Mindenki döbbenten szemléli a varázsgombák titokzatos hatóanyagának rejtélyét.
Különös hallucinációkat, érzékszervi eltéréseket, szívdobogást, összességében az LSD-hez hasonló tüneteket produkál a pszilocibin nevű pszichodelikus szer, ami a "varázsgombák", azaz a hallucinogén gombák egyik hatóanyaga. Nemrégiben viszont valami egészen különös dolog is kiderült róla: termelődése ellentmond az evolúciónak.
Mintha a természet varázslatos laboratóriumában valami furcsa kísérlet zajlott volna: a kutatók felfedeztek egy különleges jelenséget a varázsgombák egyik kulcsfontosságú összetevője, a pszilocibin körül. Német és osztrák tudósok figyeltek fel egy olyan gombafajra, amely merőben eltérő módon állítja elő ezt a hallucinogén vegyületet. Ez a felfedezés arra utal, hogy a pszilocibin legalább kétszer, különböző evolúciós utakon alakult ki, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen, egységes fejlődési vonalból származik.
A varázsgombák, melyeket a Psilocybe nemzetség képvisel, főként trágyán és korhadó fákon találhatóak. A pszilocibin, e gombák által termelt pszichoaktív vegyület előállításának folyamata már alaposan feltérképezésre került. Érdekesség, hogy létezik egy másik gombafaj is, az Inocybe (susulyka) nemzetségből, amely szintén képes ilyen pszichotrop anyagok előállítására. A biológusok eddig úgy vélték, hogy e képesség egy közös ősre vezethető vissza, ami újabb izgalmas kérdéseket vet fel a gombák evolúciójával kapcsolatban.
A jénai Leibniz Intézet laboratóriuma különleges felfedezést tett: a két gombacsoport, bár teljesen eltérő enzimprofilokkal bír, mégis mindegyik képes pszilocibin előállítására. "Az Inocybe gombákban egy teljesen egyedi enzimkészletet azonosítottunk, amelynek semmi kapcsolata nincs a Psilocybe fajtákban megtalálható enzimekkel. Ennek ellenére mindkét csoport hatékonyan katalizálja a pszilocibin képződéséhez szükséges folyamatokat" – mondja Tim Schäfer, a jénai Friedrich Schiller Egyetem mikrobiológusa, aki az Angewandte Chemie International Edition folyóiratban közölt tanulmány vezető szerzője.
Mivel a két gombafajta eltérő családhoz tartozik, életmódjuk is jelentősen különbözik: a Psilocybe gombák elhalt fákon fejlődnek, míg az Inocybe fajták élő fákon találhatók. Ennek következtében mindkét csoportnak függetlenül kellett kialakítania a saját pszilocibin-termelési mechanizmusait. "Úgy tűnik, hogy a természet újra és újra felfedezte ugyanazt a hatóanyagot" - nyilatkozta Schäfer.
A rejtélyes jelenség magyarázata egyelőre a tudósok előtt is homályban maradt. Mindazonáltal egyetértenek abban, hogy a természet nem cselekszik ok nélkül; ezért a susulykák és a trágyán, illetve faalapú talajtakarón élő Psilocybe fajok számára nyilvánvalamilyen előny származik abból, hogy ezt a molekulát létrehozzák. Az viszont még rejtély, hogy pontosan mi is lehet ez az előny.
Míg a tudósok értetlenül állnak e jelenség előtt, a biotechnológia máris izgalomba jött. A pszilocibint ugyanis nehéz nagy mennyiségben előállítani kémiai szintézissel. A gyógyszeripari vállalatok viszont megbízható és hatékony forrást szeretnének, különösen mivel a klinikai vizsgálatok rámutatnak az említett hatóanyag ígéreteire a terápiarezisztens depresszió elleni küzdelemben. Schäfer és csapata több enzimreakciót is képes volt kimutatni laboratóriumi körülmények között, ami azt mutatja, hogy az Inocybe enzimek képesek pszilocibint előállítani egy élő gomba belsejében. Találtak tehát egy új biokémiai eszköztárat, ami megkönnyítheti az ipari termelést.
