Megérkeztek a különleges, tetovált medveállatkák!
Futurisztikus nanotechnológiával hoztak létre ábrákat medveállatkákon, ami fontos előrelépést hozhat a gyógyításban. Rick Deckard elégedetten bólintana.
A nyolclábú medveállatkák, más néven tardigrádok, a Föld legkitartóbb élőlényeiként híresek. Képesek elviselni a sarkvidékek fagyos hőmérsékleteit, a hatalmas nyomást, sőt még az emberre halálos sugárzás ezerszeresét is. De nem csak a Földön, hanem a világűrben is megállják a helyüket, sőt, még akkor is életben maradnak, ha puskából lőnek rájuk! A tudomány világában ez a különleges képesség folyamatos csodálatot kelt, így a kutatók mindig újabb és újabb kísérletekkel próbálják feltérképezni e rendkívüli lények titkait.
A Dán Műszaki Egyetem munkatársa, Ding Zhao optikai mérnök által vezetett kutatás során felfedezték, hogy a kis élőlények nem csupán extrém környezeti feltételeknek vannak kitéve, hanem...
Az eredmény valójában nem csupán a medveállatkákról szólt, hanem sokkal inkább az elektronsugaras nanolitográfia lenyűgöző világáról. Ennek az izgalmas technológiának egy új irányzata a jéglitográfia, amelyet Zhao és csapata körülbelül hat éve folyamatosan finomít és fejleszt.
A medveállatkák éppen a jég hatására kerültek a figyelem középpontjába, hiszen a fagyasztásra úgy reagálnak, hogy felfüggesztik életműködéseiket. Miután kiolvasztják őket, egy alig hallható, szarkasztikus kacaj kíséretében folytatják mindennapjaikat. A dán tudósok számára ez kiváló lehetőséget jelentett, mivel a kis jégálló lényeket egy papírhordozón -143 Celsius fokra hűtötték, majd vákuumkamrába helyezték.
A folyamat során egy ánizsos illatú vegyülettel, anizollal borították be a fagyasztott élőlényeket. A jégből kialakuló vékony réteg kulcsszerepet játszott a jéglitográfia terén: egyrészt védelmet nyújtott az elektronsugárzás ellen, másrészt pedig ott, ahol az elektronok hatással voltak, a jég kémiai kölcsönhatásba lépett a medveállatka külső rétegével. Ennek következtében egy olyan anyag keletkezett, amely tartósan rátapadt az állatka bőrére, még akkor is, amikor a hőmérséklet emelkedett és az anizol eltűnt.
A kísérlet során a tetováláson átesett medveállatkák körülbelül negyven százaléka túlélt a beavatkozást. Az általuk viselt minták a nyújtás, áztatás és szárítás ellenére is megmaradtak. Érdekesség, hogy a fél milliméteres medveállatka mérete 500 ezer nanométer, míg egy emberi hajszál vastagsága körülbelül 100 ezer nanométer. A jéglitográfiás technika lehetővé teszi, hogy elméletileg 20 nanométernél is kisebb jeleket hozzanak létre. Ez a nanoméret azonos a félvezetőgyártás jelenlegi miniatürizálási képességeivel.
A kísérletek során a tudósok 72 nanométeres, kissé nagyobb pöttyökből álló mintákat vittek fel a medveállatkákra. Az eredeti ábra a műszaki egyetem logójából származott, ám a végső megjelenés némileg szétesett, mivel a medveállatkák, miután életre keltek, sokkal dúsabbak és teltebbek voltak, mint amikor szárított-fagyasztott állapotban voltak.
Ezzel a különleges technikával nem csupán medveállatkák bőrén valósíthatunk meg mikrotetoválásokat, hanem számos más élőlényre is kiterjeszthetjük képességeinket, beleértve a baktériumokat is.
- hangsúlyozta Ding Zhao.
A nanomegmunkálás lehetőségei majdnem ott tartanak, ahol a tudományos-fantasztikum megjósolta: az 1982-es Szárnyas fejvadász című filmben ehhez hasonló megoldások voltak a beláthatatlanul távoli jövőben, 2019-ben.
A nanotechnológia fejlődése nemcsak mikroprocesszorokat, hanem olyan forradalmi eszközöket hozott, amelyek rákos sejtek vagy szennyezett élelmiszerek felderítésére képesek miniatűr napelemekkel. A tetovált baktériumok a biológia felé tágítják a területet, ezek nem pusztán önjáró szenzorként végezhetnek felderítést az élő szervezetben, de az élő sejtek mikrorobotokká alakítására is felhasználhatóak. Ez pedig a szövetek eddig ismeretlen mélységű manipulációjához, szupergyógyításhoz és egyéb szupererőkhöz nyit utat.
