tömeg gyűlt össze: a dj fellépése előtt a tánctér szinte roskadozott a nézőktől, akik nem csupán passzívan figyelték a kivetítőt, hanem egyértelműen átadták magukat a zene által keltett élményeknek. Ez jól tükrözi, hogy az elektronikus zene, ha ügyesen van tálalva vizuálisan, képes magához vonzani a közönséget még a nagyszínpadokon is. Másodsorban, számos kommentet olvashattunk arról, hogy ennek a zenei stílusnak talán még jót tett volna, ha a legtrendybb klubok hangulatát idéző helyszíneken marad. Azonban nem kell elkeseredni, hiszen ez a kettősség teljesen normális: a technológia és a művészi koncepció találkozása gyakran hoz magával szórakoztatást, de néha vitákat is generál.

Az üzenet mostantól minden eddiginél világosabbá vált, lehetővé téve, hogy a Sziget sokszínűsége ne csupán fennmaradjon, hanem új dimenziókat is nyerjen. Egy ilyen nagyszabású fesztivál nem csupán a fellépők névsorát vonultatja fel, hanem képes új művészeti formák felfedezésére is. Olyan audiovizuális történeteket kínál, ahol a közönség nem csupán passzív szemlélő, hanem szinte teljesen "belép" a mesébe, és aktívan részese lesz az élménynek.

De vajon megérte-e Anymát a nagyszínpadra hívni? Szerény véleményem szerint határozottan igen. Ezúttal azonban nem csupán azért, mert mindenki számára érthető vagy kedvelhető lenne ez a műfaj, hanem mert a fesztiválnak kötelessége tükrözni a zenei kultúra aktuális állapotát. Az Anyma által képviselt vizuális-zenei hibrid manapság óriási népszerűségnek örvend, és olyan élményt nyújt, amit a közönség többsége keres: nem csak egy koncertet, hanem egy komplex, technológiával és történettel átszőtt vizuális kalandot. Ráadásul a nagyszínpad vonzereje nem csupán a klasszikus nevek felvonultatásában rejlik, hanem abban is, hogy mindig képes új és merész dolgokat bemutatni.