Az európai bankkonszolidáció nem éppen zökkenőmentes folyamat, és jelenleg az olasz bankok elégedetlensége a francia intézményekkel kapcsolatban különösen kiélezett. A helyzet feszültségeket generál a piacon, ami új kihívások elé állítja az unió pénzügyi
Róma aggódva figyeli, hogy két nagy francia tőkepiaci ragadozó is részesedést szerezne olasz pénzintézetekben. Az európai bankkonszolidáció politikai kérdés is, nem pusztán gazdasági.
Az olasz kormány egyre fokozódó aggodalommal figyeli a francia befolyás növekedését a pénzügyi szektorban. Jelenleg két jelentős tranzakció van kialakulóban, amelyek alapjaiban változtathatják meg a piaci tájat. Az európai bankkonszolidáció már nem csupán gazdasági, hanem politikai szempontból is komoly jelentőséggel bír.
A Bloombergnek nyilatkozó, a tranzakciókat alaposan ismerő római tisztviselők tájékoztatása szerint jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy feltérképezzék, milyen intézkedéseket hozhatnának a helyzet javítása érdekében.
A két vállalat aktívan dolgozik azon, hogy egyesítse vagyonkezelési tevékenységét, és a Generali vezetősége célul tűzte ki, hogy a következő hónap végéig előzetes megállapodást érjen el.
A Crérit Agricole mostantól a figyelem középpontjába lép, új színekben tündökölve.
Ugyanakkor egy másik francia nagyágyú, a Crédit Agricole bank kulcsszereplővé vált a harmadik legnagyobb olasz pénzintézet, a Banco BPM jövőjéért folyó küzdelemben, mivel részesedését 15,1 százalékra emelte, válaszul az UniCredit felvásárlási ajánlatára. Ez egy újabb nem kívánt bonyodalom Giorgia Meloni miniszterelnök csapatának, amely megpróbálja kidolgozni a bankszektorra vonatkozó saját stratégiáját.
Nem csupán az olaszok feszülten, de...
Az uniós pénzügyi piacok széttagoltságának mérséklése elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy az Európai Unió hatékonyan tudjon rivalizálni az amerikai nagybankokkal, valamint hogy az eurózóna gazdasága versenyképesebbé váljon Kínával szemben. Ez a folyamat hozzájárulna a tőkepiacok integrációjához, amely lehetővé tenné a jobb forráshoz jutást és a vállalkozások innovációját.
Senki sem szeretne az európai bankkonszolidáció kudarcaiból fakadóan hátrányos helyzetbe kerülni.
Az iparág szerkezetében bekövetkező változásoknak azonban szinte biztos, hogy lesznek nyertesei és vesztesei - ezt a nemzeti kormányok adott esetben nehezen fogják elviselni, s mindent megtesznek annak megakadályozásáért, hogy a vesztesek között legyenek. Elég csak az UniCredit Commerzbankra adott felvásárlási ajánlatára gondolni. Nemcsak a Commerzbank nyilvánította az olaszokat ellenséges befolyásszerzőnek, de
Berlin megpróbálja visszatartani Andrea Orcelt, az UniCredit vezérigazgatóját attól, hogy teljes felvásárlási ajánlatot tegyen az ország második legnagyobb tőzsdén jegyzett hitelintézetére, tartanak ugyanis attól, hogy a Commerzbank részvényesei megfelelő ajánlat esetén elfogadnák az olaszok ajánlatát.
