Valóban lőhettek Magyarországon róka-sakál hibridet? | 24.hu
Egy, a magyar hírportálokon elterjedt videó tanúsága szerint Baranya vármegyében egy sakál-róka hibridet foghattak el. Jelenlegi tudományos ismereteink azonban azt mutatják, hogy a két faj közötti kereszteződés valószínűsége rendkívül alacsony. Ahhoz, hogy a sakál és a róka között szaporodás történjen, több tényezőnek kellene teljesülnie, például a hasonló párzási időszakok és a megfelelő élőhelyek meglétének. Ha pedig a felvételen nem hibrid állat látható, akkor lehetséges, hogy egy olyan egyedet örökítettek meg, amely a természetes variációk vagy a környezeti hatások következtében mutat hasonlóságokat egyik vagy másik fajjal. Érdekes kérdés, hogy milyen állat lehet ez, és milyen genetikai háttér állhat a megjelenése mögött.
Több magyar médium is hírt adott egy látszólag szenzációs esetről: róka-aranysakál hibridet ejthettek el a Baranya vármegyei Hunor-Almamellék Vadásztársaság területén. Az elpusztult egyedről a Nimród Vadászújság tett közzé videót - ennek megtekintését érzékeny olvasóink számára semmiképp sem ajánljuk.
A példányt a társaság egyik tagja hozta elénk egy éjszakai összejövetel során. A vadász kezdetben azt hitte, hogy egy vörös rókával áll szemben.
A közelebbi szemrevételezés során azonban kiderült,
Az állat hátsó része és csonka farka az aranysakál jellegzetes vonásait tükrözi.
Az ügybe két tájegységi fővadászt is bevontak, majd mintákat vettek, amelyeket genetikai elemzés céljával megküldtek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gödöllői Szent István Campusára.
A fajok közötti hibridizációhoz több tényező szükséges, például genetikai kompatibilitás, a párzási időszakok egybeesése, és a környezeti feltételek is. A vörös róka és az aranysakál esetén fontos megvizsgálni, hogy e két faj mennyire hasonlít egymásra genetikailag, és hogy a két faj kölcsönhatásban áll-e egymással a természetes élőhelyükön. Egy kérdés, ami izgalmas lehet, hogy milyen állatot láthatunk valójában a videón: vajon egy hibrid vagy egy tiszta fajú egyed? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, hogy jobban megértsük a hibridizáció folyamatát és annak hatásait a helyi ökoszisztémákra.
Az aranysakál és a vörös róka, mindketten a kutyafélék családjába tartoznak, és Magyarország természetes élővilágának szerves részei. Ezek a fajok nemcsak hogy elterjedtek, de vadászatuk is engedélyezett. Az aranysakál és a vörös róka rendkívül alkalmazkodóképesek, szinte mindenféle élőhelyen megtalálják a számításaikat, és az emberi települések közelségét is viszonylag jól tolerálják. Ez a közelség azonban néha feszültségeket szül, mivel képesek kárt tenni a mezőgazdasági kultúrákban, és ritka, de súlyos esetekben akár sérüléseket is okozhatnak. Érdemes megjegyezni, hogy az aranysakál általában kerüli az emberekkel való közvetlen találkozást.
Ha az ökológiai szerepet nézzük, az aranysakál ragadozóként a róka és a farkas közötti helyet foglalja el, táplálkozását tekintve ez a két legfőbb vetélytársa. Éppen emiatt a három faj közötti konfliktus viszonylag gyakori, a róka és a sakál versengését jellemzően utóbbi nyeri, hiszen túlerőben van: méretesebb, ráadásul a többnyire magányos rókákkal ellentétben párban vagy nagyobb csoportban mozog.
A találkozások tehát korántsem számítanak különleges eseménynek,
De arra, hogy rókák és sakálok kereszteződjenek, nincsenek bizonyítékok, sőt, ennek ellenkezője is igaz.
A két faj viselkedése számos szempontból eltér, különösen a párzási szokásaikban, ami önállóan is komoly kihívásokat jelentene a kereszteződés során. Ami azonban ennél is lényegesebb: a tudomány jelenlegi ismeretei szerint a két vonal között túlzott genetikai eltérés figyelhető meg.
Az aranysakál és a vörös róka közötti elágazás becslések szerint körülbelül 7-10 millió éve következett be – ez nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amikor az ember és a csimpánz közös ősének létezése véget ért. Az evolúciós és genetikai különbségek hatalmasak, olyannyira, hogy a két faj a rendszertani besorolás szerint külön nemzetségekbe tartozik.
Bár léteznek példák a különböző nemzetségek közötti hibridizációra, mint például a lámák és tevék esetében, az aranysakál és a vörös róka között ennek valószínűsége meglehetősen alacsony.
Az egyik legjelentősebb kihívás abban rejlik, hogy az előbbi esetében mindössze 34 kromoszóma található, míg az utóbbi esetén a szám 78-ra emelkedik.
A kromoszómák olyan genetikai tervrajzok, amelyek a fajok egyedi jellemzőit hordozzák. Minden élőlény rendelkezik egy meghatározott kromoszómaszámmal, amely a fajra jellemző. Az ivaros szaporodás során ezek a kromoszómák a szülőktől fele-fele arányban öröklődnek, míg a meiózis folyamatában az utódok megfelelő fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a kromoszómák párba álljanak.
Eltérő kromoszómaszámú fajok között előfordulhat kereszteződés, ám a nem megfelelő genetikai illeszkedés komoly problémákat okozhat a sejtosztódás során. Ennek következményeként vetélés, életképtelen embriók keletkezése, illetve meddőség léphet fel – utóbbi különösen ismeretes az öszvérek esetében, ahol a házi ló 64, míg a szamár 62 kromoszómával rendelkezik. Ezen kívül a kromoszómaszerkezet eltérései is gátat szabhatnak a sikeres szaporodásnak, ami akár az azonos kromoszómaszámú fajok között is problémát okozhat.
A hibridizáció valószínűségét tehát a hasonló párzási viselkedés, a közeli rokonság, illetve a kromoszómák azonos száma és szerkezete fokozza. Az ilyen szaporodás amúgy egyáltalán nem tekinthető példátlannak, természetes módon és emberi beavatkozással egyaránt bekövetkezhet, nemrég például Romániában született tigris-oroszlán, azaz liger.
További érdekesség, hogy ez a jelenség alapvetően alakította fajunk történelmét: a Homo sapiens a neandervölgyiekkel és a gyenyiszovaiakkal is kereszteződött, ennek nyomai pedig máig fellelhetők genetikánkban. Az, hogy ezek a vonalak faji vagy alfaji szinten váltak-e el egymástól, még mindig nem világos, ám egyre több bizonyíték támasztja alá az előbbi elméletet.
Ami a fentiek alapján összességében megállapítható:
A sakál és a róka viszonylatában alapvetően nem áll fenn a lehetőség, hogy életképes utód jöjjön létre.
Fontos megemlíteni, hogy a sakál és a kutya, valamint a sakál és a farkas közötti ritka kereszteződéseket már megfigyelték. Ezek a fajok - a kutya a szürke farkas egy alfajának tekinthető - rendkívül közeli rokonságban állnak egymással, hiszen ugyanabba a nemzetségbe tartoznak. Ezzel szemben a vörös róka kromoszómaszáma jelentősen eltér a kutyafélék többi tagjától, és hibridizációja sem a természetben, sem pedig fogságban nem került dokumentálásra.
A videóra visszatérve, érdemes megjegyezni, hogy meglepő, ahogyan a róka és az aranysakál jellegzetességei szinte egy precízen meghúzott határvonal mentén válnak el egymástól – hasonlóan a kimérák esetéhez. Ez a jelenség valójában nem csupán a hibridek sajátos vonása.
Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője a 24.hu kérdésére megerősítette, hogy a jelenlegi tudományos ismeretek szerint a vörös rókák és az aranysakálok nem képesek kölcsönösen szaporodni. De akkor mit is ábrázol valójában a Nimród által publikált felvétel?
Jelenleg nem tudunk véglegesen állást foglalni, de a legfrissebb információk alapján valószínű, hogy egy "hétköznapi" rókával állunk szemben.
Egy lehetséges magyarázat az, hogy az adott példány valamiféle betegségben, például rühösségben szenvedett, míg a kurta farka egy korábbi sérülés következménye. Földvári Attila, a szakértő, helytállónak találta azt az értesülést, amely szerint a videón látható állat egy vedlésben lévő példány lehet. "A felvételen látható vad valóban szokatlan megjelenésű első pillantásra" - hangsúlyozta a szakember, hozzátéve, hogy a végső döntést a genetikai vizsgálat eredménye hozhatja meg.
A MATE sajtóosztályának is feltettünk kérdéseket a videóval kapcsolatban. Az intézmény megerősítette, hogy a mintavételezés már lezajlott, és az izomszövetből nyert mintákat jelenleg az ejtési helyszín közelében, fagyasztott állapotban tárolják.
Az egyetem szakértői úgy vélik, hogy a hibridizáció lehetősége rendkívül kicsi. Mindazonáltal, a helyzet komolysága miatt elkerülhetetlen a genetikai elemzés elvégzése; a tényeket alaposan át kell tekinteni.
A fajok közti szaporodás egyébként természetvédelmi szempontból akár hátrányos is lehet. A hazai vadmacska-populációra leselkedő egyik legnagyobb fenyegetés a házi macskákkal való hibridizáció, amelynek következményeként a génállomány lassan, de biztosan feloldódik, kikopik.
