"Nálam a leglényegesebb, hogy a magyar high-tech szektor fejlődjön" - beszélgetés Kuthy Antallal, egykori OTDK-győztessel és az E-Group megalapítójával.

Milyen emlékek idéződnek fel benned a TDK és OTDK szereplésed kapcsán? Milyen izgalmas témát kutattál, és hogyan formálta ez az élmény a szakmai fejlődésedet?
Egy digitális stúdió hangvezérlőt fejlesztettünk, ami akkoriban eléggé újszerűnek számított. Még nem léteztek a mai értelemben vett szoftveres architektúrák, mi pedig azon dolgoztunk, hogyan lehetne loop-szerű hangokat - zajokat, zörejeket - digitálisan rögzíteni és visszajátszani ott, ahol kell egy hanganyagban. De olyan megoldáson is dolgoztunk, amellyel meg lehet változtatni a hang hosszát anélkül, hogy a hangmagasság torzulna. Komplett rendszert fejlesztettünk: hardvert, szoftvert, egy teljes működő stúdiótechnológiát.
Nagy Andrással, akivel még az egyetem előtti "zizis" időszakunkban együtt léptünk be a katonaság világába, mindig is az motivált minket, hogy valami friss és működőképes kezdeményezést hozzunk létre. Ezt a szellemiséget követtük, amikor megalapítottuk az E-Group-ot. Számunkra nem a publikációk száma volt a lényeg, hanem az, hogy reagáljunk egy valós piaci igényre. Akkoriban, amit csináltunk, gyakorlatilag nem létezett - főleg nem a hazai piacon. Nemcsak a magyar piacra gondoltunk, hanem globálisan, nemzetközi szinten terveztünk.
Nagyon önállóan dolgoztunk, ráadásul én fél évig Amerikában tanultam, onnan is OTDK-ztam. De akkoriban ez még egészen másként működött - nem az volt, hogy az ember csak úgy ide-oda utazott. Ahhoz, hogy valaki lehetőséget kapjon egy külföldi ösztöndíjra, nagyon jól kellett teljesíteni az egyetemen. Németh Gézával (a BME TMIT egyetemi docense, az OTDK Informatikatudományi Szekciójának ügyvezető elnöke - a szerk.) már akkor is sokat dolgoztunk együtt, ez a kapcsolat azóta is tart. Rajta kívül még Magyar Gábort (a BME TMIT egyetemi docense, volt tanszékvezető - a szerk.) emelném ki, ő akkor kezdő tanszéki mérnök volt. Együttműködtünk az IBM-mel, főleg beszédtechnológiai projekteken. Akkoriban már létezett AI, csak máshogy. Ezek az előremutató dolgok nagyon inspiráltak.
Természetesen, de számomra a kari TDK kiemelkedő élményt jelentett, hiszen az volt az a megmérettetés, ahol igazán próbára tették a tudásunkat. Olyan volt, mint az úszóválogatott versenye: minden résztvevő kiváló, de ahhoz, hogy valaki olimpiai kvótát nyerjen, elkerülhetetlen a versenytársak legyőzése. Később elnyertem a Pro Scientia Aranyérmet is, amihez elengedhetetlen volt, hogy az OTDK-n az első helyet hoztam el. A Pro Scientia díjazottai között egy igazán sokszínű és inspiráló közösség jött létre, tele okos és tehetséges emberekkel, akik különböző szakterületekről érkeztek. Ezért is fontos számomra a szakmai kapcsolati háló, hiszen akár évtizedek múlva is kaphatok értékes gondolatokat és tapasztalatokat tőlük. Az a benyomásom, hogy azok, akik akkor komolyan foglalkoztak a kutatásaikkal, ma is aktívan keresik a lehetőségeket, hogy értelmes projekteken dolgozhassanak. Az OTDK-ra készülők gyakran sokkal célzottabban közelítik meg a munkájukat, mint azok, akik nem vállalkoznak arra, hogy ilyen kihívásokkal töltsék az idejüket. Már az is figyelemre méltó eredmény, ha valaki a kari TDK-n a legjobbak közé kerül.
Teljes mértékben egyetértek. Ha valaki TDK- vagy OTDK-tapasztalattal érkezik, az mindig előny, de számomra a tudásnál is lényegesebb a karakter. Úgy vélem, hogy azok, akiknek erős személyisége van, képesek pótolni a hiányzó tudást itt, míg az ellenkezője sokkal nehezebb. A bizalom ma már kulcsfontosságú tényezője a hosszú távú együttműködéseknek, és egyre nagyobb szerepet kap a munkakapcsolatokban.
Az E-Group története egy gazdag és fokozatos fejlődés eredménye. Az alapjaink az egyetemi éveinkre nyúlnak vissza, ahol az információelmélet, kriptográfia és data science világával mélyedtünk el. Ezek a tudományágak nemcsak a múltunk részei, hanem a cégünk jelenét és jövőjét is formálják.
Tulajdonképpen olyan bizalomtechnológiákat fejlesztünk, amelyek az adatkezeléshez szükségesek - hiszen ha adattal dolgozol, elengedhetetlen, hogy megbízható rendszert építs köré. Emellett nagyon erősen fókuszálunk a mesterséges intelligenciára, de nem abban az értelemben, hogy a már létező technológiákat alkalmazzuk, hanem inkább úgy, hogy mi magunk fejlesztünk új mélytechnológiákat, deep techet. Nem mások megoldásait fordítjuk le, hanem saját technológiát fejlesztünk - ez a lényeg.
A Magyar Kormány és az Európai Unió támogatásával egy kiemelkedő hi-tech program keretein belül sikerült elérnünk, hogy közvetlen ipari partnerként vegyünk részt. Az IPCEI-CIS projekt során a mesterséges intelligencia területén foglalunk el vezető szerepet. Célunk, hogy megteremtsük az EU következő generációs, integrált felhő- és peremhálózati (edge) rendszereit. A FedEU.ai projekt keretében innovatív technológiák kifejlesztésén dolgozunk, amelyek túllépik a jelenlegi iparági normákat. Inspiráló környezetben, az európai adat- és AI szektor legkiválóbb szereplőivel együttműködve valósítjuk meg céljainkat.
A tevékenységünk középpontjában a kutatás-fejlesztés-innováció, más néven a K+F+I áll. A folyamatunk a kutatás kezdetével indul, ahol új ötleteket generálunk, majd ezeket fejlesztjük és végül technológiává formáljuk, amelyet a piacon is bevezetünk. Kiemelkedően nagy hangsúlyt fektetünk a technológia-központú kutatásokra, ahol egy meglévő technológiai alapot vizsgálunk, és azt keressük, hogyan lehetne még jobbá és hatékonyabbá tenni. A célunk mindig az, hogy a kreatív elképzelésekből valós, működő technológiák születhessenek, amelyek nem csupán elméleti síkon léteznek, hanem gyakorlati alkalmazásra is alkalmasak, legyen szó akár termékekről, akár rendszerekről. A szoftverek számunkra nem csupán eszközök, hanem kulcsfontosságú elemei e folyamatnak, amelyek hozzájárulnak a megoldások megvalósításához.
A logónk üzenete, hogy "software and beyond" – és a hangsúly valóban a "beyond"-on van. Ez kifejezi, hogy nem csupán általános szoftverfejlesztéssel foglalkozunk, hanem iparág-specifikus, célzott technológiai megoldásokat kínálunk. Vannak olyan területek, ahol a sikerhez elengedhetetlen a mély szakmai tudás, hogy valóban hatékony és működőképes technológiákat tudjunk létrehozni. Ilyen területek például az egészségügy, az űrkutatás, a kritikus infrastruktúrák, valamint a kormányzati rendszerek, ahol a részletek és a szakértelem kulcsszerepet játszik.
Tehát lényegében tudás létrehozásával foglalkozunk, ahol az adatokból formálunk értékes tudást. Célunk, hogy ezt a folyamatot úgy alakítsuk ki, hogy a végeredmény mindig az emberi intelligencia szolgálatában álljon.
Ez a terület valóban rendkívül kockázatos. Olyasvalamiről beszélünk, ami a nukleáris fegyverek gyártásához hasonlítható. Amit most vizsgálunk, az a szuverén intelligencia, és ez is hasonlóan érzékeny téma. Végső soron arról van szó, hogy ki rendelkezik a tudás birtokában, és ki képes azt hatékonyan alkalmazni. Az a kérdés, hogy nálad van-e a hatalom, vagy csupán felhasználod a tudást, és hogy van-e befolyásod arra, hogy ez a tudás hogyan alakul a jövőben. Ezért kulcsfontosságú a szuverenitás kérdése.
Ez nemcsak nekünk probléma, hanem gyakorlatilag minden országnak a világon. Hogy van-e ilyen tudáskapacitásuk, és ami ennél is fontosabb: tudástechnológiai kapacitásuk. Mert szerintem ma már nem is a tudás önmagában a fontos, hanem az, hogy abból tudsz-e technológiát csinálni. Okos emberek vannak mindenhol, és az okosság ma már el is érhető. De hogy ebből hogyan lesz működő technológia, az egy másik fajta képesség - és szerintem most ebben kéne igazán jónak lennünk.
Én például azt látom, hogy túl van értékelve maga a tudás, egyfajta tudás-fetisizmus van. Sok publikáció, sok elmélet - de közben meg ha nem jönnek ki belőle valódi technológiák, akkor lehet, hogy nem is vagyunk annyira okosak, mint gondoljuk. Ebben szerintem kellene némi önkritika.
Cégünk a szuverén mesterséges intelligencia fejlesztés terén kiemelkedő eredményeket ér el Európában, de számomra a legfontosabb az, hogy a technológiánk magyar gyökerű legyen. Nem olyan megoldásokat keresünk, amelyek nagy multinacionális vállalatokhoz, mint az Ericsson vagy a Nokia köthetők – bár ezek a cégek valóban értékes tapasztalatokat nyújtanak és segítik a szakmai fejlődést. Mi saját lábunkra szeretnénk állni, egyedi technológiai területen, ahol mi magunk birtokoljuk a tudást. Célunk, hogy egy ipari közösséggel együttműködve olyan innovációkat hozzunk létre, amelyekre valóban szükség van a világban. Az igazi erőnk abban rejlik, ha képesek vagyunk hasznos megoldásokat kínálni, olyan projekteket megvalósítani, amelyek nélkülözhetetlenek bizonyos szektorokban. Ez számomra a siker kulcsa.
Kapcsolatunk kiváló, és elkötelezetten támogatjuk a TDK és OTDK programokat, hiszen úgy vélem, ezek a kiválóságot szolgáló kezdeményezések rendkívüli lehetőségeket kínálnak. A Műegyetemen még rengeteg potenciál rejlik, és szeretném kifejezni jókívánságaimat az intézmény vezetőségének, különösen Charaf Hassan rektor úr irányítása alatt. Hiszem, hogy a Műegyetem méltó fejlődésen megy keresztül, amelyet történelmi jelentősége érdemel. Bízom abban, hogy intézményünk a magyar csúcstechnológia motorjává válik, ahol mindkét kifejezés jelentősége megvalósul. Ezt őszintén remélem, hiszen én is a Műegyetem falai között nevelkedtem, és amennyire csak tudok, támogatni fogom ezt a fejlődést. Alapvető érdekünk, hogy olyan fiatalokkal találkozzunk, akik új utakat mutathatnak számunkra. Számos egykori BME-s munkatárs dolgozik nálunk, és szoros együttműködést ápolunk a VIK különböző tanszékeivel, mint például a MIT és TMIT, valamint a CrySyS Lab-bal is. Partneri kapcsolataink folyamatosan bővülnek. Célunk, hogy a fiatalok tanuljanak, és inspiráljanak minket, miközben mi teret, eszközöket és valódi lehetőségeket biztosítunk számukra.
A fiatalok szemlélete mindig is különleges megközelítéseket hozott a világba. Éppen ez a friss perspektíva segíti elő az innovációt, hiszen új ötletek és megoldások születnek belőle. Az igazi siker titka viszont abban rejlik, ha a különböző generációk közösen dolgoznak. Sok esetben előfordul, hogy egy ötlet már évtizedekkel ezelőtt megszületett, csupán akkoriban nem álltak rendelkezésre a szükséges technológiák. Ma viszont, a megfelelő együttműködés révén, ezek az elképzelések végre életre kelhetnek. Az intergenerációs együttműködés tehát kulcsfontosságú a fejlődéshez és az innovációhoz!
Az egészség egy szinte végtelen problémahalmaz, ami épp ezért rendkívül izgalmas - az emberek mindig is törekedtek a hosszabb életre. Ez egy örökké bővülő piac: ha úgy nézzük, a halhatatlansághoz végtelen energia, pénz és tudás kell. És mivel a hosszú élet iránti vágy az emberi természet része, ez egy nagyszerű terület. Ahogy a biológiai rendszerek szintjére megyünk - különösen a molekuláris biológia és a kapcsolódó területek felé -, olyan komplexitásba ütközünk, amely hasonló, mint a csillagászat. Ez az egyik legnagyobb adatkomplexitás, amit ismerünk, és ugyanakkor itt van a legnagyobb értetlenség is. Még nagyon az elején járunk, de biztos vagyok benne, hogy alapvető átalakulásokat hoz majd ez a tudományterület.
Úgy gondolom, hogy a fiatal fejlesztőknek, mérnököknek különösen kritikusan kell gondolkodniuk. Fontos, hogy ne csak technikai oldalról közelítsenek, hanem kérdéseket tegyenek fel: Mi ennek az etikai háttere? Milyen értékek mentén fejlesztek? Mikor döntök úgy, hogy valamit másképp csinálok? Az etikusság kérdése szerintem felértékelődik most a mérnököknél. Ugyanúgy, ahogy a vegyészek megtanulták, hogy egy laborban mit szabad és mit nem - mert egy rossz reakció életveszélyes lehet -, az intelligencia és a biztonságtechnológia metszetében is szükség van hasonló szabályrendszerekre. Ezek most alakulnak ki. Az emberek nagy része jó, kisebb része rossz. De ezek a technológiák a rosszaknak a kezében is egy óriási erőt jelentenek, meg a jók kezében is. Ezért fontos, hogy a jók legyenek azok, akik előre gondolkodva, értékvezérelten fejlesztik ezeket a technológiákat.
Valószínűleg azzal kezdenék foglalkozni, hogy ha az emberiségnek a jövőben valóban exponenciálisan növekvő tudásra és intelligenciára lesz szüksége ahhoz, hogy komoly dolgokat tudjon létrehozni - akár univerzumszinten is -, akkor ezt hogyan tudjuk fenntarthatóan megvalósítani. Mert a tudás előállítása egyre több energiát igényel, és ha ezt a növekvő igényt nem tudjuk valahogy kezelni, akkor egy ponton túl egyszerűen nem lesz tartható itt a Földön.
Ez egy rendkívül érdekes és elgondolkodtató fenntarthatósági dilemma, amelyről ritkán esik szó: miként tarthatjuk fenn az energetikai egyensúlyt a jövőben. Elképzelhető, hogy a tudás és innováció egy részét az űrbe kell áttelepítenünk, mivel a Földön a kapacitás növelése egyre inkább megnehezedik, anélkül, hogy a környezeti feltételek romlanának. Ahogy a technológiai igények növekednek, úgy a fenntartható megoldások keresése is sürgetőbbé válik, és lehet, hogy az emberiségnek új horizontokat kell felfedeznie a tudomány és a kutatás terén.
Manapság sokszor elhisszük, hogy minden fél év alatt megváltozik, hogy minden gyors, azonnali. De az igazság az, hogy minden érdemi dologhoz idő kell. Minimum tíz év. Akármiről is van szó - ha valami igazán értékeset akarsz létrehozni, az nem fél év, nem egy, nem három, hanem tíz év.
A másik lényeges dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet: fontos, hogy a fiatalok olyan tevékenységekkel foglalkozzanak, amelyek valódi értéket teremtenek Magyarországon. A multinacionális cégek világában való tapasztalatszerzés kétségtelenül hasznos, és akár egy-két év itt eltöltött idő is értékes lehet. De elérkezik az a pillanat, amikor érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehetne ezt a megszerzett tudást a hazai környezetben kamatoztatni. Az igazi fejlődés forrása nem az, hogy a nagy nemzetközi vállalatok technológiáit reprodukáljuk, hiszen ez csak átmeneti megoldás, és hosszú távon ezek a folyamatok is automatizálódnak majd. Úgy vélem, ha valakinek van egy világos küldetése, az megkönnyíti az életét. Ezért üzenem a fiataloknak: találják meg a saját személyes missziójukat. Amikor tudják, hogy amit csinálnak, annak van értelme, az boldogságot hoz. Ráadásul jó érzés, ha a közösséged is támogatja azt, amit csinálsz, és érzi, hogy ezzel hozzájárulsz az ország előrehaladásához.