Orbán számára egy budapesti béketárgyalás igazi választási ajándékként szolgálhatna.

A New York Times szakértői szerint Trump egójának folyamatos kényeztetése elengedhetetlen a tárgyalási stratégiák során, hiszen partnerei gyakran úgy érzik, hogy a sikeres megállapodásokhoz elengedhetetlen a volt elnök önértékelésének finomhangolása.

A háromszoros Pulitzer-díjas Thomas Friedman a New York Timesban megjelent írásában kifejti véleményét, miszerint Trump ukrajnai diplomáciai lépései ékes példái annak, mennyire távol állnak az amerikai értékektől. A tárgyalópartnereknek folyamatosan ápolniuk kell az elnök egóját, hogy elkerüljék a dühét, még mielőtt elérnék a béke megteremtéséhez elengedhetetlen nehéz kompromisszumokat.

A szerző szívből megosztja tapasztalatait: közel öt évtizedes pályafutása alatt még soha nem tapasztalt olyat, hogy egy politikus mindössze négy és fél perc leforgása alatt körülbelül tizenötször köszönje meg a vendéglátónak a támogatást, ahogyan Zelenszkij tette. A többi résztvevő sem fukarkodott a dicséretekkel Trump iránt, miközben a szövetségeseknek folyamatosan figyelniük kell a hátuk mögé, hogy elkerüljék, hogy a Fehér Ház ura váratlanul hátba támadja őket egy közösségi média poszttal.

Friedman szerint az amerikai elnök nem látja át, mit is jelent, amikor a Kreml Kijevet fenyegeti azzal, hogy következményekkel jár, ha nem hajlandó az orosz érdekek mellé állni. Úgy tűnik, hogy nem érzi szükségét a transzatlanti szolidaritásnak, valamint a demokrácia, a szabad piac, az emberi jogok és a jogállam iránti elkötelezettségnek sem. Pedig ezek az alapvető értékek biztosították a történelem legnagyobb jólétét és stabilitását számos nép számára.

Trump a NATO-t egy amerikai kézben lévő bevásárlóközpontként ítéli meg, ahol a bérlők nem hozzák a megfelelő bérleti díjat, míg az EU-t egy olyan rivális üzlethelyként látja, amelyet vámokkal próbál elzárni - írja Friedman. Az elnök véleménye szerint nem érti, hogy a háború csupán a Nyugat szétszedésére irányuló legújabb próbálkozás. Teljesen téved Putyin jellemét illetően. Jelenleg pedig már nincs olyan diplomatáink vagy CIA-elemzőink, akik figyelmeztetnék erre. Más szóval, az orosz vezető nem a béke érdekében lép fel Ukrajnában, hanem azt szeretné teljesen megszerezni, ha lehetősége adódik rá.

A harcok leállításához be kell látni, hogy az orosz vezető hidegvérű gyilkos és nem barátja Trumpnak. Ezek után világos, hogy a fegyveres viszályból csak az jelenhet kiutat, ha a partnerek kellőképpen felszerelik az ukrán hadsereget. Az Egyesült Államoknak biztonsági garanciákat kell nyújtania Kijevnek és arra kell bátorítania az EU-t, hogy az egy nap vegye fel Kijevet a tagjai közé. Ám már nincs senki, aki ezt Washingtonban el merné mondani. Az igazság a Donyec-medence lövészárkaiban van. De tudja az elrabolt 20 ezer ukrán gyerek és a harcok majdnem másfél millió orosz és ukrán áldozata is. Ha Putyin nyer, Trump és tekintélye örökre jóvátehetetlen károkat szenved.