Itt van néhány olyan háborús film a 70-es évekből, amelyek méltatlanul háttérbe szorultak, de érdemes felfedezni őket: 1. **"The Last Valley" (1971)** - A film a harcok következtében elpusztult falvak és az emberek szenvedéseit mutatja be, miközben egy c

A felsorolt filmek többsége valószínűleg nem aratott osztatlan sikert a maga korában, mivel olyan kérdéseket és témákat boncolgattak, amelyek a korabeli társadalomban még nem voltak elfogadottak vagy népszerűek.

Lamont Johnson filmje valójában a legendás A nagy szökés (1963) inverze, itt ugyanis német hadifoglyok szöknek meg egy nagy-britanniai táborból, igaz, itt csak részben valós eseményeket dolgoznak. Több szökés, illetve szökési kísérlet történetéből állt össze a cselekmény, amely szerint egy brit századosnak (Brian Keith) kell megakadályoznia, hogy egy skóciai hadifogolytáborban őrzött német foglyok kitörést kíséreljenek meg. A százados és a foglyok vezetője, egy tengeralattjáró kapitány (Helmut Griem) között igazi szellemi párbaj alakul ki. Eközben a németek között is egyre feszültebb a helyzet, hiszen vannak köztük elvakult nácik, hivatásos katonák, akik a harcnak élnek és a háborúból kiábrándultak is. Mindebből egy rendkívül robbanékony, néha brutális film kerekedett, ami - szakítva a gonosz nácik kliséjével is - messze megelőzte a korát, annyira, hogy sokan értetlenkedve fogadták. Johnson egyébként nagyon keményen megdolgoztatta színészeit, akik igazi alagutakat ástak és azokban forgattak: voltak is sérülések, szerencsére nem életveszélyesek.

A normandiai partraszállás eseményei alatt öt francia polgár, akiket a németek kényszermunkára hurcoltak, a bombázások elől egy betonbunkerbe menekülnek. A bunker bejárata azonban beomlik, ami hirtelen a fogságuk hosszabbodásához vezet. Szerencsére a bunker raktárában annyi élelem és ital található, hogy akár évekig is elélhetnek, de a baljós hír az, hogy lehet, hogy éppen ennyi ellátmányra lesz szükségük. Clive Rees rendező meglepő módon egy igaz történet ihletésére készítette a filmet: 1951-ben Lengyelországban két német katona került elő egy hasonló bunkerből, ahol éveken át éltek anélkül, hogy tudomásuk lett volna a háború végéről. A film különlegessége, hogy itt mutathatta meg a zseniális komikus, Peter Sellers, hogy drámai színészként is megállja a helyét, miközben Charles Aznavour és Jeremy Kemp voltak a partnerei. A valódi bunkerben, gyertyafénynél forgatott film kezdetben nem aratott osztatlan sikert, de az idő múlásával egy hűséges rajongótábor alakult ki körülötte – köztük Quentin Tarantino is, akinek saját 35 mm-es kópiája van. 2019-ben pedig a filmet digitálisan restaurálták, így újra felfedezhették a nézők.

A történelem egyik legemlékezetesebb túszszabadító akciója 1976. június 27-én vette kezdetét, amikor palesztin terroristák eltérítettek egy nemzetközi utasszállító gépet, és a pilótát arra kényszerítették, hogy az Entebbe nevű ugandai repülőtéren landoljon. A következő izraeli beavatkozás, amely több száz kilométerre zajlott a kommandósok bázisától, merészsége és precizitása miatt azonnal felkeltette a filmes világ figyelmét. Irvin Kershner rendező előtt két másik projekt is versengett, de neki volt egy jelentős előnye: kiváló kapcsolatai voltak Izraelben. Ennek köszönhetően nemcsak az akció titkos részleteibe nyerhetett betekintést, hanem néhány kommandós is technikai tanácsadóként segítette a munkáját. Ráadásul a bevetés során használt Hercules szállítógépet is sikerült kölcsönöznie. Bár a filmet mindössze 28 nap alatt forgatták le, és eredetileg tévéfilmnek szánták, a Támadás Entebbénél olyan jól sikerült, hogy végül a mozikban is bemutatták. A sikerhez hozzájárult, hogy olyan neves színészek is szerepeltek benne, mint Charles Bronson, James Woods, Martin Balsam és Horst Buchholz.

1878-ban, az indiai lovasezredhez két új hadnagy érkezik: Arthur Drake (Michael York) és Edward Millington (James Faulkner). Millington, a fiatalabb és ambiciózusabb hadnagy, hamarosan szemet vet az ezred bátor hősének özvegyére, Marjorie Scarlettre (Susannah York). Az ezredbál fénypontján azonban a helyzet drámai fordulatot vesz, amikor Marjorie szexuális zaklatással vádolja meg Millingtont. Az ügy súlyossága miatt katonai bíróságot állítanak fel, hogy tisztázzák az eseményeket, és felfedjék az igazságot a vádak mögött.

Hamarosan kiderül, hogy az újoncok érkezése előtt már történt egy hasonló eset az egységnél. Michael Anderson (A gátrobbantók, 80 nap alatt a föld körül) filmje, amelyet az eredeti helyszínen és autentikus díszletekkel forgattak, számos akadállyal találkozott. A munkálatok során komoly monszunokkal és indiai politikai tiltakozásokkal kellett megküzdeni. A film, amely mélyen foglalkozott az osztálykülönbségekkel és a faji előítéletekkel, valamint a nőkkel szembeni igazságtalan bánásmóddal, Angliában kemény kritikát kapott, különösen a különböző veteránszervezetek részéről. Az Egyesült Államokban pedig sokan nem értették meg a történelmi kontextust, így a film bukás lett odahaza. Ironikus módon azonban Indiában, ahol a stábot nem éppen barátságosan fogadták, a film váratlan sikert aratott.

John Huston a filmtörténelem kiemelkedő rendezői közé tartozott, aki már gyermekkorában mély vonzalmat érzett Rudyard Kipling munkái iránt. Az angol író azonos című regénye megfilmesítése régóta dédelgetett álma volt, ám a sors különös fintora, hogy a projekt megvalósítására olyan sokáig kellett várnia, hogy a két álomszereplő, Clark Gable és Humphrey Bogart, sajnos már nem voltak közöttünk, mire Huston végre lehetőséget kapott a forgatásra. Így aztán, "be kellett érnie" a világhírű Michael Caine-nel és a legendás Sean Connery-val, akik életre keltették a történet karaktereit, hozva magukkal a saját egyedi varázsukat.

A film középpontjában két veterán angol katona áll, akik elhatározzák, hogy hódító hadjáratot indítanak egy apró, eldugott hegyi királyság, Kafirisztán ellen – ami egyébként valóságos helyszín. Fegyverzetük: 20 puskával és egy menet közben csatlakozó gurkha harcossal, aki váratlanul csatlakozik a merész vállalkozásukhoz. Őrült, de szórakoztató tervük végül sikerrel zárul, mivel a helyiek Conneryt – ki más lenne? – istenségként és Nagy Sándor örököseként tisztelik. Azonban ezen a különös földön még az istenek sorsa sem elkerülhetetlen...

Stuart Cooper komor és melankolikus fekete-fehér háborús drámája merész ellentétben áll a D-nap eseményeit feldolgozó filmek hagyományos megközelítéseivel. Cooper elkerüli a hősiesség grandiózus ábrázolását, és helyette a brutális valóságot tárja elénk, amely szerint a szövetségesek inváziója sok fiatal férfi számára nem más, mint egy elkerülhetetlen végzet. A történet középpontjában egy 20 éves, átlagos közlegény, Tom Beddows (Brian Stirner) áll, akinek életét végigkísérjük az East Yorkshire-i ezredbe való behívásától kezdve, egészen a Sword-parton bekövetkező, elkerülhetetlen haláláig. A film nem csupán a harcok brutalitását, hanem az emberi sorsok tragédiáját is megmutatja, miközben a nézőt egy mélyen elgondolkodtató utazásra invitálja.

Cooper zseniálisan vegyíti a tényleges II. világháborús felvételeket kortárs képsorokkal - utóbbiakat Stanley Kubrick állandó munkatársa, John Alcott operatőr jegyezte. A londoni Imperial War Museum közreműködésével készült Overlord megérdemelten nyerte el az Ezüst Medvét a 25. Berlini Filmfesztiválon. A film rajongói között ott van Martin Scorsese, aki elérte, hogy restauráljanak egy létező kópiát, Christopher Nolan pedig innen merítette a Dunkirk alapkoncepcióját, mondván.

Az Overlord mutatta meg nekem, milyen az, ha a történelmet nem az archívumokból ismerjük meg, hanem a bőrünkön érezzük."