Szíriában újra fellángolhat a polgárháború, amely hosszú időn át megrázta az országot.
A Közel-Keleten minden esemény szorosan összefonódik, és a különböző, egymással ellentétes erők közötti kényes egyensúly bármilyen apró változás hatására is könnyen felborulhat. Ezt a régió dinamikáját már régóta tudjuk, de ritkán találkozunk olyan egyértelmű bizonyítékokkal, mint amilyenek november 27-én jelentkeztek. Ezen a napon két jelentős esemény zajlott le: egyrészt életbe lépett a tűzszünet Izrael és a libanoni Hezbollah között, másrészt Északnyugat-Szíriában a Hajat Tahrír as-Sám (HTS), azaz a Levate Felszabadításáért Mozgalom, offenzívába kezdett.
A HTS, körülbelül 30 000 fős fegyveres erejével, meglepő gyorsasággal tudott előrenyomulni a hosszú ideje stagnáló szíriai polgárháborúban. Alig két nappal a támadás megkezdése után már zászlójukat tűzték ki Aleppó központi erődjére, és ma már nem csupán a kétmilliós várost uralják szinte teljesen, hanem a környező területekből is jelentős részeket elfoglaltak. Bassár el-Aszad, a szír diktátor csapatai gyakorlatilag ellenállás nélkül adták fel azt az Aleppót, amelyet 2016-ban véres harcok árán nyertek vissza.
A szíriai polgárháború 2011-ben vette kezdetét, amikor az Aszad-rezsim erőszakot alkalmazott az arab tavasz ihlette tüntetések során, ahol a szírek demokratikus reformokat követeltek. Azóta eltelt 13 év tragikus következményekkel járt: a konfliktusban legalább félmillió ember vesztette életét, és több mint hétmillióan kényszerültek elhagyni otthonaikat. E migrációs hullám középpontjában a 2015-ös európai menekültválság állt, ahol a szírek alkották a menekültek jelentős részét, elmenekülve a háború borzalmaitól.
Aleppó 2012 és 2016 között az Aszad-ellenes erők fennhatósága alá került, azonban a kormánycsapatok, orosz és iráni támogatással, brutális bombázások árán végül visszafoglalták a várost. A 2010-es évek végére a polgárháború frontvonalai viszonylag stabilizálódtak. Aszad damaszkuszi kormánya Szíria területének körülbelül 70 százalékát ellenőrizte, míg az ország északkeleti részén az amerikai támogatású kurd SDF dominált. Északon a törökbarát Szír Nemzeti Hadsereg (SNA) tevékenykedett, míg az északnyugati Idlib tartományban a HTS (Hayat Tahrir al-Sham) vette át az irányítást.
A HTS, azaz a Hajat Tahrir al-Sham, kezdetben az Al-Káida helyi szövetségeseként működött, ám 2017-ben elvált az Oszama bin Láden által irányított globális dzsihadista szervezettől, és önálló irányba indult el. Míg a nyugati hatalmak továbbra is terrorszervezetként tekintenek rá, Idlibben viszonylag zökkenőmentesen működhetett, szinte kvázi-államként. A HTS élén Abu Mohammad al-Dzsoláni áll, aki már 2003-ban részt vett az amerikai megszállás elleni harcban Irakban. Azóta fokozatosan felemelkedett az Iszlám Állam és később az Al-Káida ranglétráján, míg végül egy szakadár csoport vezetője lett. Bár a HTS nem működik olyan szoros együttműködésben a törökökkel, mint az SNA, al-Dzsolánit, akit inkább cinikus, mint fanatikus figura jellemez, Idlibben azzal is vádolják, hogy bizonyos mértékig együttműködik a nyugati hatalmakkal, akik őt terroristának tartják.
