A munkások zavarodottan nézték a felfedezett kincset, és anélkül, hogy tudták volna, mibe botlottak, szétszórták az értékes leleteket.

A helybéliek és az idősek máig életben tartják a kincs felfedezésének legendáját, mesélve a titkos nyomokról és izgalmas kalandokról, amelyek a múlt homályából törnek elő.

A Magyar Nemzeti Múzeum "Ragyogj!" című kiállítása régészeti vonatkozásban sajnos egy rendkívül szomorú epizóddal szolgál: az őskori épületmaradványok közelében fellelt sárazsadányi kincs csupán egy töredékét sikerült megóvni a régészeknek, míg a többi érték nyoma sajnálatos módon elveszett. Ráadásul, a körülmények igazán szégyenteljesek voltak: a kincs darabjait egyszerűen elhagyták, és a búzamezőn szétszórva találtak rájuk.

1934-ben egy nagyszabású építkezés vette kezdetét az akkor még Bodrogzsadánynak nevezett kis falucska mellett. A helyi közlekedést javító bekötőút kivitelezéséhez a környék szegényeit kérték fel, hogy ők végezzék el a nehéz munkát. A földet taligákban szállították, hogy megerősítsék az útalapot, amikor Szabó Gábor, a környék gazdája, aki régóta szenvedett a telkén felhalmozódott földkupacoktól, örömmel jelentkezett a csapatba. Azonnal nekiláttak, és hamarosan rábukkantak egy hatalmas bronzedényre, amelyben több kiló sárga fém rejtőzött. A kubikosok azonban tévedésből értéktelen réznek nézték a leletet, így szétszórták a kincset: az aranytömböket a búzatáblába hajigálták, és versenyeztek, hogy ki tudja messzebbre dobni őket, mit sem sejtve a felfedezés igazi értékéről.

Olyan is volt, aki a biciklijére tekerte az aranydrótot, hogy azzal rögzítsen rajta ezt-azt, néhány nagyobb tárgyat pedig egyszerűen csak hazavittek. Néhány nap múlva aztán valahogyan kiderült, hogy nem rezet találtak hanem aranyat, amit aztán egy közelben ásatást végző régész, Tompa Ferenc is megerősített. Ekkor valóságos aranyláz tört ki a településen, messze földről jöttek a gyors meggazdagodásra vágyók, akik feltúrták a falut. A helyiek persze sandán nézték őket, meg hát titokban ők is abban bíztak, hogy az ő földjükben is mesés kincs lapul. A csendőrség is megérkezett, ők szerezték vissza a munkásoktól a kevéske megmaradt értéket.

Az aranykincs eltűnt darabjainak sorsa azóta is ismeretlen. A búzatáblából sem kerültek elő az aranyrudak, a megmaradt darabokról pedig Tompa Ferenc régész megállapította, hogy a kincs alaktalan darabokból, karikákból, huzalokból állt. Ezeket lehet most megnézni a Nemzeti Múzeum kiállításán.

- Az itt lakó idősek még ma is elevenen őrzik a kincs felfedezésének emlékét - mesélte László Ender, Sárazsadány polgármestere.

A beszélgetések középpontjában gyakran ott felsejlik Szabó gazda története, amely még mindig élénken él a közösség emlékezetében. A fiatalabb generációk is izgalommal idézik fel a legendás eseményeket, míg csupán a legújabb lakók azok, akik talán még nem találkoztak e mesebeli figurával.

A törvény szigorúan sújtott mindazokat, akik nem adták le az aranyat: a sárospataki bíróság előtt összesen közel 50 vádlott állt, közülük hármat 8 napra, egyet pedig 1 napra ítéltek fogházbüntetésre, míg a többieket felmentették.