"Éreztem, ahogy kicsúszik a pillanat, amikor a testem jelezni kezdett, hogy valami megváltozott. A feszültség, az izgalom és a kellemetlen meglepetés keveredett bennem, és tudtam, hogy ez a nap más lesz, mint a többi."
A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.
A középiskola utolsó évében történt, amikor az egyik tanárom felkért, hogy álljak a táblához. Minden zökkenőmentesen zajlott, és szinte a saját kezembe vettem az óra irányítását. Magabiztosan oldottam meg a feladatokat, miközben élveztem a figyelmet, amit az osztály nyújtott. Teljesen otthon éreztem magam a helyzetben. Az óra végén azonban a legjobb barátnőm halkan megjegyezte, hogy a hátamon van egy kis folt... Én meg ott álltam az osztály előtt, fogalmam sem volt arról, hogy milyen látványt nyújtok, amikor megfordultam.
Mondhatnám, hogy ez a nap nem éppen a szerencse napjaim csúcspontja volt, de nem engedtem, hogy ez a kis zökkenő elrontsa a kedvemet. Továbbra is én voltam az osztályelső kémiából, és végül sikerült bejutnom az egyetemre is. Visszatekintve, ez a kis kellemetlenség csupán egy apróbb akadály volt az utamon, amit sikeresen leküzdöttem.
