Meghalt Keleti Ágnes, a világ legkorosabb olimpiai bajnoka, aki sportteljesítményeivel és inspiráló életszeretével nemcsak a sportágának, hanem az egész világnak példát mutatott.


Csütörtök hajnalban elhunyt Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója, Magyarország legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolója, aki a világ legidősebb élő, egyben a világ valaha élt legidősebb ötkarikás aranyérmese volt.

Szívelégtelenség és légzési problémák következtében decemberben sürgős állapotban került kórházi ellátásra.

Nem igazán érdekel a dolog. Az viszont annál inkább foglalkoztat, hogy halálom után Magyarországra kerüljek. Szeretném, ha elhamvasztanának, és ezt Izraelben sajnos nem tudják megvalósítani.

„Azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám Magyarországon, mint egy olyan emberre, aki mindig a sportért és a fiatalok jövőjéért dolgozott” – nyilatkozta Keleti Ágnes az Indexnek 2005-ben, amikor arról kérdezték, mit kíván, hogyan emlékezzenek rá.

A tornászlegendák között kiemelkedő figura, a Nemzet Sportolója, minden idők legidősebb olimpiai bajnoka, valamint Magyarország legtöbb olimpiai éremmel büszkélkedő női sportolója, Klein Ágnes néven látta meg a napvilágot 1921. január 9-én. Csak 18 év elteltével vált a magyar válogatott tornászává. Érdekes módon, saját szavai szerint gyermekkori álmát a csellista karrier jelentette, hiszen a zene iránti szenvedélye volt az, ami igazán lázba hozta. Azonban a II. világháború sötét árnyai alatt kénytelen volt megválni hangszerétől, így sajnos ez az álom végleg a múlt ködébe veszett.

A mozgás mindig is szerves részét képezte az életének; korábban úszott és evezett is, míg a tornát inkább csak hobbiként, elhivatottság nélkül kezdte. 1940-ben elnyerte első magyar bajnoki címét, ám zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották minden sporttevékenységtől. A fiatal tornásznak ígéretes jövőt jósoltak, de a német megszállás következtében a túlélés vágya vált elsődlegessé. E nehéz időkben álnéven, hamis papírokkal Szalkszentmártonban húzta meg magát, míg apja Auschwitzban találta a végzetét. Első férje, Sárkány István, a magyar tornasport kiemelkedő alakja és olimpiai tornabíró volt; házasságuk 1944 és 1950 között tartott.

Ő maga szűcssegédként kezdte pályafutását, majd a lőszergyárban találta meg a megélhetését. A nyilas rémuralom idején a városparancsnok-helyettesének cselédje lett. Egy szörnyű napon bombatalálat érte a házukat, és mindenük odaveszett. Abban a pillanatban azonban még nem gondolt arra, hogy elhagyja az országot. Csak két évvel az 1948-as londoni olimpia előtt indult el a felkészülés útján, de a debütálása sajnos késlekedett: két héttel a versenye előtt bokaszalag-szakadást szenvedett. Négy évvel később, Helsinkiben viszont már semmi sem állíthatta meg. A talajon olimpiai bajnok lett, csapatban ezüstérmet, felemás korláton és kéziszercsapatban pedig bronzérmet szerzett.

1947 és 1956 között a magyar sporttörténelem egyik legkiemelkedőbb tornásza 46 bajnoki címmel gazdagította a hazai tornasportot. Ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnokként, valamint hétszeres csapatbajnokként vívta ki a sportág iránti elkötelezettségét. Ő az egyetlen sportoló, aki örökös bajnoki címet kapott, hiszen nála többször senki nem hódította el a tornászbajnoki címet Magyarországon. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon kiemelkedő teljesítménye révén négy aranyérmet, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet hozott haza. Az 1954-es római világbajnokságon is megmutatta tehetségét: felemás korláton és a kéziszercsapattal diadalmaskodott, ráadásul további egy ezüst- és egy bronzérmet is bezsebelt. Pályafutása csúcsára 1956-ban, Melbourne-ben ért fel, ahol megkoronázta eddigi sikereit.

"Azt gondoltam, hogy már túlságosan idős vagyok ahhoz, hogy újra győzzek. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ilyen sok aranyérmet nyertem" - idézi a Fejér Megyei Hírlap Keleti Ágnes szavait 1956 decemberében, miután a magyar tornász négy olimpiai aranyérmet szerzett (talajon, gerendán, felemás korláton és a kéziszercsapatban), egyéniben pedig ezüstérmet nyert, mindezt pedig egy részleges Achilles-ín-szakadással teljesítette. A 35 éves Keleti pályafutását összesen öt olimpiai aranyéremmel, három ezüstéremmel és két bronzéremmel zárta.

A korabeli újságok szinte biztosra vették, hogy Keleti Ágnes visszatér Ausztráliából, és 1956. december 18-án a Fejér Megyei Hírlap már arról számolt be, hogy az olimpiai bajnok tornász külön engedélyt kapott arra, hogy később hazautazhasson Magyarországra. Végül azonban nem teljesítette ezt a szándékát; egy rövid időt Ausztráliában töltött, majd Izrael földjén találta meg új otthonát. Itt főiskolai tanárként és edzőként dolgozott, és itt találkozott második férjével, Bíró Róberttel, akitől két fiúgyermeke született: Dániel és Rafael.

Először 1983-ban látogatott el Magyarországra, a Budapest Sportcsarnokban rendezett világbajnokságra. A rendszerváltás után pedig egyre sűrűbben tért haza, ami végül odáig vezetett, hogy lakást vásárolt magának és fia számára. Élete utolsó szakaszát Budapesten töltötte, egy belvárosi lakásban, ahol két gondozója segítette mindennapjait. 2024 elején, 103. születésnapja alkalmából a Sportal stábja látogatta meg őt. A találkozó során, miután kezet fogtak, így üdvözölte az érkező újságírót:

Az erőm megvan, csupán a gondolatok nem jönnek.

Egyik gondozója, Andrea arról beszélt a lapnak, Keleti Ágnes "mindent tud, mindent megért, csak egyet nem, hogy ő tényleg ilyen idős".

Related posts