Negyedszázados vágyakozás valósult meg: végre megnyitotta kapuit a Kriterion Könyvtár.

Megnyitották a Kriterion Könyvkiadó könyvtárát Kolozsváron, ezzel negyedszázada dédelgetett álom valósult meg, azonban a leltározási és a különböző munkálatok korántsem értek véget. A gyűjteményt a kiadó székhelyéről, Bukarestből, a Scânteia-házból szállították az Irisztelepi Écriture-Sajtóházba. H. Szabó Gyula és munkatársai abban bíznak, megszólíthatják a fiatalokat, és bevezethetik őket a könyvkiadás világába, ezzel is közelebb hozva számukra az irodalomművelést és a könyves kultúra ápolását. A megnyitón tárlatot is bemutattak, amely a Kriterion egykori jeles művészeti szerkesztőjének, arculattervezőjének, az ikonikus lovacska logó megalkotójának, Deák Ferencnek állít emléket, aki idén lenne kilencven esztendős. A kiállításon a Deák tervezte könyvborítókat és egyéb, a kiadóhoz kötődő grafikai anyagokat lehet megnézni. A rendezvény a 16. Kolozsvári Magyar Napok részeként valósult meg.

A könyvtár megnyitóján H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója kiemelte, hogy régóta várt eseményre gyűltek össze az érdeklődők. "Negyedszázada kértem bukaresti kolléganőimet, hogy csomagolják be a könyvkiadó könyvtárát, hogy elhozhassuk Kolozsvárra a teljes Kriterion-termést. Ez részben a dokumentálás céljából, részben pedig azért történt, hogy tanúsítsuk azt a páratlan teljesítményt, amelyet az intézmény 1970. január 1-jétől a századfordulóig végzett. Ekkor szolgáltuk a Romániában élő öt nemzeti kisebbség anyanyelvi könyvkultúráját, magyarul, németül, szerbül (akkoriban szerb-horvátul), ukránul és jiddis nyelven kiadott könyveinkkel, követve az Irodalmi Könyvkiadó és az Ifjúsági Könyvkiadó nemzetiségi osztályainak hagyományait" - fejtette ki H. Szabó Gyula. Az évek során a román nyelv is csatlakozott ehhez a sorhoz, amelyen az említett kisebbségek irodalmából készült fordítások láttak napvilágot a Domokos Géza által vezetett Biblioteca Kriterion több mint 150 kötetében. Ezt követően megjelentek az orosz (lipován) könyvek, majd a szlovák, a török és a tatár (akkoriban török-tatár) nyelvű kiadványok, végül pedig - 1990 után - a roma és az örmény nyelvű művek is a palettán.

H. Szabó Gyula úgy fogalmazott, negyedszázada várja annak a lehetőségét, hogy mindezt az érdeklődők elé tárhassa. Ennek kapcsán fogalmazódott meg annak a gondolata, hogy a könyvek tárolására az Irisztelepi ingatlan, az Écriture-Sajtóház alkalmas lehet.

Rövid történelmi áttekintés a helyszín vonatkozásában: 1989 után a nyomdaiparban is elindult a privatizációs folyamat, amelynek következtében modern technológiával felszerelt magánnyomdák alakultak, sok esetben határon túli támogatásokkal. 1992-93-ban összesen 34 nyomda vett részt a magyar könyvek gyártásában, közülük 29 frissen létrejött magánvállalkozás volt. Kolozsváron például olyan nyomdák alakultak, mint a Garamond, a Gloria, az Écriture-Sajtóház és a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont. Nagyváradon az Analog és az Enacon, Marosvásárhelyen a Custos és a Lyra, míg Székelyudvarhelyen az Infopress, Csíkszeredában az Alutus, Sepsiszentgyörgyön pedig a Trisedes Press működött. Ezek a nyomdák és számítógépes társaságok megalapozták az önálló magyar könyvtermelést, és számos kiadványuk már műszaki és tipográfiai szempontból is versenyképesnek bizonyult a nemzetközi piacon.

H. Szabó Gyula megállapítása szerint az ingatlan tulajdonosainak többsége támogatta az elképzelést, ami lehetővé tette a munkálatok megkezdését. A munka során számos érdekfeszítő felfedezésre bukkantak; például kiderült, hogy a Bukarestből érkezett dobozokban jóval több könyv rejtőzik, mint amennyiről eredetileg tudtak. Az elődkiadóktól örökölt régi kiadványok is napvilágot láttak, köztük az 1948-69 közötti időszakban megjelent magyar, német, szerb, ukrán és jiddis nyelvű könyvek. H. Szabó Gyula hangsúlyozta, hogy még korántsem teljes a gyűjtemény, a leltározás folyamata még tart. Ezen kívül más időszakokból is izgalmas kincsek kerültek elő, mint például az Erdélyi Szépmíves Céh és a Minerva kiadó könyvei. Ezek valószínűleg Kacsó Sándor vezette szerkesztőség munkatársainak gyűjtéséből származnak, antikváriumokból és magánkönyvtárakból származó darabok formájában.

H. Szabó Gyula és csapata abban bízva dolgozik, hogy a fiatal generáció, a kisiskolásoktól egészen az egyetemistákig, felfedezheti a könyvkiadás izgalmas világát. Céljuk, hogy ezzel hozzájáruljanak az irodalmi tevékenységek és a könyves kultúra gazdagításához, e fontos területre kalauzolva őket. Jelenleg a könyvtár anyagi korlátok miatt nem tud folyamatos nyitvatartással működni, így a látogatók előre megbeszélt időpontokban látogathatják meg. Reményeik szerint a közelgő Kolozsvári Magyar Napok keretében már a könyvtár eddigi eredményes munkájáról tudnak majd beszámolni.

Dávid Gyula, a neves irodalomtörténész és a Kriterion Könyvkiadó egykori szerkesztője, sajnos nem tudott részt venni az eseményen, de üzenetét Tamás Csilla tolmácsolta. Csilla röviden bemutatta Deák Ferenc életművét, akinek művészete szervesen beépült a mindennapjainkba. Deák Ferenc 1935-ben látta meg a napvilágot Kökösön (Kovászna megye), majd 2013-ban Szegeden hunyt el. Tanulmányait 1952 és 1958 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán végezte, ahol már 1957-től Köztársasági ösztöndíjban részesült. Még egyetemi hallgatóként kapcsolatba került Abodi Nagy Béla tanárán keresztül Tóth Samuval, az Állami Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári műszaki szerkesztőségének vezetőjével, aki lehetőséget biztosított számára a kiadónál megjelenő könyvek illusztrálására. A diploma megszerzése után a marosvásárhelyi Új Élet grafikusa lett, majd 1967-től újra együtt dolgozhatott Tóth Samuval a kiadó műszaki szerkesztőségébe, ahol könyvtervezőként is kibontakozhatott. Tóth Samu korai halála előtt még időben át tudta venni és folytatni a könyvművészeti hagyományokat. Deák Ferenc a Kriterion Könyvkiadó meghatározó könyvtervezőjévé vált, később pedig a szegedi Mozaik Kiadó megbízásával folytatta pályafutását. Művészi hitvallását 1988-ban adta közre Betű és rajz című könyvében, amely bővített kiadásban 1999-ben a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon is bemutatásra került. Munkásságát 1969 óta számos kisgrafikai és főszervezői díjjal ismerték el, 2000-ben pedig elnyerte a Munkácsy-díjat, amely a magyar képzőművészet egyik legrangosabb kitüntetése - mondta el Tamás Csilla.

Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke aggasztó tendenciára hívta fel a figyelmet, miszerint egyre több kolozsvári könyvtár anyaga kerül a megsemmisülés sorsára. Az a generáció, amelyik értékelte és olvasta a könyveket, fokozatosan eltűnik, és az örökösök gyakran csupán egyetlen műfaj iránt mutatnak érdeklődést: a telekkönyvek iránt. E miatt pedig a mi kulturális örökségünk egy jelentős része vész el, ami mélyen aggasztó jelenség.

A Kriterion-könyvtár mellett számos jelentős intézmény, mint az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szabédi háza, valamint a Minerva Művelődési Egyesület, mind azon fáradoznak, hogy megőrizzék Kolozsvár gazdag történelmét tükröző gyűjteményeket és hagyatékokat. Azonban a legnagyobb kihívást a hely- és szakemberhiány jelenti, ami megnehezíti munkájukat. Reménykednek abban, hogy ezek az értékes dokumentumok egy napon összegyűjthetők lesznek, lehetőséget adva arra, hogy a közösség számára visszaadják őket, és a jövő generációinak is átadhassák ezt a fontos örökséget.