Olaf Scholz: Fedezd fel, milyen utat járt be a kancellár, hogy elérje ezt a fontos pozíciót!

A parlamenti bizalmi szavazás kudarca előrehozott választások kiírásához vezetett.

Olaf Scholz hosszú politikai karriert tudhat maga mögött: 1998 óta a Bundestag tagja. Ezt megelőzően Hamburgban a saját ügyvédi irodáját vezette, amely az üzleti szektor jogi ügyeire specializálódott. 2002-ben már az SPD főtitkári posztját töltötte be, amikor a párt Gerhard Schröder kancellársága alatt vezette Németországot. Ebben az időszakban Scholz feladata volt a vitatott Agenda 2010 program védelme, amely a munkaerőpiac liberalizálását és a jóléti kiadások csökkentését célozta meg. A program mind az SPD-n belül, mind a szélesebb közéletben komoly megosztottságot váltott ki.

Ekkoriban formálódott meg róla a pragmatikus bürokrata imázsa, amely a mai napig megosztja az emberek véleményét: míg egyesek erényként tekintenek rá, addig mások éles kritikával illetik.

Az SPD 2005-ben elvesztette a szövetségi választásokat, ami Angela Merkel kormányának megalakulásához vezetett Berlinben. Scholz politikai karrierje azonban nem állt meg itt: az első Merkel-kormány idején szociális és munkaügyi miniszterként tevékenykedett, majd hosszú időn át Hamburg polgármestere volt. Végül 2018-ban tért vissza a szövetségi politikába, amikor a nagykoalíciós kormány keretein belül pénzügyminiszterré és alkancellárrá nevezték ki.

Ezt követően Scholz próbálta átformálni a róla kialakult képet, enyhítve a technokrata jelzőt, és közelebb kerülni a választókhoz. Ennek jegyében részt vett az SPD társelnöki posztjáért folyó küzdelemben, de végül alulmaradt a párt baloldali szárnyához tartozó Norbert Walter-Borjans és Saskia Esken párosával szemben. Scholzot leginkább az SPD mérsékeltebb, konzervatív irányvonalához sorolják, mivel nem hajlandó lemondani a szigorú költségvetési politikáról, és az állami kiadások drámai növelését is elutasítja. Ennek ellenére a választási kampány során olyan gesztusokat tett, mint például a minimálbér emelésének ígérete, hogy ezzel az SPD hagyományos szavazóit célozza meg.

Miközben Scholz a párttársaihoz viszonyítva mérsékelt jelöltnek számított, ez a hozzáállás a SPD elnöki posztjáért folytatott verseny során hátrányt okozott számára. Ugyanakkor, végül éppen ez a politikai stílus volt az, amely 2021-ben lehetővé tette számára, hogy elnyerje a kancellári tisztséget.

Bár a SPD, a Zöldek és a FDP koalíciója ambiciózus elképzelésekkel indult el, és a pártok klasszikus színei miatt gyakran „közlekedési lámpa-koalícióként” emlegetik, a 2021 decemberében megalakult kormány hamarosan beleütközött a belső feszültségekbe. A hosszas koalíciós tárgyalások ellenére világossá vált, hogy a pártok még a legalapvetőbb ideológiai kérdésekben sem tudnak közös nevezőre jutni, ami jelentősen megnehezítette a szükséges kompromisszumok megtalálását.

Bár a kormányprogramot közösen alakították ki, a benne foglaltak gyakran ellentmondásosnak bizonyultak. Míg a szociáldemokrata SPD és az ökobaloldali Zöldek egy erős szociális védelemmel rendelkező, nagyszabású és gondoskodó államot vizionáltak, amely jelentős költségvetési kiadásokkal jár, addig az FDP a fiskális konzervativizmusra helyezte a hangsúlyt, prioritásként kezelve az államadósság csökkentését és a költségek mérséklését. A két eltérő nézőpontot talán csak úgy lehetett volna összehangolni, ha a kormány adóemelésekkel növeli a bevételeit, de ezt az adócsökkentést ígérő FDP határozottan elvetette.

A költségvetés körüli egyeztetések már 2022-ben és 2023-ban is komoly nehézségekbe ütköztek. Az igazi kihívások azonban akkor jelentkeztek, amikor a kormányprogram értelmében a két évre felfüggesztett adósságféket újra életbe kellett volna léptetni.

Ezt követően az ideológiai ellentétek személyes konfliktusokká is fajultak: Christian Lindner kapcsolata nemcsak az SPD-s Olaf Scholzcal, de a zöldpárti Robert Habeckkel is jelentősen megromlott.

2024 második felére Scholz és Lindner taktikája egyértelművé vált: mindketten arra számítottak, hogy a másik fél buktatja meg a kormányt. Scholz és az SPD abban reménykedett, hogy Lindner és az FDP önszántából távozik, míg Lindnerék azt szerették volna elérni, hogy Scholz zárja ki őket a koalícióból. Így mindkét fél a másikat okolhatta volna a kormány népszerűtlenségéért és kudarcaiért.

Míg Scholz és az SPD ezzel az eredetileg 2025 szeptemberére tervezett szövetségi választásokra próbálta növelni az esélyeit, addig Lindner és az FDP gyakorlatilag a politikai túlélésért küzdött.

Amióta az FDP csatlakozott a koalícióhoz, összesen hét tartományi választáson nem tudott bejutni a parlamentbe, és időnként még az ötszázalékos parlamenti küszöböt sem sikerült átlépnie országos szinten.

Ennek nyomán Lindner fokozatosan elhagyta a kompromisszumkeresést a kormányzaton belül, és inkább a pártja szavazóinak elvárásaira összpontosított, ígéreteit ennek megfelelően alakította. Ekkor Scholz és az SPD egyre zűrzavarosabb módszerekkel próbálták meg vezetni az országot, miközben mindent elkövettek, hogy megőrizzék a kormány egységét.

Közben a koalíció harmadik elemét képviselő Zöldek már a következő választás esélyeseinek, az uniópártoknak próbáltak kedvezni. Stratégiai céljuk az volt, hogy amennyiben a Scholz-kormány megbukik, Friedrich Merz, az uniópártok kancellárjelöltje őket válassza a junior partnerévé.

2024 decemberében a Bundestag bizalmatlansági szavazást tartott Olaf Scholz ellen, amelynek következtében a német kancellár elvesztette pozícióját. Ez a döntés egy sor eseményt indított el, és február 23-án előrehozott választásokat fognak tartani.

A legfrissebb felmérések alapján a Szociáldemokrata Párt (SPD) népszerűsége jelentős csökkenésen ment keresztül, így jelenleg a CDU-CSU konzervatív szövetsége és a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) mögött helyezkedik el a politikai rangsorban.