A lelkész lányát tragikus módon megölték, majd lefagyasztották, hogy végül a legszörnyűbb sors várjon rá: elfogyasztották.

A víz szélén találta magát a lány, amikor a megőrülés hullámai elragadták. Körülötte az angyalok zokogtak, mintha az ég is osztozna a fájdalmában.

Bár itthon csupán egy szűk rajongói kör ismerheti Ethel Cain nevét, sokan valószínűleg inkább a virális videóin keresztül találkoztak vele. A 27 éves énekesnő azonban az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb zenei albumát, a Preacher's Daughter-t készítette el, amely, sajnos, a jelentéktelenebb rajongói bázis miatt nem hódította meg a toplistákat – egészen mostanáig. Ahogy közeledik a korong harmadik évfordulója, Cain népszerűsége folyamatosan növekszik. Sötét és titokzatos aurája ellenére a követői száma egyre csak gyarapodik. Én magam is csak az elmúlt hetekben fedeztem fel a munkásságát, de már most érzem, hogy ez egy nagyszerű felfedezés volt számomra. Ethel Cain egyike azoknak az előadóknak, akiknek zenéje képes valódi hatást gyakorolni a hallgatókra – természetesen csak akkor, ha hajlandóak vagyunk nyitott szívvel befogadni azt.

De ki is valójában Ethel Cain? Nos, ő egy fiktív karakter, aki mögött sokkal mélyebb tartalom rejlik, mint elsőre gondolnánk. A floridai születésű Hayden Silas Anhedönia számára Ethel nem csupán egy művésznév, hanem egy alteregó, amely a belső küzdelmeit és fájdalmát szimbolizálja. "Ethel Cain az én sötét, gonosz ikertestvérem" – mondta többször is a 27 éves előadó. "Nem gonosz a szó klasszikus értelemben, de mindketten hasonló megpróbáltatásokon mentünk keresztül. Ha nem a gyógyulás, a megbocsátás és a felejtés útját választom, valószínűleg ugyanolyan sorsra jutottam volna, mint ő" – árnyalta a képet egy három évvel ezelőtti interjúban. E szavakkal már akkor is utalt arra, hogy 2022-es debütáló stúdióalbumának középpontjában álló figura nem éppen a boldog végkifejletre számíthat.

Anhedönia zenei utazása 2017-ben vette kezdetét, ekkor még különböző neveken kísérletezett, úgynevezett hálószobapop stílusú demók létrehozásával. Először White Silas néven osztotta meg leginkább gregorián ének által inspirált számait és mixtape-jeit a SoundCloudon és a Tumblrön. A fordulópont 2019 nyarán érkezett, amikor Anhedönia elkezdett Ethel Cain néven alkotni, amely azóta fő zenei projektjévé nőtte ki magát. Az új művésznév megválasztásakor egy "nőies, matrónás, régi amerikai név" lebegett a szeme előtt, miközben Káin bibliai alakja is inspirációt nyújtott. Ethel Cain név alatt három EP-t, a Carpet Bedet, a Golden Age-t és az Inbredet adta ki, mígnem meg nem jelent első teljes értékű stúdióalbuma, a Preacher's Daughter.

Hayden egy igazi művészlélek, aki az angyali énekhangjával még a templomi egereket is képes megindítani. Dalszövegei és történetei olyan mély érzelmeket közvetítenek, hogy még a holtak is új életre kelnek a hallgatásukkor. Karakterépítése pedig olyan gazdag, hogy a legkisebb részletek is élettel teliek. Ha ez még nem lenne elég, több hangszeren is virtuóz módon játszik. A "Preacher's Daughter" című albumát gyakorlatilag egyedül hozta létre. Kezdetben ez szükségszerűségből fakadt — mivel nem álltak rendelkezésére professzionális produceri kapcsolatok, csak egy régi MacBookkal és a GarageBand programmal szerzett tapasztalatok révén kellett elsajátítania a produceri munkát, hogy érvényesülhessen. Azóta bőven akadnak kapcsolatai, hiszen a Daughters of Cain nevű kiadója a Prescription Songs égisze alatt működik. Mégis, a "Preacher's Daughter" albumban mind a 13 dalon Ethel Cain neve szerepel dalszerzőként és producerként, csupán néhány apróbb segítséggel gazdagítva a munkáját.

Az album valódi különlegessége nem csupán a dallamokban, hanem sokkal inkább a dalok mélységében, a dalszövegekben és az általuk felvázolt történetekben rejlik. Anhedönia zenei pályafutása mellett a filmek iránti szenvedélye is érezhető, így nem meglepő, hogy alteregójának története először forgatókönyv formájában öltött testet. Ezen okból a dalok önállóan is megállják a helyüket, de igazi jelentésük csak akkor bontakozik ki, amikor az album végighallgatása után újra visszatérünk hozzájuk. Akkor válik világossá, hogy miként is kapcsolódik a költő gondolataihoz, és mit kívánt kifejezni az alkotás során.

Ez ugyancsak azután nyer értelmet, miután elmerültünk Hayden Anhedönia alteregójának, Ethel Cainnek a kitalált történetében. Az eposz a Family Tree (Intro) című dallal kezdődik, ahol rögtön belecsöppenünk Cain sötét és nyomasztó múltjába és jelenébe. Akárcsak Anhedönia maga, Cain is egy amerikai kisvárosban nőtt fel, ahol a helyi keresztény lelkész lányaként nem volt számára könnyű az élet. A dal - és az album jelentős része is - a kereszténység, a vallás és a hit megtalálásának kérdésköreire épül - utóbbival küszködik Ethel a leginkább. A körülötte élő embereket álszentnek tartja, ahogy édesapjára is csak megvetéssel tud gondolni - később az is kiderül, hogy miért.

Az album üde foltja az American Teenager, amely ízig-vérig olyan, mintha egy Florence + The Machine dalt hallgatnánk - ez pedig nem véletlen. Anhedönia többször is hangsúlyozta, hogy fiatalkori ikonja nem Britney Spears és nem is Madonna volt, hanem Florence Welch, a Florence + The Machine énekesnője. A dal zseniális ízelítő abból, hogy Hayden milyen pop-rock himnuszokat írhatna, ha akarna; a Preacher's Daughter hátralévő részéből viszont kiderül, hogy esze ágában sincs ilyet tenni. A korong felüdülés helyett sokkal inkább súlyt helyez a hallgatóra, ráadásul ahogy haladunk előre, annál nagyobbat és nehezebbet.

A House in Nebraskában Ethel tinédzserkori szerelmére, Willoughby Tuckerre emlékszik vissza nyolc - kifejezetten szívszorító - percen keresztül, majd az ugyancsak americana elemekkel tűzdelt Western Nightsból megtudjuk, hogy Ethelnek elege lett Shady Groove-ból (a kisvárosból, ahol felnőtt), így csapot-papot hátrahagyva elszökött onnan; tette mindezt új barátjával. Ez az első olyan dal az albumon, ahol a generációs traumán, az alkoholizmuson és a hitkeresésen felül olyan - felettébb komoly - témák is felmerülnek, mint például az abúzus. Bár szabadnak érzi magát - mivel végre kiszabadult abból a nyomasztó közegből, ami egész életén át fogva tartotta -, Ethel boldogsága nem tarthat sokáig. Új szerelme, Logan enyhén szólva sem úgy bánik a fiatal lánnyal, ahogy az elvárható lenne egy egészséges kapcsolatban.

Ekkorra a hallgató már valószínűleg ráébredt, hogy Hayden nem riad vissza a kényesebb kérdések feszegetésétől, sőt, kifejezetten kedveli a sokkoló megoldásokat. Ezt a Hard Times című művében is megfigyelhetjük, ahol a pedofília és a gyermekkori szexuális abúzus a középpontban áll. Felfedezhetjük, hogy Ethelt édesapja, Shady Groove egykori lelkésze, rendszeresen molesztálta. Noha a valóságban Hayden nem tapasztalt ilyen borzalmakat, mégis úgy közelít ezekhez a szörnyűségekhez, hogy azok ne csupán borzalmas emlékek maradjanak, hanem értéket hordozzanak és erőt adjanak, különösen az áldozatok számára.

A Thoroughfare című számban, amely az album leghosszabb, 9,5 perces darabja, egy időbeli ugrás után ismét a jelenbe érkezünk, ahol Ethel újra szerelmes, de ezúttal nem Loganba. Anhedönia karakterét egyetlen tollvonással eltünteti a forgatókönyvből, hiszen a rosszfiú egy lövöldözés következtében életét veszti. A hallgató joggal hihetné, hogy Ethel ezután már csak boldog pillanatokra számíthat, és mivel a Thoroughfare egyértelműen egy szerelmes szám, sokan arra következtetnek, hogy a jó dolgok eljönnek. Azonban a narrátorunk, aki másodszor is kiszabadul egy mérgező környezetből, újra szerelembe esik, viszont a valóság az, hogy Ethel az egész dal alatt a hallgatónak hazudik. Ezt a titkot csak a Gibson Girl és Ptolemaea számból ismerhetjük meg, amelyek felfedik az igazságot.

Ennek oka, hogy Cain újdonsült szerelméről kiderül, hogy az még édesapjánál és Logannél is romlottabb személyiség - a férfi a két dalban nemcsak kihasználja és bántalmazza, de drogokkal is kábítja az időközben tehetetlenné vált Ethelt, aki a Ptolemaea című dal végén magával a halállal is szembenéz. A fekete korommal bevont terror talán még enyhe jelző is arra, mennyire nyomasztó a Preacher's Daughter kilencedik dalának hangszerelése, ezt pedig csak tovább fokozza Hayden túlvilági sikolya.

A sokkból két instrumentális kompozíció, az August Underground és a Televangelism próbálja kirángatni a hallgatót a mélyből, lehetőséget adva arra, hogy átgondoljuk az eddig történteket. Ethel Caint a szerelem fogva tartotta, végül pedig elpusztította. A történet fináléját két alt-pop ballada, a Sun Bleached Flies és a Strangers hozza el, melyekben Ethel a mennyországból visszatekintve értékeli életét. Elfogadja végzetét, és ráébred arra, hogy hitét csak a halál révén tudta igazán helyreállítani. Különösen emlékezetes számára az egyetlen férfi, akit igazán szeretett: Willoughby Tucker. Bőven elegendő lett volna, ha itt zárul az album, hiszen az első dalban felvetett konfliktusok már mind megoldódtak; azonban Anhedönia úgy érezte, hogy érdemes még egy utolsó csavart belevinni a történetbe, és milyen jól tette!

A "Strangers" dal, amely az "American Teenager" mellett a "Preacher's Daughter" második legkiemelkedőbb száma, lenyűgöző és egyben megdöbbentő befejezést kínál Ethel Cain történetének, valamint Hayden Anhedönia debütáló stúdióalbumának. Ezt a kompozíciót leginkább sötét, feszültséggel teli és drámai alt-popként írhatjuk le, amelyet slowcore, industrial és metál elemek szőnek át, hogy a végén egy hidegrázós csúcspontot érjünk el. De hogyan zárul Ethel sorsa? Egy pincében, ahol gyilkosa a holttestét egy fagyasztóban rejtegeti, hogy aztán lassan, de biztosan elfogyassza.

A *Preacher's Daughter* egy lenyűgözően sötét, epikus és érzelmekkel teli konceptalbum, amely merész módon ötvözi a slowcore, álomszerű pop, americana és némi industrial elemeit. Ethel Cain karaktere és lebilincselő narratívája tovább gazdagítja a zenei élményt, olyan egyedülálló atmoszférát teremtve, amelyet manapság ritkán tapasztalhatunk. A 27 éves énekesnő által felfedezett témák mélyen rezonálnak, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk ezeket tabuként kezelni. Az album minden egyes hallgatása újabb rétegeket tár fel, amelyek megkérdőjelezik a megszokott normákat és bátorítanak a mélyebb gondolkodásra.

Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a tény fölött, miszerint a Preacher's Daughter egy rendkívül nehezen fogyasztható mű, az American Teenagert leszámítva egy olyan dal sem található rajta, ami a hallgatót kicsit felrázná vagy magához térítené. A gyakran 7-10 perces dalok pedig képesek olyan érzést kelteni, mintha csak kábultan néznénk, ahogy leég előttünk egy gyertya.

Érdekes fejlemény, hogy Hayden Anhedönia a Preacher's Daughter című művét egy trilógiává szeretné alakítani, így a jövőben a lelkész felesége és az édesanyja nézőpontjából is bepillantást nyerhetünk a történetbe. Emellett még mindig nem mondott le arról az ambiciózus tervéről, hogy megfilmesítse alteregójának, Ethel Cainnek a kitalált világát. Közben azonban Ethel Cain augusztusban megjelenő második stúdióalbumára, a Willoughby Tucker, I will always love you-ra kell figyelnünk, amely a Willoughby Tuckerrel közösen eltöltött, vélhetően romantikus pillanatokra fókuszál majd, így egyfajta spinoffként szolgál a történethez.